|
| sírhely = <!-- Wikidatából -->
| szülei = <!-- Wikidatából -->
| házastárs = [[Konstancia antiókhiai fejedelemnő|Konstancia]]
| élettárs = <!-- Wikidatából -->
| gyermekei = <!-- Wikidatából -->
1158-ban [[I. Manuél bizánci császár]] nagy sereggel indult [[Antiokheia|Antiochiába]], Rajnald mezítláb, rongyos ruhában a bocsánatért könyörgött, melyet Manuél feltételekhez kötött. Rajnald minden feltételt elfogadott és a trónján maradhatott. Antiochiába a császár bevonulásakor gyalog vezette a császár lovát, elismerve vazallus státuszát. 1160-ban vagy 61-ben megtámadta Núr ad-Dint Szíria urát és az [[Eufrátesz]] völgyében fosztogatta a helyi parasztokat, de [[Aleppó]] kormányzója elfogta. A fogságból sem a bizánci császár, sem az antiochiai nép, sem a Jeruzsálemi királyság bárói nem igyekeztek kiszabadítani. Amíg fogoly volt Manuél császár elrendezte lányának a sorsát és férjhez adta III. Béla későbbi magyar királyhoz. A lányát többé nem látta és III. Béla magyar királlyal sem találkozott. Fogsága alatt 1174-ben Núr ad-Dín halálával szétesett birodalma több önálló államra. Az uralma utolsó éveiben elfoglalt Egyiptom Szaladin, Aleppo Gümüstekin, Moszul Szajf ad-Dín uralma alá került. Damaszkuszban Ibn al-Mukaddam emír mint régens kormányozta a széteső birodalmat Núr ad-Dín gyermeke asz-Szálih nevében, rövid ideig, mivel Amalrik jeruzsálemi király váratlan halála miatt kialakult problémák miatt a királyság nem tudta megakadályozni, hogy Szaladin elfoglalja Damaszkuszt.
[[1187]]-ben a [[hattíni csata|hattíni csatában]] vesztette életét.
1175-ig volt fogoly amikor Gümüstekin, Aleppo ura a frankok iránti hálából szabadon engedte. Időközben a felesége meghalt és mostohafia nagykorúvá válva irányította az Antióchiai Fejedelemséget, így elvette Oultrejordain tehetős örökösnőjét. Felesége nem sokkal korábban özvegyült meg, miután férje Miles de Plancy-t - aki a királyság tényleges irányítója volt Amalrik halála után IV. Balduin gyermekkorúsága miatt - az asszaszinok Akkon utcáin meggyilkolták. A gyilkosság közvetlenül az ellenpárt vezetője Tripoliszi Rajmund tripoliszi őrgróf hivatalos régenssé választása után történt és az özvegy a gyilkosság megrendelőjének az őrgrófot és a vele szövetséges bárókat, így az Ibelinieket tartotta.
A házassággal Rajnald lett a Jordánon túli területek, Kerak és Montreál várának az ura. Mivel [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV: Balduin]] nekiadta [[Hebron]]t, Rajnald a királyság leggazdagabb báróinak egyike lett. Ő ellenőrizte az Egyiptom és Szíria közti kereskedelmi útvonalakat. [[IV. Balduin jeruzsálemi király|Balduin]], aki [[Lepra|leprá]]tól szenvedett, 1177-ben megtette régenssé.
Rajnald vezette a keresztes sereget, amely legyőzte [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladin]]t a montgiscardi csatában. Ő volt az egyetlen keresztény vezető, aki támadó politikát folytatott [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladin]] ellen. 1183 elején felépített egy öt hajóból álló flottát szárazföldi birtokain, azokat szétszedette és teveháton leszállította Ailia kikötőjébe. A kikötőt védő erődöt ostrom alatt tartva a hajókat útnak indította fosztogatni a [[Vörös-tenger|Vörös-tengerre]]. A kis kalózflotta először núbiai hajókat fogott el és fosztogatta Núbia partvidékét, majd az Arab félsziget partjai felé fordulva felégette Medina kikötőit, al-Haurát és Jambut, majd Mekka tengeri kijáratát, al-Rágibot, fenyegetve így a [[Mekka|Mekkába]] tartó muszlim zarándokok útját, mígnem al-Hauránál Szaladin hajói szétverték a flottát. A foglyok egy részét Mekkában, az Áldozat terén, a többieket Kairóban fejezték le. Szaladin az iszlám szent helyeit ért támadást soha nem bocsátotta meg Rajnaldnak.
1183-ban éppen Hunfrid és Izabella esküvőjét tartották Kerakban, amikor Szaladin ostrom alá vette a várat. Rajnaldnak éppen csak sikerült a város és a vár közötti hídon át a várba menekülnie. Egy embere tartotta fel a muszlimokat, amíg ő átszaladt a hídon, majd sebtében lerombolták az önfeláldozó harcos mögött a hidat. Neje, Stefánia asszony átküldte a lakodalmi menü egy részét a szultán táborába, kérlelve, hogy ne lövesse kődobálóival a násznépet. Szaladin erre gálánsan megtiltotta embereinek, hogy azt a tornyot lőjék, ahol az ifjú pár és a vendégsereg meghúzódott. Balduin király a hírek hallatán elindította Kerak felé a felmentő sereget, mire Szaladin inkább visszavonult.
Rajnald szilárd támogatója volt [[Szibilla jeruzsálemi királynő|Szibillá]]nak, [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] húgának, illetve férjének, [[Guidó jeruzsálemi király|Lusignani Guidó]]nak a király halálát követő örökösödési vitákban. Rajnald 1186 végén vagy 1187 elején megtámadott egy karavánt, amely Egyiptomból tartott Szíriába, ugyanis azt állította, hogy a Szaladin és a Jeruzsálemi Királyság között fennálló fegyverszünet őrá nem vonatkozik. Miután Rajnald megtagadta a kártérítés fizetését és Guidó király sem volt hajlandó megfelelő elégtételt adni, Szaladin megtámadta királyságot, és megsemmisítette a keresztes sereget a [[hattíni csata|hattíni csatában]]. Az ütközetben foglyul ejtették Rajnaldot, akit Szaladin személyesen fejezett le.
A legtöbb történész úgy tekint Rajnaldra, mint egy felelőtlen kalandorra, akinek a kalandvágya okozta a Jeruzsálemi Királyság bukását. Ugyanakkor Bernard Hamilton azt állítja, hogy ő volt az egyetlen keresztes vezér, aki megpróbálta meggátolni Szaladint a közeli muzulmán államok egységesítésében.
== Fordítás ==
|
