„Morus Tamás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a [061] <ref> hibás központozással AWB |
Reas (vitalap | szerkesztései) javítás, kékítés |
||
29. sor:
{{egyért2|a személyről|Morus (egyértelműsítő lap)}}
'''Morus (Szent) Tamás''' ({{ny-en|Sir Thomas More}}, kiejtése: ''m|ɔr'') ([[London]], [[1478]]. [[február 7.]] – London, [[1535]]. [[július 6.]]) <!--eretneküldöző, ikvizítor, forrás?!--> [[Szentté avatás|szentté avatott]] angol [[Humanizmus|humanista]], [[jogász]], író, költő, államférfi, az [[Anglikán Közösség|anglikán egyház]] és a [[római katolikus egyház]] vértanúja,<ref>[http://www.katolikus.hu/szentek/0622-89.html Morus Szent Tamás]</ref> az államférfiak és jogászok védőszentje.<ref>[http://cultura.hu/kultura/540-eve-szuletett-morus-tamas/ Morus Tamás, az államférfiak és jogászok védőszentje]</ref>
== Élete és munkássága ==
Apja bíró volt [[London]]ban, aki fiát korán iskolába küldte. Tizenhárom éves korában apród lett egy érsek udvarában, majd hamarosan az [[Oxfordi Egyetem]]re került. Két év múlva apja hazahívta, így tanulmányait Londonban fejezte be. Először ügyvéd volt, majd politikai pályára lépett és tagja lett az angol parlamentnek. Lelkes humanista volt, szoros barátság fűzte [[Rotterdami Erasmus]]hoz. [[Angol nyelv|Angol]] és [[latin nyelv|latin]] nyelvű költeményeket írt,
Bár vonzotta a papi hivatás, különösen a [[kartauzi rend|karthauziak]] érdekelték, mégsem ment egyházi pályára. Megházasodott, feleségétől, Jane Colttól négy gyermeke, három lány és egy fiú született. A korban szokatlan módon leányainak is komoly képzést adott, latint, görögöt és [[csillagászat]]ot is tanultak. A görög–római kultúra mellett a [[humanizmus]] eszméi is megérintették, a ''Historia Ricardi Tertii'' című történeti munkája az angol humanista történetírás egyik első terméke.
38. sor:
[[1511]]-ben, hatévi házasság után felesége meghalt. Újra megházasodott, második felesége özvegy volt, és hét évvel idősebb nála. A család hamarosan London előkelő városrészébe, [[Chelsea (London)|Chelsea]]-be költözött.
Teljes odaadással küzdött a protestáns mozgalom ellen, és annak kiirtásáért. More tisztában volt a tudás és a könyvek által az emberi elmére gyakorolt véleményformáló hatásával. Elkészítette a betiltandó, és elégetendő protestáns könyvek listáját. More a listára került eretnekeket
=== Harc a protestánsok ellen ===
Évről évre fontosabb jogászi, politikai és diplomáciai megbízatásokat kapott, legnagyobb sikere az a franciaországi diplomáciai küldetés volt, amely döntően hozzájárult a [[
[[1509]]-ben [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] lépett az angol trónra, aki kezdetben a [[római katolikus egyház]] egyik leghűbb támogatója volt, s [[Luther Márton]] ellen készített írása nyomán kiérdemelte a pápától a <!--[[Defensor Fidei]]-->[[Fidei Defensor]], a hit védője címet. [[1522]]-ben azonban a király beleszeretett egyik udvarhölgyébe, [[Boleyn Anna angol királyné|Boleyn Annába]]. Mivel [[Aragóniai Katalin angol királyné|Aragóniai Katalin]]nal kötött házasságából csak lány gyermeke született, megkísérelte frigyét Rómában érvényteleníttetni. Amikor ez nem sikerült, elhatározta, hogy a német fejedelmi családok példájára elszakad Rómától. Ehhez a diplomáciában jártas, és mind a világi, mind az egyházi hatóságok előtt népszerű Morus segítségét is igénybe kívánta venni, akit [[1529]]-ben kinevezett [[lordkancellár]]rá.
A kancellár nem kívánt állást foglalni a király előző házasságának érvényességéről folyó vitában, arra hivatkozva, hogy se nem egyházjogász, se nem erkölcstan-tudós. (Tamás a király válása ügyében Aragóniai Katalin mellett állt, mivel mindketten hithű katolikusok voltak, Boleyn Annával ellentétben, aki inkább a lutheri tanokhoz vonzódott, s Henriket is igyekezett az "új vallás" felé terelgetni.) Henrik azonban az angol egyház fejének ismertette el magát, amellyel egyben kétségbe vonta a pápa fennhatóságát Angliában. Morus, aki elkötelezett katolikus volt, [[1532]]. május 16-án lemondott hivataláról, s [[Fisher Szent János|Fisher János]] püspökhöz hasonlóan, ő is érvényesnek ítélte meg Henrik Katalinnal kötött házasságát, és nem Erzsébet hercegnőt, hanem a király legidősebb élő leányát, Máriát tartották Henrik jogos trónörökösének, míg nem születik törvényes fia Katalintól.
Henrik egyházfői minőségére hivatkozva elvált első feleségétől, és újraházasodott, feleségül vette [[Boleyn Anna angol királyné|Boleyn Annát]]. A koronázáson Morus nem jelent meg, amit a király rossz néven vett.
| |||