„Lavrentyij Pavlovics Berija” változatai közötti eltérés

[[1953]]. [[június 13.|június 13-án]] még kioktathatta a pártküldöttség élén [[Moszkva|Moszkvába]] rendelt [[Rákosi Mátyás]]t, és kifejezetten a mindenki számára váratlanul odarendelt Nagy Imrét neveztette ki miniszterelnöknek. Berija a vita során nem titkolta, hogy Nagy Imre mellett szól, hogy nem zsidó, s erős hangon odaszólt Rákosinak, hogy „Magyarországnak még nem volt zsidó királya”.<ref>Pünkösti Árpád: Rákosi bukása, száműzetése és halála.Európa kiadó.2001.</ref> Azonban június végére ő lett a hatalmi harc első áldozata. A [[1953-as keletnémet felkelés|kelet-berlini felkelés]] hatására legfőbb szövetségese, [[Georgij Makszimilianovics Malenkov|Malenkov]] miniszterelnök is elpártolt mellőle, így az [[Szovjetunió Kommunista Pártja|SZKP]] KB [[1953]]. [[június 26.|június 26-ai]] plénumán „kapitalista ügynök”-nek titulálták, megfosztották tisztségeitől, és [[Georgij Konsztantyinovics Zsukov|Georgij Zsukov]] [[marsall]], honvédelmi miniszter, más [[főtiszt]]ek segítségével azonnal letartóztatta. Berija elfogását a [[Pravda]] csak [[1953]]. [[július 10.|július 10-én]] jelentette be.

Később, [[1989]]-ben felmerült az a vád, hogy a szovjet emigráció időszakában „Vologya” fedőnéven az [[Állami Politikai Igazgatóság|OGPU]], illetve az [[NKVD]] ügynökeként tevékenykedett, s az OGPU tisztjeként részt vett a cári család meggyilkolásában. Amennyiben ez így volt, akkor Berija volt a főnöke.<ref>Wikipédia szócikk Nagy Imréről, lásd ott a 7,8,9. számú és itt a jegyzeteknél felhívott lábjegyzeteket is.</ref> Azóta – ugyan forrás nélkül – állítólag bebizonyosodott, hogy az ezt „bizonyító” aktát [[Grósz Károly]] állíttatta össze Nagy Imre lejáratása érdekében.

*''A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója. A középfokú politikai iskolák hallgatói és propagandistái számára''; Szikra, Bp., 1952