„Bród” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
bővítés |
||
33. sor:
== Története ==
=== Az őskotól a római hódításig ===
Az emberi élet legrégibb nyomai a város környékén a [[újkőkorszak|neolitikum]] korai időszakáig, mintegy nyolcezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor a vadászat és a halászat mellett az ember már állattenyésztéssel és földműveléssel is foglalkozott, és földbe süllyesztett házakban élt. Az életkörülmények a környező térségben nagyon kedvezőek voltak, mivel a legrégibb délkelet-európai neolit kultúra, a starčevói kultúra e vidék nagyszámú településén fordul elő. E kultúra tucatnyi helyszíne található a városban és környékén, a legjelentősebb leletek pedig a Bród északi peremén fekvő Igračon, Ciglanin és Zadubravlje közelében kerültek elő. Számos régészeti lelőhely és leletek tanúsítják a különböző népesség vándorlását és új kultúrák, új életmódok befogadását. Így egyaránt megtalálhatók a sopoti, a badeni, a kostolaci, a vučedoli, a vatinai, az urnamezős kultúrák, valamint a korai [[bronzkor]], a korai és a késői [[vaskor]] kultúrái is. Az [[i. e. 4. század]]ban galliai [[kelták]] érkeztek a régióba, Szlavónia területét és ezáltal a környező vidéket elfoglalva. A kelta uralom az [[i. e. 1. század]]ig tartott, amikor a rómaiak megszállták ezt a területet.
=== Bród a római uralom idejében ===
A rómaiak érkezéséig ebben a térségben az [[illírek]]kel rokon, keltákkal kevert pannon törzsek éltek. Bród vidéke a [[breukok|breuk]] törzshöz tartozott, amely a Száva mindkét oldalán nagy területet foglalt el Bródtól [[Szávaszentdemeter]]ig, valamint a vukovári és a vinkovci régióig. A nagy pannóniai lázadás (i. e. 12. és i. u. 9 között) leverése után a rómaiak Pannóniát teljesen meghódították és római tartománnyá vált. Megkezdődött a romanizálás és az urbanizáció folyamata. A breukok nagymértékben részt vettek a római hadsereg hadjárataiban, melyet római katonai diplomák és sírkövek igazolnak. Ilyen római diplomát találtak 1997-ben Bród közelében a Szávában, melyet [[71]]-ben [[Vespasianus római császár|Vespasianus császár]] idejében egy marsoniai veterán katona részére adtak ki és amelyen a mai Bród helyén állt római város neve „MARSVNNIA” alakban szerepel. Ez egyben Marsonia első írásos említése. A Marsunnia névalak megerősíti azt az elméletet, mely szerint a város neve az itt élt őslakosságtól származik és máig fennmaradt a Mrsunja-patak nevében.
=== Bród a középkorban és a török uralom végéig ===
Az első gőzhajó [[1846]]-ban érkezett ide és megindult a hajózás Bród és [[Sziszek]], illetve Bród és [[Zimony]] között. [[1879]]-ben, amikor az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] bekebelezte [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinát]] az osztrákok vasúti hidat építettek a Száván, melyen ércet, szenet és fát szállítottak. A híd megépültével a hajóközlekedés fontossága csökkent. Nagy esemény volt a városban, amikor [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] császár [[1910]]-ben hajón idelátogatott. Az 1910-es népszámlálás alkalmával Bródnak 9142 lakosa volt, ebből 1736 [[magyar]] (~19%), 1480 [[német]] (~16,2%), 4822 [[horvát]] (~52,7%), 727 szerb (~ 8%), a lakosság 4,2% része egyéb, főleg [[tót]] és [[rutén]] anyanyelvű volt.<ref>1910-es népszámlálás adatai: http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt06042201/0_0_4_pg_689.html </ref> [[1941]]-ig ez volt az egyetlen híd a Száván [[Jaszenovác]]tól [[Belgrád]]ig. Ekkor a hidat a bevonuló németek előtt felrobbantották. Az új híd [[1961]]-ben épült meg, de [[1991]]-ben ez is súlyosan megsérült.▼
A középkori Bród nevének első írásos említése [[IV. Béla magyar király|IV. Béla király]] [[1244]]. július 20-án kelt oklevelében történt. <ref>melyben a bosnyák püspökségnek adja a valkómegyei [Vulko] Dyacou és Blezna birtokokat tartozékaikkal; megerősíti Kálmán néhai szlavón hercegnek e birtokokból a püspökség javára tett adományát; kivonja a nevezett földeket a bán és a valkói ispán joghatósága alól, mindennemű dézsma-, nyestadó- és collectaszedést a püspök jogává tévén; leírja az adományozott birtokok határait; megerősíti a püspökséget a Nyurzlaus boznai bán által adott vozorai birtokaiban leírva ezek határait is, valamint vozorai, soui és olfeldi jövedelmeiben és jogaiban, úgyszintén felsorolja a püspökségnek Naurzlaus bán és testvérei által elismert birtokait. (Átírta XI. Gergely pápa 1375. október 31-én.) - Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. 231. o. Budapest, 1927.</ref> A település már a középkorban is a Mrsunja-pataknak a Szávába való torkolásánál feküdt. Birtokosai a térség egyik leghatalmasabb családja a grabarjai Beriszlók voltak, akiknek a közeli [[Grabarje (Podcrkavlje)|Grabarje]] volt a birtokközpontjuk. Bródot ők alapították, majd a [[15. század|15]]. és [[16. század]] fordulóján ők építették ki a régi városközpontot, mely négyszögletes alaprajzú volt a török veszély ellen védőfalakkal és földsáncokkal megerősítve. Bród [[1536]]-ban került török kézre és egészen [[1691]]-ig török kézen maradt, amikor Erdődy Miklós bán és de Croy herceg, császári generális csapatai felszabadították. A [[karlócai béke]] az új határt a Szávánál húzta meg, így Szlavóniának a Szávamenti részei a határőrkerületek részei lettek. A [[ferencesek]] [[1694]]-ben építettek ide kolostort. Ez először fából készült, majd [[1727]]-ben téglából és kőből újat építettek.
=== A várossá fejlődés útján ===
Bród [[18. század]]i történetének legfontosabb eseménye a török elleni védelem célját szolgáló, korszerű erődítmény megépítése volt. A vár építésének megkezdéséről [[1715]]-ben döntöttek és az építmény terveit aláírásával személyesen [[Savoyai Jenő]] herceg hagyta jóvá.
A török veszély már építésének idején jelentősen gyengült és hamarosan meg is szűnt. Az erőd építéséhez a polgári település és a Száva átkelőhelyét őrző régi erőd közötti szabad teret használták fel. Politikai, pénzügyi, anyagi és műszaki okok miatt az építkezés gyakran megszakadt, így az erőd eredeti terve szerinti építése csaknem hatvan évig tartott és több szakaszban zajlott. A nagy erődítmény-komplexum mintegy hatvan hektáron terült el. 4000 fős őrség és 150 ágyú volt elhelyezve benne. Mint határvédelmi létesítményt [[1860]]-ban szüntették meg. A [[19. század]] első felében a vár területén kórház, gazdasági épületek, katonai létesítmények, lakóépületek, kápolna, lelkészi lakás és egyéb kisegítő épületek, kutak és hidak épültek, valamint parkot alakítottak ki. A parknak a fennmaradó része ma a városi park, a „Klasije”. Mivel a 18. és 19. században az osztrák és a török birodalom közötti határ szilárdan a Száva folyón maradt, [[1878]]-ig a vár főként raktárként szolgált és akadályt jelentett az ellenség esetleges behatolásának Közép-Szlavónia területére. Abban az évben az erődítmény a Bosznia és Hercegovina osztrák-magyar megszállásának fő kiindulópontja volt, majd az erőd már nem volt határvár, de katonai funkciója megmaradt egészen 1991 szeptemberéig, amikor a korábbi JNA a horvát hadsereggel folytatott rövid harcban feladta. 1994 márciusában a horvát hadsereg átadta az erődöt Brod város önkormányzatának, amely megteremtette a feltételeket az újjáépítéshez és a belvárosba történő integrációjához. A rekonstruált erődítmény ma magába foglalja a gimnáziumot, a városházát, a zeneiskolát, a Branko Ružić Művészeti Galériát, a Turisztikai Információs Központot. Folyamatban van a tér rekonstrukciója a Szent Anna kápolnával.
=== A fejlett iparváros ===
▲Az első gőzhajó [[1846]]-ban érkezett ide és megindult a hajózás Bród és [[Sziszek]], illetve Bród és [[Zimony]] között. A katonai közigazgatás megszűntével [[1871]]-ben Bród városi rangot kapott és a Szávától északra és délre eső nagy térség központja lett. A gazdag kereskedők és iparosok historikus és szecessziós palotával, közép-európai stílusú épületeivel csakhamar az ország nagyobb városainak sorába emelkedett. A különböző kultúrákkal érintkezve jelentős közlekedési csomóponttá, a kereskedelem és a kézművesség fejlesztésével ipari csomópontjává vált. [[1879]]-ben, amikor az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] bekebelezte [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinát]] az osztrákok vasúti hidat építettek a Száván, melyen ércet, szenet és fát szállítottak. A híd megépültével a hajóközlekedés fontossága csökkent. Nagy esemény volt a városban, amikor [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] császár [[1910]]-ben hajón idelátogatott. Az 1910-es népszámlálás alkalmával Bródnak 9142 lakosa volt, ebből 1736
=== Bród napjainkban ===
A jugoszláv állam szétesése után, a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb csapatok támadása érte az akkor 55 ezer lakosú várost. Az ágyúzás 1991. július 16-án kezdődött. A hét hónapos pusztítás során a város 182 lakosát ölték meg, akik közül 28 gyermek volt. 591 bródi lakos sebesült meg és 399 bródi katona halt meg Horvátország védelmében. Az elesettek neveit a város központjába felállított emlékműbe vésték. A város rendkívüli humanitásról adott bizonyságot akkor is, amikor menekülteket és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket fogadott be, különösen Bosanski Brodból és Bosanska Posavinából. A nagy anyagi pusztítás következményei a gazdaságban voltak leginkább érezhetők. A háború oktatás, a kultúra, a tudomány, az egészségügy, a lakhatás és a kommunális infrastruktúra létesítményeit sem kímélte meg. A délszláv háború utáni időszakban a város fokozatosan felépült és megújult.
Helyreállították a gazdasági és forgalmi összeköttetést Horvátország más részeivel, amely mindig elsődleges volt a város fejlődésében. Nagy erőkkel dolgoztak az ipari üzemek felújításán, amelyek egy időben a lakosság nagy részét foglalkoztatták. Bród ma a megye közigazgatási és ipari központja, mely tovább növekszik és fejlődik, különösen az elmúlt tíz évben. Bród mindig ipari város volt és jövője is az ipar, különösen a hajóipar fejlesztésében van.
== Gazdaság ==
| |||