„Lavrentyij Pavlovics Berija” változatai közötti eltérés

→‎Berija, a szexuális ragadozó: Ez az erősen bulvárízű szakasz lényegében egyetlen szerzőre hivatkozik, miközben a téma irodalma kiterjedt és sokoldalú. Az itt előadott beállítást a történettudomány erősen megkérdőjelezi, az 53-as hatalmi harc termékének tekinti.
(→‎Berija, a szexuális ragadozó: Ez az erősen bulvárízű szakasz lényegében egyetlen szerzőre hivatkozik, miközben a téma irodalma kiterjedt és sokoldalú. Az itt előadott beállítást a történettudomány erősen megkérdőjelezi, az 53-as hatalmi harc termékének tekinti.)
 
Az viszont nem kétséges, hogy Sztálin halála után 1956-ig a magyar politikai vezetők sorsa a moszkvai hatalmi harcoktól függött.
 
== Berija, a szexuális ragadozó ==
Berija 1953-as tárgyalása során kiderült, hogy az évek során, mint az [[NKVD]] főnöke számos nő ellen követett el nemi erőszakot. [[Simon Sebag-Montefiore]], [[Sztálin]] életrajzírója szerint, aki feltárta Berija szexuális ragadozó életét. Aki hatalmát arra használta, hogy nőket erőszakolhasson meg.<ref name="SM506">Sebag-Montefiore, 506</ref><ref>The charges of sexual abuse and rape were disputed by people close to him, including his wife Nina, son Sergo, and [[Pavel Sudoplatov]], see [https://books.google.com/books?id=PxiuUGRQhUIC&pg=PA53&dq=beria+sexual&lr=&as_brr=3&ei=UUMpS6OuHJTIywSynvmSBQ&cd=1#v=onepage&q=sexual&f=false ''Beria: Stalin's First Lieutenant''], [[Princeton University Press]], 1995. {{ISBN|978-0-691-01093-9}} p. 97</ref>
 
A titkosság alól feloldott szovjet archívumban szereplő ügyiratok; Rafael Szemjonovics Szarkiszov ezredes és Szardion Nyikolajevics Nadaraja ezredes, Berija két legmegbízhatóbb NKVD testőrének hivatalos tanúvallomását is tartalmazzák. Állításuk szerint a második világháború alatt éjszakánként Berija páncélozott Packard limuzinjában gyakran lassan haladt át Moszkva utcáin. Amikor rámutatott egy-egy fiatal nőre, elfogta őket az [[NKVD]] és őrizet alatt elvitték Berija kúriájába, ahol bor és vacsora várta őket. Az étkezést követően Berija behívta a nőket hangszigetelt irodájába, és megerőszakolta őket. Berija testőrei arról is beszámoltak, hogy feladataik közé tartozott, hogy az áldozatoknak átadjanak egy virágcsokrot távozáskor, amikor elhagyták Berija házát. Elfogadása azt jelentette, hogy a szex belegyezéssel történt meg; az elutasítás azonnali letartóztatást jelentett. Az egyik ilyen incidens során, Szarkiszov ezredes arról számolt be, hogy egy nő, akit Berijához vittek, elutasította az NKVD rettegett főnökét és kifutott az irodájából; Szarkiszov véletlenül tévesen adta át a virágcsokrot. Berija feldühödve a következőket mondta "Most ez nem egy csokor, ez koszorú, ami remélem elrohad a sírodon!" Az [[NKVD]] másnap letartóztatta a nőt.<ref name="SM506" />
 
Sok nő elfogadta Berija szexuális közeledését azért, hogy bízva a nekik tett ígéretben, rokonaikat haza engedik a Gulagról. Egy esetben Berija megkörnyékezte [[Tatyjana Kirillovna Okunyevszkaja|Tatyjana Okunyevszkaját]], egy jól ismert szovjet színésznőt, aki úgy vélte, hogy bemutatja őt a Politbürónak. Ehelyett elvitte őt a dácsájába, ahol Berija felajánlotta a nőnek, hogy apja és nagymamáját szabadon engedik az NKVD börtönéből, ha enged a férfinak. Azután megerőszakolta őt, mondván: „Sikoltozz, ha akarsz, nem számít.”<ref name="SB207">Sebag-Montefiore, 507</ref> Berija azonban már tudta, hogy rokonai már korábban kivégzésre kerültek. Tatyjana Okunyevszkáját röviddel később letartóztatták, és börtönbüntetésre ítélték.
 
Berija szexuálisan ragadozó jellege jól ismert volt a Politbüró számára is. Bár [[Sztálin]] szemet húnyt ez felett (figyelembe véve Berija háborús jelentőségét), de azt mondta: „Nem bízom Berijában.” Egy esetben, amikor Sztálin megtudta, hogy a lánya egyedül volt Berijával a házában, telefonált, és azt mondta neki, hogy azonnal távozzon. Amikor Berija gratulált Alekszandr Poszkrebisevnek, lányának a szépségéhez, Poszkrebisev gyorsan elhúzta a lányt, és utasította őt: „Soha ne fogadjál el hazakísérést Berijától.”<ref>Sebag-Montefiore, 508</ref> Berija szemet vetett [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov]] menyére is, akit Berija a dácsájától egészen a [[Kreml (Moszkva)|Kreml]]ig követett, mint egy árnyék. Ez elborzasztotta [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov]] feleségét.
 
A háború előtt és alatt Berija utasította Szarkiszovot, hogy tartsa nyomon szexuális találkozásainak áldozatul esett nők nevét és telefonszámát. Végül elrendelte, hogy Szarkiszov semmisítse meg a listát, de az ezredes egy titkos kézírásos példányt megtartott. Amikor Berija kezdett kiesni a hatalom kegyeiből, Szarkiszov átadta a listát [[Viktor Abakumov]]nak, a [[SZMERS]] korábbi háború alatti vezetőjének, aki most az Állambiztonsági Minisztérium (MGB) vezetője volt. Abakumov már egy jó ideje elkezdett felépíteni egy ügyet Berija ellen. Sztálin, aki szintén Berija hatalmának az aláásására törekedett, követelte Szarkiszovtól, hogy adja át neki a listát, mondván: "Küldj el mindent, amit ez a seggfej le ír!"<ref name="SB207" /> Abakumov ekkor már tudta, hogy Berija [[szifilisz]]ben szenved, amit a háború alatt titokban kezeltek Sztálin vagy a Politbürő tudta nélkül. Ezt Berija később a kihallgatása során elismert.<ref>Sebag-Montefiore, 537</ref> Bár az orosz kormány 2003. január 17-én elismerte Szarkiszov kézírásos listájának létezését, de az áldozatok nevét 2028-ig nem adják ki.
 
A bizonyítékok arra utalnak, hogy Berija nemcsak elraboltatta és megerőszakolta a nőket, hanem néhányat meg is gyilkoltatott. Berija Moszkvában lévő korábbi villája jelenleg a tunéziai nagykövetség épülete. Az 1990-es évek közepén a felújítási munkák közepette fiatal nők csontmaradványait találták meg a kertben. A [[BBC]] egyik dokumentumfilmjében [[Martin Sixsmith]] azt mondta, hogy „Berija az éjszakáit azzal töltötte, hogy tinédzser korú lányokat elraboljon az utcáról, és idehozták őket, hogy megerőszakolhassa őket.” Akik ellenálltak, azokat megfojtották és elásták a kertben.<ref>{{cite book|title= Russia: A 1,000-Year Chronicle of the Wild East|last= Sixsmith|first= Martin|publisher= [[Random House]]|year= 2011|isbn= 1-4464-1688-7|page= [https://books.google.com/books?id=CfnHzGVz5C4C&lpg=PA396&ots=S2CD0u9h_u&dq=embassy%20moscow%20beria%20bodies&pg=PA396#v=onepage&q=embassy%20moscow%20beria%20bodies&f=false 396]}}</ref><ref>{{cite web|url= https://www.bbc.co.uk/iplayer/episode/b012wjcx/Russia_The_Wild_East_Series_2_The_Secret_Speech_Scramble_for_Power/|title= Russia, The Wild East series 2, episode 17|last= Sixsmith|first= Martin|publisher= BBC|accessdate= 2012-07-17}}</ref>
 
Szarkiszov és Nadaraja tanúvallomásait részben megerősítette [[Edward Ellis Smith]], egy amerikai hivatalnok, aki a háború után szolgált a moszkvai amerikai nagykövetségen. Amy Knight történetírója szerint "Smith megjegyezte, hogy Berija tevékenységével a nagykövetség személyzete is tisztában volt, mert Berija háza ugyanabban az utcában volt, mint ahol az amerikai nagykövetség hivatalnokainak a lakóhelye. Akik ott éltek látták, hogy késő este lányokat és nőket hoz egy limuzin Berija házába."<ref name="Knight">
Amy Knight. [https://books.google.com/books?id=PxiuUGRQhUIC&pg=PA53&dq=beria+sexual&lr=&as_brr=3&ei=UUMpS6OuHJTIywSynvmSBQ&cd=1#v=onepage&q=sexual&f=false ''Beria: Stalin's First Lieutenant''], [[Princeton University Press]], 1995. {{ISBN|978-0-691-01093-9}} p. 97
</ref>
 
== Magyarul megjelent művei ==