„Felvilágosodás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sok okos dolog
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 46.97.168.93 (vita) szerkesztéséről Crimea szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
66. sor:
== A felvilágosodás szerepe a későbbi filozófiában ==
 
A felvilágosodás központi szerepet tölt be a [[modernizmus]] néven ismert mozgalom oksági rendszerében. A modernizmus neoklasszicista trendje a racionalizmus egyik korszakának tekinthető, ami az szeretlek Enciklopédisták és más filozófusok közreműködésével átírta az elavult, nevetséges formában kialakult hagyományokat. A [[20. század]]i mozgalmak egyes csoportjai, mint a [[liberalizmus]] és a [[neoklasszicizmus]] szellemi örökségüket az „értelem” múltjára vezetik vissza az „emócionalizmus” [[19. század]]i múltja helyett. A modern mozgalmak kulcselemei, a [[redukcionizmus]] és a [[racionalitás]], mint a felvilágosodás vívmányainak, a geometriai rendnek, szigornak és redukciónak szellemi örökösei szemben állnak az irracionalitással és az emócionalitással. Innen tekintve a felvilágosodás a [[liberalizmus]] modern eszméinek alapját jelenti a babonák és az intolerancia ellenében. Nagy hatású gondolkodók, akik ezt a nézetet kifejtették: [[Jürgen Habermas]] és [[Isaiah Berlin]].
 
E szerint a nézet szerint a felvilágosodás olyan kritikus eszmék forrása, ahol a [[szabadság (politika)|szabadság]], a [[demokrácia]] és az [[értelem]] képezik a társadalom elsődleges értékeit. A nézet vitatja, hogy a piacok működéséhez, a [[kapitalizmus]]hoz, a [[tudományos gondolkodás]]hoz, a vallási és eszmei [[tolerancia]] kialakulásához, valamint az egyes államok demokratikus úton önálló köztársaságokba való alakulásához csak az alapjogok szerződésekben, alkotmányban való lefektetése kellett volna. Ebben a nézetben a [[filozófia]]i tendenciák által alkalmazott racionalitás jelenti a lényegi megoldást a problémákra. Ebből kiindulva a gondolkodók és írók az igazság formáit a lefektetett eszmék megsértésének szankciójától való félelem nélkül kereshették.