„Arad vármegye” változatai közötti eltérés

Az aradi síkság a [[17. század]]ig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig [[[[Dacia (római provincia)||Dácia]] külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mamutcsontokat hoz napfényre. [[Vadász (település)|Vadászon]], [[Csermő]]n [[bronzkor]]i öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első [[Árpád-ház|Árpádok]] idejére pedig tősgyökeres [[Magyar nyelv|magyar]] helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén [[Igricverse]]. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét [[Zaránd vármegye]] nagy részével tetemesen megnagyobbította. A vármegyét még [[I. István magyar király|Szt. István]] alapította, nevét a [[Glogovác]] helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az [[1132]]. véres országgyűlés emléke fűződik. Az akkori '''Arad vármegye''' területe nem egyezett meg a maival; míg északon már a [[Hegyes-Drócsa]] főgerince képezte határát, addig a [[Maros]] bal partján a mai [[Temes vármegye|Temes]] és [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó-Szörény]] megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesúr a király, 534 család és 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye területén. A középkorban az [[Arad (Románia)|aradi]] prépostságon kívül néhány főúri család, köztük a [[Hunyadi-család|Hunyadiak]], bírta legnagyobb részét; a [[török hódoltság|török uralom]] idejében a magyar lakosság elbujdosott, és helyébe a szomszéd hegyvidékek románjai költöztek; a törökök kiverése után Arad vármegyétől [[Lippa]] és az egész [[Maros]]-balparti rész [[Temes vármegye|Temes]]-, illetve [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó]] vármegyéhez csatoltatott, ellenben [[1744]]-ben egész [[Zaránd vármegye|Zaránd]] vármegyének 150 helysége Arad vármegye területébe kebeleztetett. Az [[1699]]-ben kötött [[karlócai béke]] után a temesi bánság a [[Maros]] bal partjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján [[Határőrség|határőrző]] katonaság állíttatott fel, mely [[1752]]-ig állott fen. A törökök kiűzetése után Arad vármegye gyűléseit [[Borosjenő]]n, [[Kovaszinc]]on, [[Kürtös]]ön és [[Világos]]on tartotta; csak [[1749]]-ben tétetett át a székhely [[Arad (Románia)|Arad]] városába. Újabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb [[Este herceg]] tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és [[állattenyésztés]], mely különösen [[József nádor]] [[kisjenő]]i uradalmában (ma [[Habsburg–Lotaringiai József Árpád|József főherceg]] tulajdona) virágzott fel. Az uradalom területén fekvő [[Bánkút (Medgyesegyháza)|Bánkúton]] mintagazdaság létesült.