„Spárta” változatai közötti eltérés

A város, a spártai szabadok lakóhelye tulajdonképpen 5 faluból, [[kómé]]ból állt. Ezek közül négy – keleten [[Limnai]], délen [[Meszoa]], délnyugaton [[Künoszura]], északon [[Pitané]] – egy összefüggő, 3 km² kiterjedésű területet alkottak. Az ötödik, [[Amüklai]] tőlük 5 km-re délre feküdt amit a feltételezések szerint az [[i. e. 720-as évek]]ben csatoltak politikailag Spártához. Ekkor keletkezhetett a [[rhétra]], a spártai alkotmány szövege. Az [[Ókori Görögország|antik Görögország]] korában Spárta egyáltalán nem nézett ki városias településnek, különösen nem [[ókori Athén|Athénhoz]] képest. Csak a hellenisztikus korban nyert városias formát. Az akropolisz aljában keleti irányban feküdt a piac ([[Agora]]). Itt volt a perzsa háborúk zsákmányából épült perzsa csarnok, a tanácsház, az [[Ephorosz (tisztség)|ephoroszok]] és más tisztviselők tanácstermei, s több szentély. Következtek a királysírok, majd több utca, melyek közül az utolsó (hüakinthiai) [[Amüklai]]ba vezetett. Az akropolisz és az Eurótasz között feküdt az Isszorion, egy domb, melynek rendkívül kedvező stratégiai helyzete volt, mellette a Circus, Artemisz Limnaia temploma, délre pedig a versenyfutó hely (domosz). A városon kivül platánerdő volt (platanisztasz), hősök és félistenek szobraival és emlékeivel. A régi Spártából aránylag kevés maradt meg – az összes, ami épületekből ránkmaradt, a színház romjai és az ún. [[I. Leónidasz spártai király|Leonidasz]]-sír (hatalmas mészkőkockákból készült emlék), amelyről azonban kétséges, megfelel-e elnevezésének. Kisebb műemlékek közül a helyi múzeumban vannak régi síremlékek a jellemző szürke márványból és a dioszkuroszokat ábrázoló szobrok és domborművek.

 

 

A spártai rendszer kialakítását a [[törvényhozó]] [[Lükurgosz (spártai arkhón)|Lükurgosznak]] tulajdonítja a hagyomány kb. az [[i. e. 8. század]]ban, de az ő valóságos személy voltát már az ókorban is kétségbe vonták. A történelmi adatok szerint a spártai egyenlőség eszméje és sok más jellemzően spártainak tartott vonás sokkal későbbi fejlemény. A vagyoni egyenlőség sohasem állt fenn. Az [[i. e. 6. század]]ban és az [[i. e. 5. század]]ban sok spártai – közülük csak egy király, [[Damaratosz]] – nyert [[olümpia]]i kocsiversenyt, amihez drága istállót és lovakat kellett tartani, és ezt csak nagyon gazdagok engedhették meg maguknak. Spártában virágzott az elefántcsont-, kerámia- és fémművesség az [[i. e. 7. század]]ban és az [[i. e. 6. század]]ban, ami az intenzív kereskedelem révén eljutott az [[etruszkok]]hoz, Hispániába, Észak-Afrikába, Galliába, de a [[magyarország]]i [[Ártánd]]ról is kerültek elő emlékei. Ennek a virágzásnak [[i. e. 525]] körül valami hirtelen véget vetett, a polgárok közismert munkatilalma ezután alakulhatott ki, de ennek létezését néhány kutató újabban megkérdőjelezi.