„Maurice Ravel” változatai közötti eltérés

a
== A háború utáni korszak ==
[[Kép:Maurice Ravel 1925.jpg|jobbra|bélyegkép|260x|Maurice Ravel (1925)]]
A háború után külön költözött bátyjától; bár nagyon szerette testvérét, az együttlakás egy idő után konfliktusokhoz vezetett. Ekkor telepedett le a Párizs közelében lévő csendes kisvárosban, Monfort l'Amauryban. A zene mellett egzotikus kertjének művelésével és macskák tenyésztésével foglalkozott. Továbbra sem nősült meg; ha nem barátaival töltötte az időt vagy nem koncertezett, otthonának magányában élte mindennapjait. Stílusának végső beérése, letisztulása is erre az időszakra tehető. Debussy [[1918]]-ban bekövetkezett halála után a francia zenei élet vezérének címe akaratlanul is az ő fejéreőrá szállt. [[1920]]-ban mutatták be ''La Valse'' című zenekari darabját. A mű eredetileg balettnek készült ugyan, de Gyagilevnek nem tetszett, ezen annyira összevesztek, hogy emberi és szakmai kapcsolatukat egyaránt megszakították.
 
A húszas évek Párizsának szellemi pezsgése Ravelre is hatott. Az éjjeli lokálokban játszott [[dzsessz]]el is ekkor került kapcsolatba. Egyben ekkor kezdődtek Ravel nagy külföldi utazásai, turnéi: először [[Bécs]]be (1920), utoljára [[Közép-Európa|Közép-Európába]] (1931). [[1935]]-ben tett még ugyan egy nagyobb körutat [[Spanyolország]]ban és [[Észak-Afrika|Észak-Afrikában]], ez azonban már nem művészetét, hanem súlyos betegségének enyhítését szolgálta. Ezen utazások közül az egyik legfontosabb amerikai látogatása [[1928]]-ban. Ekkor, a [[texas]]i [[Houston]]ban került sor „Korunk zenéje” című előadására, amely érett zeneesztétikájának legteljesebb összefoglalása. Megemlíti a [[blues]] jelentőségét, valamint ismét méltányolja Bartók és Kodály gyűjtőmunkáját. (Ravel és Bartók személyesen is megismerkedtek, és kölcsönösen kifejezték egymás iránti csodálatukat.) Ugyancsak 1928-ban keletkezett a ''[[Boléro (zenemű)|Boléro]]'', és ebben az évben történt a komponista díszdoktorrá avatása [[Oxford]]ban.
1 588

szerkesztés