A [[gíza]]i '''nagy szfinx''' a [[Föld]] egyik legnagyobb<ref>Piramisok rejtett kincsei, Stadelmann: ''A IV. dinasztia piramisai'', 126. old.</ref> és egyben az egyik legrégebbi szobra. Oroszlántestű és emberfejű lényt ábrázol, ezzel minden későbbi ilyen alak ([[szphinx|szfinx]]) prototípusa. Hozzávetőleg az i. e. 26. században készült, egyidőben az [[egyiptom]]i [[Egyiptomi Óbirodalom|Óbirodalom]] IV. dinasztiájának gízai piramisaival. 4500 éve áll a [[Nílus]] völgyének szélén, és mintegy jelképesen őrzi a piramisokat. Története során többször eltemette a homok, kiásták már az [[Egyiptomi Újbirodalom|Újbirodalom]] korában, majd a szaiszi időszakban, az újkorban pedig [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] egyiptomi hadjárata idején is csak a fej állt ki a homokból. Ma teljes méretében látható, a tetejétől a sziklaágyig megtisztították, ennek azonban az az ára, hogy a sivatagi szél újra erősen koptatja. A nagy szfinx ma veszélyeztetett műemlék.
Az arabok ''Abu'l Hól'' néven ismerik, ami azt jelenti: ''A rettenet atyja.'' Ezt a nevet arab népetimológia hozta létre a kopt ''hol'' vagy ''horun'' szóból, ami viszont az ókori ''Hór-em-akhet'' (görög ''Harmakhisz'' – Hórusz a Horizonton, vagy a Világosság országában) romlott alakja. Ilyen módon a Napistennel azonosított uralkodói képmásról volt szó.
