„Juhász Gyula (költő)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2A02:AB88:E40:3200:99C9:5379:2E7E:DD8A (vita) szerkesztéséről Farkasgergely szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
45. sor:
[[1918]]. [[november 22.|november 22-én]] tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak. A radikális párt al-, majd társelnöke, népgyűlések szónoka, a [[Délmagyarország]] vezető publicistája volt. [[1919]]. március 24-én ''Forradalmi kiskáté'' című írásában köszöntötte a kommunista hatalomátvételt. [[Április 8.|Április 8-án]] a [[Szegedi Nemzeti Színház|szegedi színház]] [[Direktóriumok (1919)|direktóriumának]] tagjaként új műsorpolitika kialakításához kezdett. [[Május 7.|Május 7-én]] a francia megszállás alatt levő Szegeden, a már április közepén fölülkerekedő ellenforradalom elüldözte a színház éléről; tanárgyűlésen bántalmazták. Életét derékba törte a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] bukása. Nyugdíjat nem kapott, verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. A ''Munka'' című [[Szociáldemokrácia|szociáldemokrata]] lap dolgozótársa, a munkásotthonban folyó kulturális munka irányítója volt.
[[Fájl:Szeged-juhasz1.jpg|bélyegkép|250px|Juhász Gyula szobra Szegeden]]
Negyedszázados költői jubileumát [[1923]]. [[május 20.|május 20-án]]
[[1926]]-ban [[Bécs]]ben [[József Attila]] kalauzolta; [[Kassák Lajos|Kassákkal]], [[Hatvany Lajos|Hatvanyval]] találkozott. 1926 augusztusában Ipar utca 13. szám alatti szülőházát lebontották. [[1928]]-tól havi 44 [[Magyar pengő|pengő]] nyugdíjat kapott. [[1929]]. [[január 18.|január 18-án]] elsőként jutalmazták [[Baumgarten-díj]]jal ([[1930]]-ban és [[1931]]-ben is megkapta), a siker azonban megbénította. Az év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban töltötte. A magány, az elszigeteltség fokozta idegbaját, 1937-ben [[veronál]]lal megmérgezte magát. Juhász Gyula egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költői stílusát kevésbé hatja át a [[szimbolizmus]], mint a századelő nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetőbb. Költeményei általában rövidek, [[kompozíció az irodalomban|kompozíciójuk]] zárt. Az [[Impresszionizmus|impresszionista]] hangulat[[Líra (műnem)|líra]] művelője volt. Mélyen hitt a szépségben és a művészetben, mely az elveszett Édent jelentette neki.
| |||