„Észt irodalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A 16. század: Bővítés |
Bővítés |
||
20. sor:
Az észt irodalom fordítását elsősorban [[Bereczki Gábor]] és [[Fehérvári Győző]] munkássága tárja elénk.
=== A középkor észt irodalma ==
Mivel az észt nemzet és a nemzeti öntudat kialakulása csak a 18-19. század során kapott erőre, ezért hosszú ideig az észt irodalom önálló, idegen behatásoktól mentes mivoltáról nem lehet beszélni. Maga a középkori észt irodalom elsősorban a népköltészeten, a népdalokon és népmeséken keresztül alakult ki és terjedt a hagyományoknak megfelelő módon szájról szájra. Így ebből az időszakból írott észt nyelvű nyelvi emlékek nem igazán maradtak fenn. Pusztán nyelvtöredékek azok, amelyek a korabeli észt nyelv létét bizonyítják. Ilyen például a 13. századból való, [[Lettországi Henrik]] pap által 1229 körül íródott ''Henrik livóniai krónikája'' című mű, amely észt földrajzi neveket, észt szavakat és mondattöredékeket tartalmaz.
Az 1241-ben íródott ''[[Liber Census Daniae]]'', azaz a ''Dán Népszámlálási Könyv'' szintén tartalmaz észt helyneveket és családneveket.<ref name="DWE">[https://books.google.com/books?id=owQBH74N8CIC&dq The Development of Written Estonian by George Kurman] {{ISBN|0-7007-0380-2}}</ref>
== A 16. század ==
A legkorábbi összefüggő, észt nyelven íródott irodalmi szöveggyűjtemény az úgy nevezett: ''Kullamaa-imádságok'', amelyeket 1524 és 1528 közt írtak.<ref>[https://books.google.com/books?id=owQBH74N8CIC&pg Aspects of Altaic Civilization by Denis Sinor] {{ISBN|0-7007-0380-2}}</ref>
1525-ben a [[reformáció]] keretein belül Németországban észt nyelvű lutheránus könyveket nyomtattak a hittérítés jegyében. Ezeket a kiadványokat azonban a katolikusok elégették. 1535-ben jelent meg [[Luther Márton]] katekizmusa észt nyelven, majd a későbbiek során a [[Biblia]] különböző részleteit is kinyomtatták.
[[Báthory István erdélyi fejedelem|Báthory István]] erdélyi fejedelem és lengyel király alapította a [[Tartu|tartui]] [[Jézus Társasága|jezsuita]] szemináriumot. A jezsuiták az oktatási tevékenységük mellett észt nyelven íródott kiadványokat is nyomtattak, melyek közül azonban csak nagyon kevés maradt fenn.
28 ⟶ 34 sor:
==A 17. század ==
Az észt kulturális élet fejlődését hozta magával az oktatás elterjedése, valamint a béke időszaka, amely miatt ebben az évszázadban volt az első jelentősebb észt irodalmi kibontakozás.
A [[Tartui Egyetem|Tartui Egyetemet]] [[II. Gusztáv Adolf svéd király|II. Gusztáv Adolf]] svéd király alapította 1632-ben. Ezzel párhuzamosan az észt oktatás is elindult. [[Tallinn|Tallinnban]] gimnáziumot és könyvnyomdát is alapítottak. Az észt népiskolai könyvek korabeli szerzője egy pedagógus, Forselius volt, akinek tankönyvei 1686-ban jelentek meg először. Szintén 1686-ban jelent meg az [[Újszövetség]] észt nyelven. Az észt egyházi irodalmat elsődlegesen két német pap és irodalmár munkássága bővítette ebben az időben: Joachim Rossihnius (1600-1646), illetve Heinrich Stahl (1600-1657). Stahl alkotta meg az első észt nyelvkönyvet, valamint a régi észt nyelv helyesírásának alapjait is neki köszönhetjük. A szintén német származású Reiner Brockman (1609-1647) írta az első észt nyelvű verseket. Azonban a szépirodalom kibontakozása még váratott magára. Ezt a békés és gyümölcsöző korszakot törte ketté az [[Északi háború (1655–60)|Északi háború]] első hulláma, majd [[nagy északi háború]] kitörése. Ezt az időszakot, valamint a háborús pusztítást örökíti meg Käsu Hans: Siralmas ének című műve, mely [[Tartu]] város 1708-as ostromakor a város pusztulásának képeit tárja elénk. A mű a szerző életében csak kéziratként terjedt tovább és nyomtatásban csak halála után jelent meg.
== A 18. század==
Az 1720-as évektől kezdve kalendáriumok jelentek meg észt nyelven. Német papok a kor vallási megújító mozgalmát, a [[pietizmus]]t követve jelentettek meg különböző kiadványokat.
Az első teljes tartalommal bíró észt nyelvű Biblia 1739-ben jelent meg északészt nyelvjárásban. Ez később nagyban befolyásolta ennek a nyelvjárásnak az elterjedését országszerte, mivel délészt nyelvjárásban nem jelent meg a Szentírás. Az első észt nyelvű folyóirat a Lühhike öpetus (magyarul: Rövid tanítás) volt, amely 1766-67 közt jelent meg és 41 füzetében egészségügyi tanácsokkal foglalkozott. Az első nagyobb terjedelmű észt nyelven íródott vers [[Käsu Hans]] Siralmas ének című verse volt.
Az első észt nyelvű hetilap 1766-1767-ben jelent meg.
38 ⟶ 47 sor:
[[Fájl:Lydia Koidula-Sachker.jpg|200px|bélyegkép|balra|Lydia Koidula]]
[[Fájl:Vana kannel 1886.jpg|225px|bélyegkép|jobbra|Dr. Jakob Hurt 1886-ban, Tartuban kiadott észt-német nyelvű népdalgyűjteménye.]]
A 19. század első éveiben indult útjának az úgy nevezett [[esztofil]] mozgalom, amely az észt nyelv és kultúra népszerűsítését és a hazafias érzelmek előtérbe helyezését tűzte zászlajára. A század első felének jelentősebb észt költője [[Kristian Jaak Peterson]] volt. Az észt népköltészet gyűjtésének egyik legfontosabb szervezője [[Friedrich Robert Faehlmann]] volt. Az ő kezdeményezésére alapították meg az Észt Tudós Társaságot (észtül: Őpetatud Eesti Selts), valamint az ő indíttatására kezdték el kidolgozni az összegyűjtött hősi énekekből felépülő nemzeti eposzt is. [[Friedrich Reinhold Kreutzwald]] a nemzeti eposzt, a [[Kalevipoeg|Kalevipoeget]] prózai mondák alapján építette fel, melyeket az észt népköltészet hagyományos versformáiba öntötte. Korának másik ismert költőnője volt [[Lydia Koidula]], aki elsősorban hazafias verseket írt. Koidula édesapja volt Voldemar Jannsen, aki az akkori kor legfontosabb napilapját adta ki, az: ''Eesti Postimees''-t. Ennek az újságnak utódja napjainkban is az ország egyik legolvasottabb lapja.
A [[jobbágy|jobbágyságot]] Észak-Észtországban 1816-ban, Dél-Észtországban 1819-ben törölték el. Ezt követően a vagyoni helyzet elkülönülése miatt egyre többeknek nyílt lehetőségük a Tartui Egyetemen tanulni. Ez a folyamat alapozta meg az észt ébredés, avagy más elnevezéssel az észt felvilágosodás korát. A század második felében indult el az észt néprajzkutatás, illetve az észt nyelv kutatása. Ezekre különböző tudományos társaságokat alapítottak. Az észt színjátszás is ekkor kezdődött, a fővárosban, [[Tallinn|Tallinnban]]. [[August von Kotzebue]] német író és drámaíró darabjait észtül és németül is játszották a tallinni német színház falai közt. A század derekán jelent meg az észt nemzeti [[eposz]], a [[Kalevipoeg]] is, melyet [[Friedrich Reinhold Kreutzwald]] írt 1857 és 1861 között.<ref>{{cite web|url=http://fu.nytud.hu/kn/nepek/nepest.htm|title=Észtország|publisher=fu.nytud.hu|accessdate=2019-10-03}}</ref>
| |||