„Szent Péter esernyője (regény)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
34. sor:
{{Cselekmény}}
=== A
[[Cserháthaláp|Halápon]] meghalt az özvegy tanítóné, aki után árván maradt a 2 éves kislánya. A gyermeket a falubeliek becsületesen gondozták („soros”<ref>A tizedes vitte minden nap más-más portára, ahol illendő ellátásban részesítették.</ref> lett Veronka), de aztán 10 nap elteltével Billeghi Mátéval elküldték a bátyjához Tótországba. A szegény felvidéki szlovák faluba, Glogovára új pap érkezett, Bélyi János. A pap megtudta, hogy édesanyja meghalt, így kisgyermek húga rámaradt. Erre a hírre átment imádkozni a templomba, de az eső eleredt, és a kislány kinn maradt. Mire visszasietett a pap a kosárhoz, fölötte egy piros, kopott esernyőt talált. A pletyka futótűzként terjedt, hogy az esernyőt Szent Péter tette Veronka fölé. Adameczné, a pap házvezetőnője még Szűz Máriát is látta az esernyővel. Ahogy a mendemonda terjedt, egyre többen jöttek megcsodálni az időközben ereklyévé vált esernyőt. A papot azzal hívták a temetésekre, a párok az alatt akartak megesküdni. Egy temetésen még Srankó János is feltámadt Szent Péter esernyője miatt! Ennek köszönhetően Jánosnak nem kellett a kevés fizetéséből ellátnia húgát is, mert az esernyő jól jövedelmezett neki.
=== 2. rész – A Gregoricsok ===
Élt Besztercebányán egy Gregorics Pál nevű ember, aki bár folyamatosan azon volt, hogy elnyerje az emberek tetszését, mindig az ellenkezője sült ki belőle. Ezek után részt vett a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharcban]] mint kém, és sok pénzt szerzett. A nőknél sem volt szerencséje, de házvezetőnőjétől, Wibra Annától született egy fia, Wibra Gyuri. A törvénytelen gyereket titokban tartották, titokban iskoláztatták, de kiderült, hogy tehetséges fiú. Mikor egyszer megbetegedett, apja azt hitte, féltékeny testvérei mérgezték meg, így többet nem is foglalkozott a gyermekkel, nehogy kitudódjon, hogy az ő fia. Pál folyton hordott magánál egy kopott, régi esernyőt, amire rettentően vigyázott. Egy nap, mikor Gregorics Pál úgy érezte, meg fog halni, végrendeletet íratott, és befalaztatott egy üstöt a birtoka egyik kis házikójába. Pál nem tudta örökségét átadni fiának, mert Wibra Anna, akit megbízott a Szegeden tanuló Gyuri odahívásával, úgy gondolta, a férfi meg fog gyógyulni, nincs erre szükség, ám tévedett, Gregorics Pál meghalt. Végrendelete igen furcsa volt, családjára semmit sem hagyott, vagyonának csupán kis részéről rendelkezett. Míg pénzéhes testvérei keresni kezdték a többi pénzét, Gyuri ügyvédnek tanult. A Gregorics-testvérek nagy erővel kutattak, de semmit sem találtak. Kitudódott az üst befalazásának híre, majd – miután a Gregorics testvérek egymással versengve egyre több pénzt ajánlottak a házért – együtt megvették a házikót, de az üstben csak ócska vasak és szegek voltak, a vagyon holléte pedig változatlanul ismeretlen maradt. Ezt a pert feltehetően Gregorics előre eltervezte, hogy galád testvéreivel szemben így álljon bosszút: a perköltségek az időtartam elhúzódása, a felhalmozódó iratok papírjának kifizetése, illetve azok kezelése, több ügyvéd fizetése felemésztette a
Wibra Gyurit, akiből közben sikeres ügyvéd lett, nem érdekelte a házasság, csak az öröksége, az apja elveszett bankutalványa után kutatott. Gregorics Pál valószínűleg egy külföldi bankban helyezte el a vagyona döntő részét, és a hozzá tartozó elismervényt pedig lehet, hogy a féltve őrzött esernyőjének a nyelében rejtette el. Gyuri kinyomozta, hogy a keresett tárgy 1 forintért a fehér zsidóhoz, Müncz Jónáshoz került egy árverésen. Az öreg férfi aztán nem sokkal eltűnt, így György a kereskedő feleségéhez ment Bábaszékre. Az asszony régiségboltjában azonban nem találta meg az ernyőt, ám Münczné emlékezett az esernyőre, és azt állította, a férjénél volt, amikor az eltűnése előtt elindult. Münczné a fiához, Müncz Mórichoz küldte az ügyvédet. Móric elmondta, hogy az öreg Jónás valóban a piros ernyővel indult el hazulról, de amikor már holtan megtalálták, az nem volt nála. Ebből arra következtettek, hogy az ernyőt valahol Glogova közelében veszthette el. Gyuri már indulóban volt Glogovára, mikor talált egy fülbevalót, aminek megtalálójának jutalmat ígértek. Bement az ékszerrel a Városházára, ahol ott volt a glogovai pap húga a nevelőnőjével, akiket korábban megmentett, mert lovaik megbokrosodtak, így a hölgyek megállásra kényszerültek. Gyuri felajánlotta, hogy elviszi őket Glogovára, de a polgármester, Mravucsán ott tartotta őket, hiszen sötétedett már.
| |||