Wikipédia

„Fekete sereg” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 92.249.170.121 (vita) szerkesztéséről Ogodej szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
38. sor:
Európában a [[Római Birodalom]] bukása után, a [[római légió]]hoz hasonló nagy állandó haderő nem létezett. A háborúskodás formája a lovagi hadviselés volt, amelynek során a nehézfegyverzetű lovagok adták a fő erőt. Csak egy-egy hadjáratra gyülekeztek össze, a csatákban – a létszámviszonyok mellett – az ő egyéni teljesítményük volt a döntő. Az uralkodóknak viszont az állandó viszályok, háborúskodások miatt, mint a [[százéves háború]]ban vagy az itáliai városállamok csatározásaiban, egyre inkább állandó katonaságra volt szükségük. Ezek az igények hozták létre a [[14. század]]ban az olasz [[condottieri]]k{{Wd|Q273108}} egységeit, illetve az angol-francia háborúkban időnként alkalmazott zsoldoscsapatokat. Ezek a katonák azonban, ha zsoldjuk kifizetése akadozott, vagy pénzhiány miatt időlegesen fel akarták oszlatni őket, nagy veszélyt jelentettek akár a saját lakosságra is. A hagyomány szerint [[VII. Károly francia király]] 1439-ben egy 9000 lovasból álló állandó hadsereg fenntartására külön adókat vetett ki, és ebből hozta létre Európa első állandó zsoldoshadseregét.{{refhely|Tóth Zoltán|20. o.}}
 
== Mátyás király haderejének kialakulása ==
[[Fájl:Image of a knight in armour, 1511.jpg|bélyegkép|Korabeli páncélos lovag (Hadnagy Bálint) sematikus rajza]]
[[Fájl:Philostratus Heroica.png|bélyegkép|A [[Philostratus]] krónika (Cod. Lat. 417) egyik iniciáléja, amelyen [[Corvin János]] látható (középen) a fekete sereg zászlajának (a kép jobb szélén) első ismert ábrázolásával. (1487-1490 között)]]
45. sor:
Az ifjú király kezdetben főleg csak apja katonáira számíthatott, akik többségében [[Szilágyi Mihály]] parancsnoksága alatt álltak. Emellett őt támogatta a legtöbb főpap és a bárók egy részének [[Banderiális hadsereg|bandériuma]], azaz az ő [[Familiaritás|familiárisaik]]. Ezt a támogatást azonban drágán kellett megvásárolni: a főurak cserébe birtokot, hivatalt, pénzt, befolyást vártak el.{{refhely|Tóth Zoltán|43. o.}} Az így létrejött haderő sem volt elegendő önmagában az ország megvédésére, ezért Mátyásnak igénybe kellett vennie a telekkatonaságot és a nemesi felkelést is. A telekkatonaság azt jelentette, hogy a nagybirtokosoknak bizonyos számú (1459-ben 20) jobbágy után kellett kiállítaniuk egy katonát, felfegyverzett jobbágyot vagy zsoldost. Mátyás uralkodása elején két alkalommal is, 1458-ban és 1459-ben hadba hívta a [[nemesi felkelés]]t a közeledő török ellen, és mindkét alkalommal 40-{{szám|50000}} fős sereg gyűlt össze Nándorfehérvár alatt. A szultán azonban nem Magyarország ellen indult, hanem Szerbia maradék részeit csatolta szilárdan birodalmához. A török kézre került szerb várak, köztük a különösen fontos [[Szendrő (Szerbia)|Szendrő]] ''(Smederevo)'' új támaszpontjaivá váltak a Magyarországra betörő török portyázóknak.{{refhely|Rázsó|111. o.}}
 
A király azonban kezdettől arra törekedett, hogy a telekkatonaság helyett pénzbeli megváltást kapjon, amiért ő maga fogadhat fel harcedzett zsoldosokat a képzetlen jobbágykatonák helyett. Ezt a hadmentességi adót „hadakozópénznek”, (latin nyelven ''pecunia exercitualis'') nevezték.{{refhely|Kubinyi 2005|240-241. o.}} A bandériumokat illetve a nemesi felkelést egyébként is csak korlátozott időtartamra, négy-hat hétre hívhatta hadba. Néhány esetben még igénybe vett nemesi bandériumokat és a telekkatonaság egy részét is, így azok még harcoltak az 1467-es erdélyi lázadás, az 1471-es [[Vitéz János]] vezette felkelés és az 1479-es [[kenyérmezei csata]] idején, azonban szerepük egyre inkább háttérbe szorult.{{refhely|azonos=R113}}[[FA Sirak Gjumri|faszra]]
 
A [[Délvidék]]en Mátyás más jellegű haderőre is számíthatott. A [[horvátok|horvát]] grófok a király anyagi támogatásával állandó lovasságot tartottak fegyverben. Szerbia bukása után a Magyarországra menekült [[szerbek|szerb]] urak birtokokat kaptak, valamint szintén anyagi támogatást könnyűlovasságuk fenntartásához. Ez képezte a [[Rácz Jenő (szakács)|rác]] [[huszár]]ságot, ami később jelentős szerepet játszott Mátyás hadi vállalkozásaiban.{{refhely|Kubinyi 2005|241. o.}}
 
Ugyanakkor a [[Felvidék]]en állandó jelleggel független cseh katonai csoportok garázdálkodtak, akik a [[husziták|huszita]] háborúkban szerezték katonai jártasságukat. A huszita ügy bukása után a kor leghíresebb, bárki által felfogadható zsoldoskatonái közülük kerültek ki. Korabeli magyar kifejezéssel zsebrákoknak is nevezték őket. Kiemelkedő, de általánosan el nem fogadott vezéregyéniségük, [[Jiskra János]], valamint a többi észak-magyarországi zsoldostársulás nem ismerték el Mátyás uralmát, sarcolták a környékbeli falvakat és városokat.{{refhely|Rázsó|112. o.|azonos=R112}} Mátyás felismerte, hogy ha a maga oldalára tudja állítani őket, akkor részben korszerű zsoldoshadsereghez juthat, részben pedig végre elérheti a Felvidék pacifikálását. Ehhez azonban jelentős anyagi forrásokra volt szüksége, amit az adóterhek növelésével szerzett meg
 
Az ifjú király nagy tetterővel látott neki a Felvidék megtisztításának. Tapasztalnia kellett, [[Hogyan fogjunk milliomost?|hogy]] pusztán katonai erővel nem érhet célt. Az egymástól is nagyrészt független cseh zsoldoscsapatok váraikba és hevenyészett erődjeikbe húzódva nagyrészt sikerrel álltak ellent a támadásoknak, kisebb csatákban többször is megverték az ellenük küldött királyi és megyei hadakat.{{refhely|azonos=R112}} Jiskra János külföldi támogatást is keresett ügyükhöz a magyar király ellen. Mátyás ekkor egyenként igyekezett megnyerni a kisebb zsoldosvezéreket, főleg pénzzel, gyakorlatilag megvásárolta tőlük a váraikat – és mindjárt tovább is adta azokat a hozzá hű főuraknak, mint sok más között [[Berzevice]], [[Kővárhely|Tapolcsány]] és [[Késmárk]] várát.{{refhely|Tóth Zoltán|62. o.}} A vár nélkül maradt zsoldosok közül pedig a legjobbakat a saját szolgálatába fogadta, és azok a király iránti hűséget – amennyiben zsoldjukat rendben megkapták – nagyon komolyan vették. Hajlandók voltak, egyébként a kor általános európai szellemének megfelelően, akár a honfitársaik ellen is keményen harcolni. A döntő fordulat akkor következett be, amikor Jiskra János is hűséget fogadott Mátyásnak: lemondott felvidéki várairól, helyette az ország déli részén kapta meg [[Lippa]] és [[Solymosvár|Solymos]] várát óriási birtokokkal és csapataival örökös szolgálatot fogadott a török ellen.{{refhely|Tóth Zoltán|67. o.}}{{refhely|E. Kovács 2008|146. o.|azonos=EK146}} A következő évben már részt vett a jajcai hadjáratban, később, életének utolsó éveiben a cseh király ellen is Mátyás oldalán harcolt. Halála után katonáinak nagyobb része Mátyás zsoldjába állt: belőlük állították fel Mátyás állandó zsoldoshadseregének magvát.{{refhely|azonos=R112}}
 
A felvidéki katonai csoportok egy része, így a lengyel Komorowski Péter, azonban még évekig tartotta magát [[Árva vára|Árva]] várában és [[Liptó vármegye|Liptóban]]. Csak később kerülhetett sor a nyugat-magyarországi kompániák felszámolására is. Voltak olyanok is, akik újra Mátyás ellen fordultak. 1466-ban egy Svehla nevű cseh zsoldosvezér Kosztolány várából a környéket fosztogatta. Mátyás serege az év végén ostrom alá vette a várat, Svehlát elfogta, emberei egy részével együtt [[felakasztatta]]. Ez az eset jelezte a felvidéki zsebrák garázdálkodás végét.{{refhely|azonos=R112}}
 
== A sereg létszáma ==
[[Fájl:Exibition area in the Galerija-Muzej Lendava, Lendava Castle, 2013-08-11-2.jpg|bélyegkép|A fekete sereg pajzsos nehézgyalogosainak állópajzsa, alabárdjai (rekonstrukció)]]
[[Fájl:Kölderer - Gun called Elephant of King Matthias.jpg|bélyegkép|Mátyás király Elefántnak nevezett ostromágyúja szállító szekéren]]
A zsoldoscsapatok felfogadása után gyakorlatilag állandó sereg alakult ki, de azért a létszámuk hullámzott, még az állandó mag nagysága is nehezen határozható meg. Amikor a királynak nagyobb erőre volt szüksége, időnként akár csak néhány hétre is fogadott fel katonákat, például egyes városok csapatait. Az 1487-es [[bécsújhely]]i seregszemlén {{szám|20000}} lovas és {{szám|8000}} [[Gyalog (sakk)|gyalogos]] díszelgett, ami természetesen nem jelentette a hadsereg egészét. A felvonuló seregben viszont jelen voltak a csak néhány hétre felvett, zömében városi zsoldosok, köztük magának Bécs városnak a csapata, illetve a csak a bécsújhelyi ostrom idejére mozgósított magyar főpapi és főúri banderiális csapatok, valamint a déli végekről átdobott erők, köztük a rác huszárok is.{{refhely|Kubinyi 2001|93-95. o.|azonos=K93}}{{refhely|azonos=R113}}
 
[[Antonio Bonfini]] így számolt be erről a nevezetes seregszemléről:{{refhely|azonos=EK145}}
65. sor:
A nehéz-, illetve a könnyűlovasság, valamint a gyalogság aránya nagyjából egyforma volt. A végvári csapatokon kívül Mátyás uralkodása második felében fegyvernemenként valószínűleg 3000-5000 katonát tartott állandóan fegyverben, tehát összesen 9000-15 000 embert. A háborúk kritikus szakaszaiban a sereg létszáma akár a kétszeresére is duzzadhatott.{{refhely|azonos=K93}}{{refhely|azonos=R113}}{{refhely|azonos=EK146}}
 
A királyi zsoldossereg általában Mátyás birodalmának a Magyarországon kívüli részein tartózkodott, de ez az erő így is elrettenthetően hathatott a hazai elégedetlenkedőkre, különösen az 1467-es és [[147-es busz (Budapest)|1471]]-es lázadások gyors összeomlása után.{{refhely|azonos=K93}}
 
Mátyás király hadra fogható katonaságának létszáma, beleértve a zsoldosokat, majd a meghódított [[Morvaország]] és [[Szilézia]], a szövetséges [[havasalföld]]i és [[moldva]]i fejedelemség egységeit is beszámítva, megközelíthette a {{szám|90000}} főt. Egy-egy alkalommal azonban ennél sokkal kisebb erő gyűlhetett csak össze. A legtöbben az 1458-ban meghirdetett nemesi felkelés katonái voltak, mintegy 40-{{szám|50000}} fő. 1463-ban Jajca ostromára {{szám|20000}}, az 1474-es sziléziai hadjáratra {{szám|12000}}, az 1477-es osztrák hadjáratra {{szám|17000}} katonával indult a magyar haderő. A sereg zöme már zsoldosokból állt, és Mátyás király a háborúit mindig korlátozott célok érdekében vívta, így nem is volt feltétlen szüksége egyszerre nagyobb erőre.{{refhely|azonos=R113}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_sereg”