„Szent Péter esernyője (regény)” változatai közötti eltérés

{{Cselekmény}}

 

 

[[Cserháthaláp|Halápon]] meghalt az özvegy tanítóné, aki után árván maradt a 2 éves kislánya. A gyermeket a falubeliek becsületesen gondozták („soros”<ref>A tizedes vitte minden nap más-más portára, ahol illendő ellátásban részesítették.</ref> lett Veronka), de aztán 10 nap elteltével Billeghi Mátéval elküldték a bátyjához Tótországba. A szegény felvidéki szlovák faluba, Glogovára új pap érkezett, Bélyi János. A pap megtudta, hogy édesanyja meghalt, így kisgyermek húga rámaradt. Erre a hírre átment imádkozni a templomba, de az eső eleredt, és a kislány kinn maradt. Mire visszasietett a pap a kosárhoz, fölötte egy piros, kopott esernyőt talált. A pletyka futótűzként terjedt, hogy az esernyőt Szent Péter tette Veronka fölé. Adameczné, a pap házvezetőnője még Szűz Máriát is látta az esernyővel. Ahogy a mendemonda terjedt, egyre többen jöttek megcsodálni az időközben ereklyévé vált esernyőt. A papot azzal hívták a temetésekre, a párok az alatt akartak megesküdni. Egy temetésen még Srankó János is feltámadt Szent Péter esernyője miatt! Ennek köszönhetően Jánosnak nem kellett a kevés fizetéséből ellátnia húgát is, mert az esernyő jól jövedelmezett neki.