„Venezuela világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
Adatok bővítése, csinosítás
1. sor:
{{Fő|Világörökség}}
 
'''[[Venezuela]]''' területéről eddig három helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további három helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
{| {{széptáblázat}}
 
A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az [[UNESCO]] dolgozta ki és a szerződő államok [[1972]]. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést [[2014]] augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük [[Venezuela]] küldöttei [[1990]]-ben.
 
Az UNESCO egy úgynevezett [[Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listája|Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján]] tarja nyilván azokat a helyeket, amelyeket megsemmisülés vagy rombolás veszélye fenyeget. A 2004-ben és 2005-ben történt rendkívüli esőzések jelentős károkat okoztak, így a [[Coro városa és kikötője]] helyszín felkerült erre a listára.
{|{{széptáblázat}}
|+ align="center" |Venezuela világörökségi helyszínei
|-
|rowspan="6"| [[Kép:Calle en Coro 2.JPG |250px]]
!Név
| '''[[Coro városa és kikötője]] '''
!Kép
!Leírás
!Típus
!Év
|-
| 1993
|width=140px |[[Coro városa és kikötője]] || [[kép:Calle en Coro 2.JPG |150px]] ||Santa Ana de Corót 1527-ben a [[Spanyolország|spanyol]] [[Gyarmat (terület)|gyarmatosítás]] legkorábbi időszakában alapította Juan de Amples, aki eredetileg kereskedelmi központot akart kialakítani a területen. Nem sokkal alapítása után azonban egy [[Németország|német]] kereskedő Ambrosius Dalfinger bérbe vette az [[augsburg]]i Welser család számára és 1546-ig német fennhatóság alatt volt. Ezután visszakerült a spanyol uralom alá, de amikor a tartomány önkormányzata [[Caracas]]ba költözött fokozatosan elvesztette jelentőségét. A [[18. század]]ban a [[Holland Antillák]]kal folytatott kereskedelem révén újra fejlődésnek indult. A város megőrizte eredeti arculatának nagy részét, és számos jelentős emléket a spanyol gyarmatosítás legkorábbi időszakából. Területén összesen 602 történelmi műemlék található. Az óváros épületei és templomai [[vályog]]téglákból épültek építészeti stílusukban egyaránt felfedezhetőek a spanyol [[Mudéjar stílus|mudéjar]] és a [[Hollandia|holland]] [[barokk]] építészet elemei. Az óváros legfontosabb épületei a ferences templom, az 1765-ben épült úgynevezett Vasablakos ház 8 méter magas barokk kapujával, illetve a királyi kórház kápolnája. Legszebb tere a Plaza de San Clemente az azonos nevű kereszttel. A világörökségi helyszínhez tartozik még a tengerpart mellett egy földszoroson elterülő [[Los Medanos de Coro Nemzeti Park]] is. || kulturális || 1993
|-
| A veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára került: 2005
| [[Canaima Nemzeti Park]] || [[kép:Canaima 34.JPG |150px]] ||Venezuela második legnagyobb nemzeti parkja, a 30 000 négyzetkilométeren elterülő Canaima Nemzeti Park Venezuela délkeleti részén, az ország [[guyana]]i és [[brazília]]i határvidékén fekszik. A nemzeti parkot 1962-ben alapították, majd 1975-ben megkétszerezték a védelem alá vont terület nagyságát. A park kétharmadát táblás hegyképződmények, úgynevezett [[tepui]]k borítják. A parkra sűrű [[Növények|növényzet]], meredek sziklák, látványos vízesések, zuhatagok jellemzőek. Egyes részein [[szavanna]], más részein áthatolhatatlan esőerdők és bozótosok találhatók. Itt látható a világ legmagasabb vízesése is a 980 méterről lezúduló [[Angel-vízesés]] is. A park nyugati része kizárólag légi úton közelíthető meg, míg a keleti felének egy részét turisták is látogathatják. Becslések szerint a természetvédelmi területen mintegy 3000 – 5000 virágos növény és [[Valódi páfrányok|páfrányfaj]] él, közöttük sok őshonos. Jelentős a húsevő növényfajok és az [[Kosborfélék|orchideák]] száma is. Az itt élő [[Állatok|állatvilág]] is változatos, eddig 118 [[Emlősök|emlős-]], 550 [[Madarak|madár-]], 72 [[Hüllők|hüllő-]] és 55 [[Kétéltűek|kétéltű]] fajt dokumentáltak. A térség már 10 000 évvel ezelőtt is lakott volt, a parkban eddig két 9000 évesre becsült [[régészet]]i lelőhelyet tártak fel. || természeti || 1994
|-
| Kulturális (IV)(V)
| [[Ciudad Universitaria de Caracas]] (Caracas egyetemvárosa) || [[kép:Biblioteca Central de la Ciudad Universitaria. Caracas..jpg |150px]] ||A [[Carlos Raúl Villanueva]] építész tervei alapján 1940 és 1960 között épület városrész a modern városépítészet és várostervezés egyik remekműve. Tervezésekor olyan megoldásokat is alkalmaztak amelyek Venezuela gyarmatosításának korára vezethetők vissza, mint például az élénk színek, a rácsos ablakok és a sűrű növényzettel beültetett belső udvarok. Az egyetemváros leglátványosabb építményei a stadion és a nagy aula. Az épületegyüttesre a tágas csarnokok és sétányok jellemzőek, amik a különálló épületeket egy könnyen áttekinthető egységgé fogják össze. A csarnokok árnyékot biztosító tetőkkel nyílnak a terekre, ezzel is próbáltak védekezni a [[Trópusok|trópusi]] hőség ellen. A központi helyekre műalkotásokat tettek, köztük [[Alexander Calder]] „Felhők” című művét, amit a nagy aula mennyezetére és falaira rögzítettek. Az építmények alapanyaga elsősorban vasbeton, a benne rejlő építészeti újítások lehetőségeit leginkább a stadionnál használták ki. Az egyetemváros a [[20. század]] első felére jellemző építészetének olyan kiváló összefoglalása ami világszinten is csak nagyon kevés helyen található meg. || kulturális ||2000
|-
| Védett terület: 18,4 ha, puffer zóna: 186,3 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/658 658]
|-
|width=140px |[[Coro városa és kikötője]] || [[kép:Calle en Coro 2.JPG |150px]] ||Santa Ana de Corót 1527-ben a [[Spanyolország|spanyol]] [[Gyarmat (terület)|gyarmatosítás]] legkorábbi időszakában alapította Juan de Amples, aki eredetileg kereskedelmi központot akart kialakítani a területen. Nem sokkal alapítása után azonban egy [[Németország|német]] kereskedő Ambrosius Dalfinger bérbe vette az [[augsburg]]i Welser család számára és 1546-ig német fennhatóság alatt volt. Ezután visszakerült a spanyol uralom alá, de amikor a tartomány önkormányzata [[Caracas]]ba költözött fokozatosan elvesztette jelentőségét. A [[18. század]]ban a [[Holland Antillák]]kal folytatott kereskedelem révén újra fejlődésnek indult. A város megőrizte eredeti arculatának nagy részét, és számos jelentős emléket a spanyol gyarmatosítás legkorábbi időszakából. Területén összesen 602 történelmi műemlék található. Az óváros épületei és templomai [[vályog]]téglákból épültek építészeti stílusukban egyaránt felfedezhetőek a spanyol [[Mudéjar stílus|mudéjar]] és a [[Hollandia|holland]] [[barokk]] építészet elemei. Az óváros legfontosabb épületei a ferences templom, az 1765-ben épült úgynevezett Vasablakos ház 8 méter magas barokk kapujával, illetve a királyi kórház kápolnája. Legszebb tere a Plaza de San Clemente az azonos nevű kereszttel. A világörökségi helyszínhez tartozik még a tengerpart mellett egy földszoroson elterülő [[Los Medanos de Coro Nemzeti Park]] is. A ||2004-ben kulturálisés 2005-ben történt rendkívüli esőzések jelentős károkat okoztak, ezért a helyszín felkerült a [[Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listája||Veszélyeztetett 1993világörökségi helyszínek listájára]].
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Canaima 34.JPG |250px]]
| ''' [[Canaima Nemzeti Park]] '''
|-
| 1994
|-
| Természeti (VII)(VIII)(IX)(X)
|-
| Védett terület: 3 000 000 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/701 701]
|-
| [[Canaima Nemzeti Park]] || [[kép:Canaima 34.JPG |150px]] ||Venezuela második legnagyobb nemzeti parkja, a 30 000 négyzetkilométeren elterülő Canaima Nemzeti Park Venezuela délkeleti részén, az ország [[guyana]]i és [[brazília]]i határvidékén fekszik. A nemzeti parkot 1962-ben alapították, majd 1975-ben megkétszerezték a védelem alá vont terület nagyságát. A park kétharmadát táblás hegyképződmények, úgynevezett [[tepui]]k borítják. A parkra sűrű [[Növények|növényzet]], meredek sziklák, látványos vízesések, zuhatagok jellemzőek. Egyes részein [[szavanna]], más részein áthatolhatatlan esőerdők és bozótosok találhatók. Itt látható a világ legmagasabb vízesése is a 980 méterről lezúduló [[Angel-vízesés]] is. A park nyugati része kizárólag légi úton közelíthető meg, míg a keleti felének egy részét turisták is látogathatják. Becslések szerint a természetvédelmi területen mintegy 3000 – 5000 virágos növény és [[Valódi páfrányok|páfrányfaj]] él, közöttük sok őshonos. Jelentős a húsevő növényfajok és az [[Kosborfélék|orchideák]] száma is. Az itt élő [[Állatok|állatvilág]] is változatos, eddig 118 [[Emlősök|emlős-]], 550 [[Madarak|madár-]], 72 [[Hüllők|hüllő-]] és 55 [[Kétéltűek|kétéltű]] fajt dokumentáltak. A térség már 10 000 évvel ezelőtt is lakott volt, a parkban eddig két 9000 évesre becsült [[régészet]]i lelőhelyet tártak fel. || természeti || 1994
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Biblioteca Central de la Ciudad Universitaria. Caracas..jpg|250px]]
| ''' [[Ciudad Universitaria de Caracas]] (Caracas egyetemvárosa) '''
|-
| 2000
|-
| Kulturális (I)(IV)
|-
| Védett terület: 164,2 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/986 986]
|-
| [[Ciudad Universitaria de Caracas]] (Caracas egyetemvárosa) || [[kép:Biblioteca Central de la Ciudad Universitaria. Caracas..jpg |150px]] ||A [[Carlos Raúl Villanueva]] építész tervei alapján 1940 és 1960 között épület városrész a modern városépítészet és várostervezés egyik remekműve. Tervezésekor olyan megoldásokat is alkalmaztak amelyek Venezuela gyarmatosításának korára vezethetők vissza, mint például az élénk színek, a rácsos ablakok és a sűrű növényzettel beültetett belső udvarok. Az egyetemváros leglátványosabb építményei a stadion és a nagy aula. Az épületegyüttesre a tágas csarnokok és sétányok jellemzőek, amik a különálló épületeket egy könnyen áttekinthető egységgé fogják össze. A csarnokok árnyékot biztosító tetőkkel nyílnak a terekre, ezzel is próbáltak védekezni a [[Trópusok|trópusi]] hőség ellen. A központi helyekre műalkotásokat tettek, köztük [[Alexander Calder]] „Felhők” című művét, amit a nagy aula mennyezetére és falaira rögzítettek. Az építmények alapanyaga elsősorban vasbeton, a benne rejlő építészeti újítások lehetőségeit leginkább a stadionnál használták ki. Az egyetemváros a [[20. század]] első felére jellemző építészetének olyan kiváló összefoglalása ami világszinten is csak nagyon kevés helyen található meg. || kulturális ||2000
|}
 
==Elhelyezkedésük==
{{Pozíciós térkép