„Maurice Ravel” változatai közötti eltérés

a
 
{{rquote|50%|right|Modern tánctétel, teljesen azonos dallammal, harmóniával és ritmussal, ez utóbbit a dob szüntelenül jelzi. A változatosság egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása.|Ravel}}
A '''Boléro''' [[1928]]-ban keletkezett. Elmondható, hogy a merő véletlennek és szerencsének köszönheti létét. A szerző ugyanis egy [[Isaac Albéniz|Albéniz]]-zongoraművet szeretett volna eredetileg meghangszerelni [[Ida Lvovna Rubinstein|Ida Rubinstejn]] számára, de a művet egy másik zeneszerző már jogilag lefoglalta magának. Ekkor született meg Ravel új terve: egy olyan mű koncepciója, amelyben ugyanaz a téma ismétlődik egyre nagyobb hangerővel, s mindig más és más hangszereléssel, a ritmus megrögzött állandóságát pedig a pergődob ütései alkotják. A mű először 1928 novemberében hangzott föl először, s éppen lenyűgözően eredeti gondolatai miatt ellentétes reakciókat váltott ki: egy nő például egyenesen kijelentette, hogy a szerző bolond. A művet később [[Arturo Toscanini|Toscanini]] vitte a világsikerig, bár Ravel mindig is ellenezte az olasz dirigens túlságosan gyors tempójú felfogását.
 
Az alkotás mára ugyanolyan tananyag a zeneszerző-hallgatók számára, mint [[Johann Sebastian Bach|Bach]] ''Kunst der Fuge'' című műve. A Bolerót már bemutatásának idejétől kezdve balettváltozatban is rendszeresen előadták.
1 589

szerkesztés