„Szergej Pavlovics Koroljov” változatai közötti eltérés

a
→‎"Rakétaévek": linkjav., +wikilinkek
a (Helyesírási javítások (7. csoport: egybeírás/különírás) kézi ellenőrzéssel (holdra szállás))
a (→‎"Rakétaévek": linkjav., +wikilinkek)
[[1946]]-ban Sztálin utasítására megalakult a [[Központi Gépgyártási Tudományos Kutatóintézet]] ''(CNIIMas'' vagy ''NII–88)'', melynek CKB–3-as tervezőcsoportja élére Koroljovot nevezték ki főkonstruktőrnek. Ebből jött létre később az ''OKB–1'' tervezőiroda, majd a ''Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda,'' mely napjainkban [[RKK Enyergija]] néven működik. A hadifogoly német szakemberekből a V–2 előállításában szerepet vállalók közül az összeset odairányítottak kényszermunkára és a szovjet rakétaprogram prioritást kapott.
 
Ennek eredményeként [[1947]] októberében felbocsátották a német V–2 másolataként megépített [[R–1 (rakéta)|R–1]]-et, az első szovjet folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakétát. Ezt követte a továbbfejlesztett [[R–2 (rakéta)|R–2]], amelynél először jelent meg a különálló harci rész. A következő eszköz, az [[R–3 (rakéta)|R–3]] már 3000 km-es hatótávolságot ért el, ezzel közvetlen fenyegetést jelentett Nagy-Britanniára és egész Nyugat-Európára. 1957-ben pedig elkészült az [[R–7 Szemjorka|R–7]], a világ első interkontinentális ballisztikus rakétája, mellyel 5,4 tonna hasznos terhet – atomrobbanófejet – lehetett 7000 km távolságra eljuttatni.
 
Koroljov munkássága elismeréseként 1953-ban beléphetett az [[SZKP]]-ba, ugyanebben az évben a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja lett. [[1957]]. [[április 19.|április 19-én]] rehabilitálták őt, elismerve, hogy büntetése igazságtalan volt.