„Práxedes Mateo Sagasta” változatai közötti eltérés

==Életpályája==

Egy ideig mint mérnök működött a spanyol északi vasútnál. 1854-ben tagja lett az alkotmányozó [[cortes]]nek, de az 1856. évi madridi felkelés után kénytelen volt Franciaországba menekülni, ahonnan a [[amnesztia|közbocsánat]] kibocsátása után visszatérve, a madridi mérnökiskola tanára lett. Miután beválasztották a cortesbe, a progresszista párthoz csatlakozott és átvette a La Iberia című hírlap szerkesztését. Az 1866. június 22-i felkelés meghiúsulása után ismét Franciaországba menekült. 1868-ban, [[II. Izabella spanyol királynő|II. Izabella királynő]] bukása után visszatért, belügyminiszterré nevezték ki, mind szorosabban csatlakozott J. Prim y Patshoz és mind inkább elvált régi demokrata barátaitól. 1871. októberében a cortes elnökévé választották, ugyanazon évben a [[José Malcampo]] kormányában átvette a belügyi tárcát, majd 1872. február 18-án a minisztértanács vezetését, de mivel választási célokra állami pénzeket használt fel, 1872. május 22-én kénytelen volt visszalépni. 1874. január 3-án [[Francisco Serrano y Domínguez|Francisco Serrano]] miniszterelnöksége alatt külügyminiszter lett, május 13-án belügyminiszter, szeptember 4-én pedig miniszterelnök lett. [[XII. Alfonz spanyol király|XII. Alfonz]] trónra lépésével, december 30-án, vissza kellett lépnie, és erre vezetője lett a dinasztikus liberális ellenzéknek. A parlamenti váltógazdálkodás megteremtése után a Liberális Párt vezetőjeként több alkalommal volt Spanyolország miniszterelnöke (1881- 1883, 1885 – 1890, 1892 – 1895, 1897 – 1899, végül 1901. február – 1902. december között. Ő hívta egybe az ú.n. „hosszú parlamentet” (1885 – 1890), amely nevezetes liberális reformokat hozott ([[esküdtszék]]ek, [[polgári házasság]], a férfiaknak [[általános választójog]], [[sajtószabadság]], [[gyülekezési szabadság]]) léptetett életbe.

 

==Források==

[[Kategória:1827-ben született személyek]]

[[Kategória:1903-ban elhunyt személyek]]

[[Kategória:Belügyminiszterek]]