„Horvátország világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Adatok bővítése, csinosítás
Adatok bővítése, csinosítás
41. sor:
|Az 1949-ben alapított Plitvicei-tavak Nemzeti Park egy hét kilométer hosszan húzódó egymással lépcsős vízesésekkel és zuhatagokkal összekötött tórendszerből áll. A park jellegzetességeit a mészkőrétegek felett folyó vizek alakították mai formájukra. Az évezredek alatt felhalmozódó mésztufából természetes gátak és akadályok képződtek, és ezek a folyamatok ma is zajlanak. A tavak kékeszöld színe az [[Alga|algáknak]] és a [[Alga|moszatok]]nak köszönhető. A tavakon átfolyó mésztartalmú víz teraszokat hoz létre, ezek formája folyamatosan változik. A park barnamedvéknek, farkasoknak és számos ritka madárfajnak nyújt menedéket. A területen folytatott ásatások során kiderült, hogy i. e. 1000 körül a környék egy illír törzs otthona volt. A tavak megóvása érdekében a parkot 2000-ben kibővítették és a vízgyűjtő terület további részeit csatolták hozzá.
|}
{| {{széptáblázat}}
| [[Euphrasius-bazilika]] || [[kép:Croatia Porec Euphrasius Basilika BW 2014-10-08 10-43-24.jpg |150px]] || Az [[Isztriai-félsziget]] nyugati partján fekvő Poreć bazilikája a [[6. század]]ban, Euphrasius püspök idejében nyerte el mai formáját. A területen már a 3. században éltek [[Kereszténység|keresztények]], de az első komolyabb építkezésre a 4. században került sor, amikor egy kápolnát emeltek Szent Mór, a keresztényüldözések egyik [[vértanú]]jának sírja fölé. Az 5. század folyamán egy bazilikát építettek erre a helyre és ez bővítették ki a 6. században. A bazilikából, az [[átrium]]ból, a [[Keresztelőkápolna|keresztelőkápolnából]] és a [[püspök]]i palotából álló épületegyüttes a korai keresztény és a bizánci építészet egyik szép példája, de a templomon ezenkívül római hatások is felismerhetők. A 6. században, főleg [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus]] idejében volt a [[bizánci művészet]] egyik virágkora, ennek megfelelően a poreči templomot is gazdagon díszítették [[mozaik]]okkal, [[alabástrom]]mal és stukkókkal. Az apszis fennmaradt mozaikja Máriát a Gyermekkel, apostolokat, angyalokat és a templom alapítóját jeleníti meg. A hajókat elvásztó oszlopsorhoz a mai [[Isztambul]] közelében bányászták a [[márvány]]t. Az épületegyüttest a 13. század végén a kanonokok házával bővítették, majd a 16. században a bazilika mellé egy harangtornyot építettek. || kulturális || 1997
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Croatia Porec Euphrasius Basilika BW 2014-10-08 10-43-24.jpg |250px]]
| [[Trogir történelmi központja]] || [[kép:Trogir Air view.jpg |150px]] ||A [[Dalmácia|dalmát]] tengerparton fekvő Trogir városát Tragurion néven [[Ókori Görögország|görög]] telepesek alapították i. e. 385-ben. Az [[ókor]] egyik legfontosabb kikötőjévé fejlődött, alaprajza [[Hellenisztikus művészet|hellenisztikus]] mintákat követ. A kis szigeten fekvő település a 6. században [[Bizánci Birodalom|bizánci]] uralom alá került majd a [[11. század]] elejétől [[horvátok]], [[bosnyákok]], [[magyarok]] és velenceiek harcoltak érte. A harc velencei győzelemmel végződött és 1420-tól egészen a [[Velencei Köztársaság]] bukásáig a fennhatósága alá tartozott. Első virágkorát a [[Római Birodalom|római]] időkben élte, a ma is használatban lévő két főút a cardo és a decumanus között tárták fel az ókori fórum maradványait. A következő nagyobb fellendülés a 13. és 15. század között következett be. Ebből a korból származik a [[Romanika|román]]-gótikus stílusú Szent Lőrinc-katedrális amelynek [[Radovan mester]] által 1240-ben készített nyugati kapuja Horvátország egyik legjelentősebb szobrászati emléke. A városháza az óratoronnyal a [[15. század]]ban épült, és ekkor emelték a Kamerlengo-erődöt is ami már a velencei erődök közé tartozik. Megerősítették a települést védő falakat is és ezek közelében építették fel a legelőkelőbb családok késő gótikus, reneszánsz, illetve [[barokk]] polgárházait és palotáit. || kulturális || 1997
| ''' [[Euphrasius-bazilika]] '''
|-
| 1997
| [[Szent Jakab-katedrális (Šibenik)|Szent Jakab-katedrális]] [[Šibenik]]ben || [[kép:St. Jacobuskathedraal ; Sibenik.jpg |150px]] || Šibenik [[Velence (Olaszország)|velencei]] stílusú óvárosának legfontosabb épülete az 1431 és 1535 között emelt Szent Jakab-katedrális, amire észak-itáliai, [[Toszkána|toscanai]] és [[Dalmácia|dalmát]] építészeti hatások keveredése jellemző. Az épület [[bazilika]] szerkezetű, kizárólag kőből épült, ezért a boltozat és a kupola kialakításához teljesen egyedi eljárásokat kellett alkalmazni. Alaprajza háromhajós, [[apszis]]okkal és a [[négyezet]] felett kupolával. A tetőfedéshez kőből faragott „cserepeket” használtak, ezek tökéletes illeszkedését csiszolással érték el. A kupola függőleges cserepeit kőékek tartják a helyükön. A templom építése három szakaszra bontható, az első szakaszban (1431 – 1477) Juraj Dalmatinac irányítása alatt megépültek az oldalhajók a párkányig, a keresztelőkápolna és az apszisok. 1477 után befejezték az oldalhajókat, elkészült a dongaboltozat, a kupola, valamint a nyugati homlokzat. A munkálatokat ekkor [[Giovanni Fiorentino]], [[Donatello]] egyik tanítványa felügyelte. Az építkezés utolsó fázisa 1505-ben kezdődött, a katedrális 1535-ben szentelték fel. Stílusa átmenetet képez a [[gótika]] és a [[reneszánsz]] között, ez díszítésében is megmutatkozik, főleg leghíresebb díszítőelemében a hetvenegy emberfejet ábrázoló kőből faragott [[Fríz (építészet)|frízben]]. || kulturális || 2000
|-
| Kulturális (II)(III)(IV)
|-
|Hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/809 809]
|-
| [[Euphrasius-bazilika]] || [[kép:Croatia Porec Euphrasius Basilika BW 2014-10-08 10-43-24.jpg |150px]] || Az [[Isztriai-félsziget]] nyugati partján fekvő Poreć bazilikája a [[6. század]]ban, Euphrasius püspök idejében nyerte el mai formáját. A területen már a 3. században éltek [[Kereszténység|keresztények]], de az első komolyabb építkezésre a 4. században került sor, amikor egy kápolnát emeltek Szent Mór, a keresztényüldözések egyik [[vértanú]]jának sírja fölé. Az 5. század folyamán egy bazilikát építettek erre a helyre és ez bővítették ki a 6. században. A bazilikából, az [[átrium]]ból, a [[Keresztelőkápolna|keresztelőkápolnából]] és a [[püspök]]i palotából álló épületegyüttes a korai keresztény és a bizánci építészet egyik szép példája, de a templomon ezenkívül római hatások is felismerhetők. A 6. században, főleg [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus]] idejében volt a [[bizánci művészet]] egyik virágkora, ennek megfelelően a poreči templomot is gazdagon díszítették [[mozaik]]okkal, [[alabástrom]]mal és stukkókkal. Az apszis fennmaradt mozaikja Máriát a Gyermekkel, apostolokat, angyalokat és a templom alapítóját jeleníti meg. A hajókat elvásztó oszlopsorhoz a mai [[Isztambul]] közelében bányászták a [[márvány]]t. Az épületegyüttest a 13. század végén a kanonokok házával bővítették, majd a 16. században a bazilika mellé egy harangtornyot építettek. || kulturális || 1997
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Trogir Air view.jpg |250px]]
| ''' [[Trogir történelmi központja]] '''
|-
| 1997
|-
| Kulturális (II)(IV)
|-
| Védett terület: 6,4 ha, puffer zóna: 4,8 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/810 810]
|-
| [[Trogir történelmi központja]] || [[kép:Trogir Air view.jpg |150px]] ||A [[Dalmácia|dalmát]] tengerparton fekvő Trogir városát Tragurion néven [[Ókori Görögország|görög]] telepesek alapították i. e. 385-ben. Az [[ókor]] egyik legfontosabb kikötőjévé fejlődött, alaprajza [[Hellenisztikus művészet|hellenisztikus]] mintákat követ. A kis szigeten fekvő település a 6. században [[Bizánci Birodalom|bizánci]] uralom alá került majd a [[11. század]] elejétől [[horvátok]], [[bosnyákok]], [[magyarok]] és velenceiek harcoltak érte. A harc velencei győzelemmel végződött és 1420-tól egészen a [[Velencei Köztársaság]] bukásáig a fennhatósága alá tartozott. Első virágkorát a [[Római Birodalom|római]] időkben élte, a ma is használatban lévő két főút a cardo és a decumanus között tárták fel az ókori fórum maradványait. A következő nagyobb fellendülés a 13. és 15. század között következett be. Ebből a korból származik a [[Romanika|román]]-gótikus stílusú Szent Lőrinc-katedrális amelynek [[Radovan mester]] által 1240-ben készített nyugati kapuja Horvátország egyik legjelentősebb szobrászati emléke. A városháza az óratoronnyal a [[15. század]]ban épült, és ekkor emelték a Kamerlengo-erődöt is ami már a velencei erődök közé tartozik. Megerősítették a települést védő falakat is és ezek közelében építették fel a legelőkelőbb családok késő gótikus, reneszánsz, illetve [[barokk]] polgárházait és palotáit. || kulturális || 1997
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: St. Jacobuskathedraal ; Sibenik.jpg|250px]]
| ''' [[Szent Jakab-katedrális (Šibenik)|Szent Jakab-katedrális]] [[Šibenik]]ben '''
|-
| 2000
|-
| Kulturális (I)(II)(IV)
|-
| Védett terület: 0,1 ha, puffer zóna: 15 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/963 963]
|-
| [[Szent Jakab-katedrális (Šibenik)|Szent Jakab-katedrális]] [[Šibenik]]ben || [[kép:St. Jacobuskathedraal ; Sibenik.jpg |150px]] || Šibenik [[Velence (Olaszország)|velencei]] stílusú óvárosának legfontosabb épülete az 1431 és 1535 között emelt Szent Jakab-katedrális, amire észak-itáliai, [[Toszkána|toscanai]] és [[Dalmácia|dalmát]] építészeti hatások keveredése jellemző. Az épület [[bazilika]] szerkezetű, kizárólag kőből épült, ezért a boltozat és a kupola kialakításához teljesen egyedi eljárásokat kellett alkalmazni. Alaprajza háromhajós, [[apszis]]okkal és a [[négyezet]] felett kupolával. A tetőfedéshez kőből faragott „cserepeket” használtak, ezek tökéletes illeszkedését csiszolással érték el. A kupola függőleges cserepeit kőékek tartják a helyükön. A templom építése három szakaszra bontható, az első szakaszban (1431 – 1477) Juraj Dalmatinac irányítása alatt megépültek az oldalhajók a párkányig, a keresztelőkápolna és az apszisok. 1477 után befejezték az oldalhajókat, elkészült a dongaboltozat, a kupola, valamint a nyugati homlokzat. A munkálatokat ekkor [[Giovanni Fiorentino]], [[Donatello]] egyik tanítványa felügyelte. Az építkezés utolsó fázisa 1505-ben kezdődött, a katedrális 1535-ben szentelték fel. Stílusa átmenetet képez a [[gótika]] és a [[reneszánsz]] között, ez díszítésében is megmutatkozik, főleg leghíresebb díszítőelemében a hetvenegy emberfejet ábrázoló kőből faragott [[Fríz (építészet)|frízben]]. || kulturális || 2000
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="6"| [[Kép:Stužica primeval forest, Slovakia.jpg |250px]]
| ''' [[A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei]] '''
|-
|{{Albánia}}, {{Ausztria}}, {{Belgium}}, {{Bulgária}}, {{Horvátország}}, {{Németország}}, {{Olaszország}}, {{Románia}}, {{Szlovákia}}, {{Szlovénia}}, {{Spanyolország}} és {{Ukrajna}} közös világörökségi helyszíne
|-
| 2007, kiterjesztés: 2011, 2017
|-
|Természeti (IX)
|-
| Védett terület: 92 023,24 ha, puffer zóna: 253 815,38 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1133 1133]
|-
| Ez a határokon átnyúló, többször kiterjesztett helyszín [[Európa]] legnagyobb kiterjedésű ősbükköse, jelenleg 12 ország közös világörökségi helyszíne és összesen 77 védett területből áll. Kezdetben az [[Kárpátok|Északkeleti-Kárpátok]] déli lejtőin, [[Szlovákia]] keleti részén és [[Németország]]ban található védett területhez összesen 10 természetvédelmi körzet tartozott, ezek közül hat [[Ukrajna|Ukrajnában]] 4 pedig Szlovákiában található. Ezek a védett területek egy 185 kilométer hosszú tengelyen fekszenek, tengerszint feletti magasságuk 210 és 1700 méter között váltakozik. A teljes védett övezet eredetileg 300 négyzetkilométert foglalt el, majd 2011-ben a helyszínt öt újabb, Németországban található [[Bükk (növénynemzetség)|bükk]]erdővel egészítették ki. A következő kiterjesztés óta, 2017-től a helyszínhez tartoznak mediterrán területek, az [[Alpok]], a Dinári-hegység és a [[Pireneusok]] ősbükkösei is. Az ősbükkösben találhatók a világ legmagasabb és legöregebb bükkfái, és megfigyelhető a bükkerdők fejlődésének valamennyi fázisa. A Kárpátokban őshonos bükkfa a [[Dinári-hegység]] mellett csak ezeken a területeken vészelte át a [[Eljegesedés|jégkorszakot]], az [[őserdő]] a bükkfák felbecsülhetetlen értékű [[genetika]]i tárháza. A fák mellett itt található [[ökoszisztéma]] magán viseli a jégkorszak utáni élővilág valamennyi jellegzetességét. A gazdag növény és állatvilág több védett fajnak nyújt életteret, köztük a fekete gólyának amely kizárólag ilyen érintetlen erdei környezetben maradhat fenn.
|}
 
| [[Stari Grad-síkság]] || [[kép:Kupinovik hvar.jpg |150px]] ||A [[Hvar (sziget)|Hvar]] sziget nyugati részén elterülő síkság a szomszédos tengerparti városról kapta a nevét, amelyet görög telepesek alapítottak az [[i. e. 4. század]]ban. A város és a síkság egy öböl mellett helyezkedik el, amit már a korai hajósok is kikötőnek használtak. Hamar fontos településsé fejlődött, gazdaságának alapja a jó minőségű termőföldön folytatott mezőgazdaság, főleg a szőlő- és az olajbogyó termesztés volt. A görögök a művelhető területet szabályos telkekre osztották fel, ez a hagyományos földfelosztás 24 évszázadon keresztül szinte érintetlenül fennmaradt, a határjelzések egy része jelenleg is látható. Az esővizet változó méretű tartályokban gyűjtötték. Stari Gradot a rómaiak i. e. 228-ban lerombolták de a régió ennek ellenére, enyhe éghajlatának és stratégiailag fontos fekvésének köszönhetően hamarosan újra jelentős mezőgazdasági területté fejlődött. A várost komoly védelmi rendszerrel vették körül, a pusztítás után falainak csak egyes szakaszai maradtak meg, valamint a falakon kívüli kis kőépületek egy része. A síkság jelenleg természeti rezervátum, de a területet veszélyezteti a modern gazdasági fejlődés, az elnéptelenedés és hagyományos [[Mezőgazdaság|földművelési]] módoktól való eltávolodás. || kulturális || 2008
|-