„Cnaeus Cornelius Scipio Calvus” változatai közötti eltérés

'''Cnaeus Cornelius Scipio Calvus''' (? – [[Hispania]], [[Kri. e. 211]]) [[Római Köztársaság|római]] [[politika|politikus]], hadvezér, a [[patrícius]] származású [[Cornelia gens]] tagja volt. Atyja, [[Lucius Cornelius Scipio (Kri. e. 259)|Lucius]], valamint fivére, [[Publius Cornelius Scipio (Kr. e. 218)|Publius]] szintén elérte a [[consul]]i rangot. Ő volt a később fontos szerepet játszó Nasica-család őse fia, [[Publius Cornelius Scipio Nasica (Kr. e. 191)|Publius Nasica]], [[Kri. e. 191]] egyik consulja révén.

Előéletéről nem sokat tudunk, [[Kri. e. 222]]-ben [[Marcus Claudius Marcellus]] kollégájaként viselte a [[consul]]i [[magistratus|magistraturát]]. Az északi-[[itália]]i [[Gallia|gallokkal]] vívott háború már a végéhez közeledett az előző évben [[Caius Flaminius]] és [[Publius Furius]] consulok által kivívott győzelmeknek köszönhetően: a [[boik]]at már pacifikálták, az [[insuberek]] pedig békét kérve követeket menesztettek [[Róma|Rómába]]. Scipio és Marcellus azonban elutasította a békefeltételeket, mire az insuberek az [[Alpok]] északi oldaláról áthívták szövetségeseik, a [[gaesaták]] 30000 harcosát. A consulok betörtek a [[Pó-síkság]]ra és ostrom alá vették [[Acerrae]] városát, a [[kelták]] válaszul átkeltek a folyón, és [[Clastidium]]ot támadták meg. A tízezres különítményt Marcellus semmisítette meg nagyszámú lovasság és kis gyalogság élén, vezérüket, Britomartust/Viridomarust saját kezűleg vágta le. Ezután csatlakozott Scipióhoz, és közösen bevették Acerrae-t majd Mediolanumot (ma [[Milánó]]), a térség legnagyobb városát.

[[i. e. 218|KrI. e. 218]]-ban, amikor fivére consul volt, és [[Hispania|Hispaniát]] jelölték ki számára [[provincia|provinciául]], a Cnaeus a seregének [[legatus]]a lett. Miután [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibál]]t nem érték utol a [[Rhône]]-nál (Rhodanus), fivére visszatért [[Itália|Itáliába]], de hadai nagy részét Cnaeus vezetésével elindította Hispaniába.

[[Kri. e. 217]]-ben az Ebro torkolatánál szétverte a pun flottát, megszerezve a tengert a rómaiaknak. Nem sokkal később megérkezett fivére, Publius, akinek meghosszabbították consuli [[imperium]]át, és 20 hajó és 8000 katona élén csatlakozott fivéréhez az [[Ibériai-félsziget]]en. Egészen [[Kri. e. 211]]-ig itt is maradtak, ám a köztes időszak eseményei már [[Livius]] korában sem voltak pontosan rekonstruálhatóak az ellentmondó források miatt. Mindenesetre győzelmeik megörökítésében erős túlzásokkal kell számolnunk, mert tartós eredményt nem tudtak elérni.

Amikor Publius megérkezett, közös erővel bevették [[Saguntum]] városát, ahonnan kiszabadították a punok hispán túszait, ezzel növelve támogatottságukat a helyiek körében. [[Kri. e. 216]]-ban állítólag olyan nagy vereséget mértek a Scipiók az Ebrónál Hasdrubalra, hogy az alig tudott megmenekülni a csatatérről. [[KrI. e. 215]]-ben a punok erősítést kaptak [[Mago]] vezetésével, de a római testvérpár leverte a pun fivéreket Illiturgi ostrománál, és állítólag Intibili mellett is döntő győzelmet arattak. [[KrI. e. 214]] során megint pun erősítések érkeztek, ezúttal [[Gisco]] fia Hasdrubal vezetésével, míg Hannibal hasonló nevű fivérét ekkortájt visszahívták [[Afrika|Afrikába]] [[Syphax]] [[numidia]]i király ellen. Két fényes római győzelemről hallunk ebből az évből, de ismét komolyabb eredmény nélkül.

Hasdrubal távoztával a Scipiók megkezdték a felkészülést az ellencsapásra: számos helyi törzzsel az oldalukon és mintegy 20 000 [[keltibérek|keltibér]] zsoldossal [[Kri. e. 212]]–[[Kri. e. 211|211]] körül már elég erősnek érezték magukat, hogy átkeljenek az Ebrón. Publius Mago és Gisco fia Hasdrubal ellen indult, míg fivére az időközben visszatért [[Hamilkar Barkasz|Barkasz]] fia Hasdrubal hadait támadta meg. Az eredmény katasztrofális volt: Publius hadserege nagy része elpusztult, és ő maga is a csatatéren maradt. Az ellene harcoló pun erők csatlakoztak Hasdrubalhoz, és a 20 000 keltibér átállásától bénult, hármas gyűrűbe került Cnaeus 29 nappal fivére után hasonló sorsra jutott.

|évek= Kri. e. 222