„Nyúlfélék” változatai közötti eltérés

A nyúlfélék tápanyagszegény élelmen is egészen jól megélnek: a rendkívül hosszú [[vakbél]]ben a nyúllal [[szimbiózis]]ban élő [[baktériumok]] ugyanis képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására, és azokat értékes fehérjéik felépítése során hasznosítják. A mezei és az üregi nyúl táplálékszükséglete nagy részét ebből fedezi. Világra jöttükkor még nem rendelkeznek ezzel a fontos adottsággal, így a tápanyagok egy részéhez anyjuk ürülékéből jutnak hozzá. A nyúlfiókák különleges, úgynevezett lágy ürüléket fogyasztanak, amely anyjuk vakbelében képződik, de kifejlett korban már maguk is termelik, és ezzel jelentősen javítják emésztésük hatásfokát. A normális [[ürülék]] ezzel szemben egészen más, az ismerős bogyó formában ürül, nincsenek különleges tulajdonságai, legfeljebb csak a territórium megjelölésére szolgál. Az e családba tartozó állatokat [[zápfog]]aik alapján első pillantásra a [[rágcsálók]]hoz sorolhatnánk. De éppen a fogazatban rejlik a különbség, amelyet a rokonsági kapcsolatok vizsgálata során nagyon is fontosnak ítélnek meg: a nyúlfélék [[felső állcsont|felső állkapcsában]] a két [[fog|metszőfog]] mögött egy második pár is található, a fogzománc ezeket is teljesen körülöleli. A valódi rágcsálóknál csak egy pár metszőfog nő ki, amelyek az [[állkapocscsont|alsó állkapocs]] megfelelő fogaihoz illeszkednek. A külső formát a funkció határozza meg, és nem jelent szorosabb rokonságot, mint ahogy azt a nyúlfélék kövületi maradványai is bizonyítják. A nyúlféléket és rágcsálókat tehát egymással párhuzamosan futó fejlődési ágnak kell tekintenünk ([[konvergens evolúció]]). A nyúlfélék fogképlete a következő: {{fogképlet|felső=2.0.3.3|alsó=1.0.2.3}}

 

Az állatok sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak, köztük a [[sivatag]]hoz, [[tundra|tundrához]], [[erdő]]hőz, [[hegy]]ekhez és mocsarakhoz. A nyúlfélék egy része üregekbe húzódik vissza veszély esetén vagy pihenéskor, ilyen az [[üregi nyúl]], míg a másik része e családnak a futást választja menekülésül, és egész életében a felszínen tartózkodik, ilyen a [[mezei nyúl|mezei]]

 

A vemhesség fajtól függően 28-50&nbsp;napig tart. A felszínen lakó nyulak kölykei fejlettebben születnek, mint az üreg lakóké, emiatt a vemhesség tovább tart nekik. A „felszíni” kölykök születésükkor szőrzettel rendelkeznek és nyitott a szemük, míg az „üregi” kölykök csupaszok és vakok.<ref name=EoM/> Ha bőséges a táplálékkínálat az élőhelyükön, a nyulak évente többször is ellenek, emiatt számuk az adott helyen drámaian megnő.

 

A legidősebb nyúlkövület a késő [[eocén]] korszakból származik. Ekkortájt az állatok már jelen voltak [[Ázsia]] és [[Észak-Amerika]] területén is. Az idő teltével a nyúlfélék egyre gyorsabb állatokká váltak, hátsó lábaik kezdtek meghosszabbodni. Az [[oligocén]]ben az észak-amerikai [[Palaeolagus]] rövid hátsó lábakkal rendelkezett, ami arra hagy következtetni, hogy inkább szaladott és nem ugrott; egyébként nyúlszerű lény volt.<ref name=MamEv>{{cite book |author= Savage, RJG, & Long, MR|year=1986 |title= Mammal Evolution: an illustrated guide|publisher= Facts on File|location=New York|pages= 128–129|isbn= 0-8160-1194-X}}</ref> Két, még le nem írt és nevezett fosszilis nyúlféle, (egyik [[Kína]] területéről, mindegy 48 millió évvel ezelőttről; a másik [[India]] területéről, mindegy 53 millió évvel ezelőttről), bokája, olyan ősi vonásokat mutat, hogy egyes tudós szerint a nyúlfélék és a [[pocoknyúlfélék]] családjainak különválását korábbra kéne tenni.<ref>{{cite news

| last = Handwerk