„Pásztor” változatai közötti eltérés

 
==Pásztormunka==
[[Kép:Sterio Károly Bivaly-csordás 1855.jpg|balra|bélyegkép|280px|[[Sterio Károly]]: Bivaly-csordás, 1855]]
 
A pásztortársadalomban fönnáll egy belső tagozódás. Ez koronként és térségenként eltérő módon és többféle rendezőelv szerint alakult ki. Ezek egyike a foglalkozási, mondhatnánk "szakmák" közötti rangsor, ami nagyban függött a táj adottságaitól és így a legeltetési lehetőségektől, -; ennek következtében attól is hogy az adott "szakma" hány fővel képviseltette magát azon a vidéken. Azonban fel lehet állítani egy általános, elterjedtebb rangsort, melyekaz ittalábbiakban fontossági sorrendbe vannak szedve:
 
* '''gulyás''' azaz [[szarvasmarha|marhapásztor]], a [[gulya]] őrzője
*'''csikós''' – „[[ló]]pásztor”, a ménes legeltetője, őrzője
* '''juhász''' – [[juh]]pásztor, a juhnyáj őrzője
* '''kondás''', '''kanász''' – [[disznó]]pásztor, a konda vagy falka őrzője - előbbi minden este hazahajtotta, utóbbi kint teleltette a disznókat azaz ,,ridegen tartotta"
* '''csordás''' és a '''csürhés''' – az istállóban tartott, csak napközben kihajtott négylábú állatok őrzője.
A szárnyasok őrzésével többnyire gyermekek lettek megbízva, így mindenütt a rangsor végére kerültek, ezek közül a libapásztor, a ludas említhető meg itt.
 
A szárnyasok őrzésével többnyire gyermekekgyerekeket lettekbíztak megbízvame, így mindenütt a rangsor végére kerültek, ezek közül a libapásztor, a ludas említhető meg itt.
A fontossági elsőbbségért mindig nagy "verseny" folyt a csikós és a gulyás között. Egyes tájakon ([[Nagykunság]], [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágy]]) a csikós vezette a pásztorrangsor elejét, másutt ([[Nyírség]], [[Bodrogköz]]), ahol kevesebb volt a csikós, a gulyás állt az élen. Érdekes kivétel, hogy a [[Bakony]]ban és [[Somogy (táj)|Somogy]]ban - és általában a [[Dunántúl]]on - a rangsort a kanász, később ([[20. század]]) a juhász vezette.
 
A fontossági elsőbbségért mindig nagy "verseny" folyt a csikós és a gulyás között. Egyes tájakon ([[Nagykunság]], [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágy]]) a csikós vezette a pásztorrangsor elejét, másutt ([[Nyírség]], [[Bodrogköz]]), ahol kevesebb volt a csikós, a gulyás állt az élen. Érdekes kivétel, hogy a [[Bakony]]ban és [[Somogy (táj)|Somogy]]ban - és általában a [[Dunántúl]]on - a rangsort a kanász, később (a [[20. század]]ban) a juhász vezette.
 
A másik féle sorrend már a tapasztaltságtól, rátermettségtől (és így többnyire a kortól) is függött, ezek:
*'''számadó''' – a [[legelő]]re hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős személy, -; az uradalom, majd a falu vagy a gazdaság fogadta föl egy-egy szezonra. Majd őŐ jelölte ki, fogadta föl segítőit, a bojtárokat, így tulajdonképpen ő alá tartozott az összes felfogadott pásztor. Távollétében az ''öregbojtár'', vagyis az ''első bojtár'' helyettesítette. Az öregbojtár után következett a többi bojtár, és a sor végén a ,,tanuló" - a ''kisbojtár''.
* '''bojtár''' – az állatok őrzésével közvetlenül megbízott ember.
 
 
A '''juhász''' kifejezés a magyar nyelvben eredetileg '''ihász''' formában élt, mai alakját a [[Illeszkedés (nyelvészet)|nyelvi illeszkedés]] során nyerte el.<ref>[http://www.kislexikon.hu/illeszkedes.html Illeszkedés] {{Spam link|dátum=2019 októberéből}} – A Pallas nagy lexikona</ref>
[[Kép:Sterio Károly Bivaly-csordás 1855.jpg|balra|bélyegkép|280px|Sterio Károly: Bivaly-csordás, 1855]]
Egyébként a borjas tehenek bikával együtt járó csoportját anyagulyának, - a bika nélkül tartott 1–3 éves üszők csapatát szűrgulyának, a tinókból állókat tinó - , a csak bikákból állót bikagulyának nevezték.
A pásztorok munkáját a terelőkutyák segítették, a Kárpát-medencébe így a magyarok által hajtott nyájakat kísérték a puli, a pumi, a komondor és a kuvasz. A nyájat vezető szarvasmarha nyakába kolompot kötöttek, ez volt a főkolompos. A kolomp minden időben vaslemezből volt kikovácsolva, ennek az öblösen messzezengő hangját jobban hallották s így tudták követni a társai, míg a juhok nyakába csengőt, csengettyűt akasztottak mely többnyire rézből öntöttek.
 
Egyébként a borjas tehenek bikával együtt járó csoportját anyagulyának, - a bika nélkül tartott 1–3 éves üszők csapatát szűrgulyának, a tinókból állókat tinó - , a csak bikákból állót bikagulyának nevezték.
A nap legfontosabb szakasza volt az ,,itatás", amikor is a gémeskút vagy csordakút körül összegyülekeztek az állatok. Először mindig a lovak ittak a vályúból mert ők nem isznak más állat után - ,,a ló a legtisztább állat" tartja a mondás is, - ahol pedig hosszú kifolyó vályú készült ott is a lovak soroltak be a legközelebb a vödörhöz. Itatás után következett a ,,delelés", - a rekkenő melegben tilos volt hajtani meg egyébként is az állatokra ráfért ilyenkor egy nagyobb pihenés. A tehenek kérődztek, a vályú végénél lévő pocsolyákban vagy saras helyeken pedig a disznók ,,dagonyáztak".
A pásztorok munkáját a terelőkutyák segítették, a Kárpát-medencébe így a magyarok által hajtott nyájakat kísértékkísérte a puli, a pumi, a komondor és a kuvasz. A nyájat vezető szarvasmarha nyakába kolompot kötöttek, ez volt a főkolompos. A kolomp minden időbenkolompot vaslemezből volt kikovácsolvakovácsolták, ennek az öblösen messzezengő hangját jobban hallották, sés így tudták követni a társai, míg a juhok nyakába csengőt, csengettyűt akasztottak, melymelyet többnyire rézből öntöttek.
 
A nap legfontosabb szakasza volt az ,,itatás", amikor is a gémeskút vagy csordakút körül összegyülekeztek az állatok. Először mindig a lovak ittak a vályúból mert ők nem isznak más állat után - ,,a ló a legtisztább állat", tartja a mondás is, -, ahol pedig hosszú kifolyó vályú készült ott is a lovak soroltak be a legközelebb a vödörhöz. Itatás után következett a ,,delelés", -; a rekkenő melegben tilos volt hajtani meg, egyébként is az állatokra ráfért ilyenkor egy nagyobb pihenés az állatokra. A tehenek kérődztek, a vályú végénél lévő pocsolyákban vagy saras helyeken pedig a disznók ,,dagonyáztak".
 
==Csallóközi pásztorkodás==