„Kemény Gábor (pedagógus)” változatai közötti eltérés

| név = Kemény Gábor

| kép = KeményGábor ErzsébetKné11.jpg

| képméret =

| képaláírás = [[Emléktáblák Budapest XIV. kerületében|Emléktáblája egykori lakóhelyén]]

| születési név = Kohn Gábor

| születési hely = [[Szarvas (település)|Szarvas]]

| születési dátum = [[1883]]. [[június 1.]]

| halál helye = [[Budapest]]

| halál dátuma = [[1948]]. [[május 15.]] {{életkor-holt|1883|06|01|1948|05|15}}

| nemzetiség =

| szakma = [[pedagógus]], pedagógiai szakíró, szerkesztő

| aláírás =

'''Kemény Gábor''', született ''Kohn Gábor'' ([[Szarvas (település)|Szarvas]], [[1883]]. [[június 1.]]<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS8S-G9HR?i=50&cat=248240 |title=Születési bejegyzése a szarvasi izraelita hitközség születési akv. 7/1883. folyószáma alatt |accessdate=2019-11-26}}</ref> – [[Budapest]], [[1948]]. [[május 15.]]) [[Kossuth-díj]]as pedagógus és pedagógiai szakíró, szerkesztő, [[Kemény Katalin]] író, művészettörténész apja.

Kohn József és Pollák Fáni gyermekeként született. Felsőfokú tanulmányokat a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetemen]] folytatott, ott szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1908-ban Kisújszálláson házasságot kötött Kertész Arankával.<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9GB7-CVL?i=28 |title=Házasságkötési bejegyzése a kisújszállási polgári házassági akv. 84/1908. folyószáma alatt |accessdate=2019-11-26}}</ref><ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9PBF-335?i=446 |title=Kertész Aranka halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 2208/1975. folyószáma alatt |accessdate=2019-11-26}}</ref> 1912-13-ban [[Párizs]]ban a [[Sorbonne]]-on tanult, francia középiskolák működését és [[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau]] pedagógiáját tanulmányozta. Hazaérkezve tovább tanított a [[torda]]i [[Unitárius vallás|unitárius]] gimnáziumban. 1918-ban az [[őszirózsás forradalom]] idején [[Torda-Aranyos vármegye]] főispánjává nevezték ki. A forradalmak után el kellett hagynia [[Erdély]]t. [[Békéscsaba|Békéscsabán]], majd Budapesten tanított. 1922-ben [[B-lista|„bélistázták”]], tanári állásba való visszahelyezésének kérelmét 1929-ben is elutasították. 1922-től főispáni nyugdíjából és az írásaiért kapott tiszteletdíjakból élt. Az [[1920-as évek]] közepétől intenzív alkotói és szerkesztői tevékenységet fejtett ki. 1945 után a Pedagógusok Szabad Szakszervezete elnökévé választották és az ''[[Embernevelés]]'' c. szakfolyóiratot szerkesztette. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nevelési főosztályát vezette (1946-47), majd az Országos Közoktatási Tanács alelnökeként működött.