„1984-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

 
 
=== Brazília ===
A nyolcvanas évek legtöbb szezonja a forró és párás Jacarepagua Riocentro Autodrome versenypályán indult, utána jellemzően egy 10 napos teszttel. Nem volt ez másképp ebben az évben sem. A futamon a győzelemre Derek Warwick volt sokáig esélyes, de egy Laudával történt ütközésben megsérült a felfüggesztése, így Alain Prost arathatott győzelmet a McLarennel. Ez a futam volt az első versenye Ayrton Sennának is, a Toleman csapattal, de motorhiba miatt csak 8 körig tartott.
 
=== Dél-Afrika ===
A második versenyt a magasan fekvő és gyors kyalami pályán rendezték meg. Piercarlo Ghinzani az Osellával a reggeli szabadedzésen hatalmasat bukott, az autója kigyulladt és elégett. Ő maga kisebb égési sérülésekkel megúszta a balesetet. A pole pozíciót Piquet szerezte meg, a második Prostnak viszont a boxutcából kellett rajtiolnia. Erre is csak azért kerülhetett sor, mert Ghinzani balesete miatt nyertek egy kis időt, amivel mindkét autójukat megjavíthatták, ugyanis Laudáé nem indult el, és abban az esetben, ha csak egy autó maradt volna, mindenképp Laudát indították volna. A versenyen a gyors és erős Brabhamek domináltak, de megbízhatatlanságuk miatt fel kellett adniuk a versenyt. Így Lauda győzött, Prost pedig második lett. Senna nagy hátfájdalmak közepette is megszerezte első pontjait egy hatodik hellyel.
 
=== Belgium ===
Ebben az évben kivételesen Zolderben rendezték meg a belga nagydíjat. Keke Rosberg végig küzdött a Honda-motoros Williamsével a győzelemért, de aztán a versenyt Michele Alboreto nyerte a Ferrarival Warwick és a másik ferraris René Arnoux előtt. Ezen a futamon mindkét McLaren kiesett.
 
=== San Marino ===
Az időmérő edzésen Piquet ismét megmutatta, hogy milyen erős a Brabham kevesebb üzemanyaggal. A futamon aztán ő is és csapattársa, Teo Fabi is kiestek, egy körön belül, turbóhibával. Senna ezen a versenyen életében először és utoljára nem tudott részt venni az időmérő versenyen, az autója hibája miatt. Prost nyert Arnoux és a lotusos Elio de Angelis előtt.
 
=== Franciaország ===
Az általában nyár közepén megrendezett futamot most május végére tették. A dijoni pályán Patrick Tambay szerzett pole pozíciót, de csak második lehetett a győzelmet megszerző Lauda mögött. Utoljára rendeztek Dijonban Forma-1-es versenyt, mégpedig azért, mert a köridők éppen hogy csak nagyobbak voltak, mint 1 perc, így könnyű volt lekörözni az ellenfeleket, és az FIA döntése alapján az 1 percnél rövidebb köridők nem számítottak teljes körnek.
 
=== Monaco ===
Ez volt az évad egyetlen esős futama. Az időmérőn Martin Brundle összetörte a Tyrrelljét, de a tartalék autóval folytathatta a küzdelmet. A verseny napján özönvízszerű eső zúdult a pályára, amire csak 1930-ban és 1972-ben került sor addig. A szervezők az alagutat is lelocsolták vízzel, félve attól, hogy a két aszfalttípus közti különbség baleseteket okozhat. Prost került pole pozícióba Mansell előtt. A start után a Saint-Devote kanyarban összeakadt a két Renault, Tambay lába pedig csúnyán megsérült (mivel az akkori szabályok szerint a versenyző lábának nem kellett az első tengely előtt végződnie), így hordágyon vitték le a pályáról. Kicsit később Mansell pördült ki egy csúszós útburkolati jelen. Prost átvette a vezetést, de nyomában ott loholt Senna a Toleman-nel és Stefan Bellof a szívómotoros Tyrrell-lel. Az időjárási körülmények egyre csak romlottak, a 26. körben pedig Prost maga jelezte Jacky Ickx-nek, hogy le kellene inteni a futamot. Ebben a körben Senna még 11 másodperccel volt Prost mögött. A 29. körben leintették a versenyt, Prost leállította az autóját, Senna viszont megelőzte őt. A szabályok szerint azonban a leintéskor nem az adott körben, hanem az előtte való körben irányadó pozíciót tekintették végeredménynek, így Prost megnyerte a versenyt, Senna pedig második lett. Az idő előtt lefújt versenyen csak fél pontokat osztottak, és ez a világbajnokság szempontjából a későbbiekben lényegessé vált.
 
=== Kanada ===