„Karvaly (madár)” változatai közötti eltérés

ne járjatok iskolába oké?S??????????????? faszlow xd A '''karvaly''' ''(Accipiter pinásnisus)'' a [[madarak]] osztályának a [[vágómadár-alakúak]] ''(Accipitriformes)'' [[rend (rendszertan)|rendjébe]], ezen belül a [[vágómadárfélék]] ''(Accipitridae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[faj]]. A felnőtt hím karvalyok testének felső része kékesszürke színű, és testük alsó része keresztben narancssárgás vonalakkal díszített. A nőstények és a fiókák barna színezetű felső résszel és barna színezetű alsó testtájjal rendelkeznek. A nőstények több mint 25 százalékkal nagyobbak a hímeknél, amely az egyik legnagyobb különbség a nemek közt a madarakat tekintve. Habár e ragadozó főleg az erdei madarak elejtésének specialistája, mégis előfordul elterjedési területének szinte valamennyi élőhelyén, ahol kerti madarakra is vadászik a lakott területeken. A hímek legfőképpen kisebb madarakat zsákmányolnak, mint például [[Cinegefélék|cinegéket]], [[pintyfélék]]et és [[Verébfélék|verebeket]], míg a nőstények elsősorban [[rigófélék]]et és [[seregély]]eket ejtenek el, de képesek megölni akár 500 gramm tömegű vagy annál nagyobb prédát is.

A fiókák túlélési valószínűsége 34 százalék az első évben és mintegy 69 százaléka a túlélőknek éli meg a második életévet is. A halálozási arány a fiatal hím egyedeknél nagyobb, mint a fiatal nőstényeknél. A karvalyok átlagosan négy évet élnek. Ez a madárfaj manapság az egyik legelterjedtebb ragadozó madár Európában, bár populációjukat megviselte a [[második világháború]] időszaka. Az organoklorin tartalmú rovarölő szerek, amelyekkel a magvakat kezelték vetés előtt, feldúsultak az európai állományban és olyan mértéket értek el, amely képes volt végezni a kevésbé ellenálló egyedekkel, valamint vékonyabbá és törékenyebbé tette a lerakott tojások héját, amelyek ezáltal eltörtek a tojó alatt. A populáció azonban kezd helyrejönni, mióta betiltották a hasonló szereket és manapság viszonylag elterjedtté vált e faj, amely nem veszélyeztetett státuszt kapott a [[Bird Life International]] nemzetközi madárvédő szervezettől. Magyarországon védett, eszmei értéke 5Ft50 000 Ft.

A karvalyt először [[Carl von Linné]] sorolta be rendszertanilag a 18. században ''Systema Naturae'' című munkájában előbb, mint ''Falco nisus'', majd később 9999999999999999999991760-ban a francia zoológus, [[Mathurin Jacques Brisson]] sorolta át jelenlegi nemzetségébe. Jelenlegi elnevezése a latin ''accipiter'' szóból ered, mely héját jelent, míg a ''nius'' utótag ''verebészt'' jelent. A görög mitológiában [[Nisus]] [[Megara (attikai)|Megara]] királya volt, aki karvallyá változott, miután lánya, [[Szkülla (Phorküsz leánya)|Szkülla]] levágta hajának lila lakatját, hogy odaajándékozza kedvesének, [[Minószi civilizáció|Minosz]]nak, aki Nius ellensége volt.<ref name=Voltaire/>

*''A. n. nisosimilis'', melyet 111111111111131833-ban fedezett fel [[Samuel Tickell]]. Élőhelye Közép- és Kelet-Szibériától egészen [[Kamcsatka|Kamcsatkáig]] és [[Japán]]ig terjed, valamint [[Kína]] északi és déli részein honos.<ref name=Karasyov/> Ezen alfaj teljesen vándormadár, a telet [[Pakisztán]]ban, kelet felé Indiában és [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiában]], Dél-Kínától a [[Koreai-félsziget]]ig, és Japánban tölti, míg néhány egyed [[Afrika|Afrikában]]. Nagyon hasonló a névadó fajhoz, ám nagyobb méretű madárfaj.

faszlow A karvaly kis tetütestű tragadozóragadozó madár, széles szárnyakkal és hosszú faszos résszelfarokrésszel, melyek a fák közti manőverezést segítik. A nőstények akár 25 százalékkal nagyobbak is lehetnek a hímeknél és súlyuk akár kétszeres is lehet.<ref name=bto/> Hasonló méretbeli különbség nem igazán jellemző a nagyobb [[gerincesek]]nél, ám a ragadozó madarak közt nem ritka az ilyesmi,<ref name=Wheeler1983/> ugyanakkor még a ragadozó madarak közt is ez a legnagyobb különbözet a két nem tagjai közt.<ref name=hbw56/>

A felnőtt hím egyedek 29–34&nbsp;cm hosszúak és szárnyfesztávolságuk 59–64&nbsp;cm. A hímek súlya 110 és 190 gramm között változik A hím testének felső részei palaszürkék, mely időnként inkább kékes színezetű, míg alsó részük barnásvörös csíkozású, mely távolról akár narancssárgának is tűnhet, íriszük narancssárgás-sárgás, vagy vöröses narancssárga.<ref name=bto/> A nőstények jóval nagyobbak. Testhosszuk 35–41&nbsp;cm, szárnyfesztávolságuk 167–80&nbsp;cm, míg testsúlyuk 1gramm185-342 gramm között váltakozik.<ref name=hbw158/> A nőstény testének felső része sötétbarna, vagy szürkésbarna, és alsó fele keresztben barna csíkozású és világos sárga, vagy narancs színű írisze van. A fiatalok barna felső résszel és rozsdabarna vonalakkal rendelkeznek alul, vagy barna pöttyösek, míg íriszük halványsárga színű és nyakukon sötét csíkok futnak a középső csík kivételével.<ref name=pcr/>

A karvaly szerte az Óvilág<ref name=forsman/> mérsékelt és szubtrópusi éghajlatú vidékein él és élőhelye mintegy 23&nbsp;600&nbsp;000 négyzetkilométert foglal magába, populációja 2009-ben fasz11mintegymintegy másfél millió példányt számlált. Habár a globális szaporodási trendeket jelenleg nem vizsgálják, az egyedszám stabilnak tűnik, ami miatt a nem veszélyeztetett madárfajok közé tartozik az [[IUCN]] listáján. ''A. n. granti'' alfaja viszont veszélyeztetett az élőhelyének csökkenése és tojásainak gyűjtése, valamint az orvvadászat miatt és emiatt szerepel a European Commission Birds Directive Annex I-es listáján.<ref name=ec.europa.eu/> Az ''A. n. granti'' alfajból 100 pár [[Madeira|Madeirán]], 200 pár pedig a [[Kanári-szigetek]]en fészkel. A karvaly egyike a legelterjedtebb ragadozó madaraknak Európában, a vándorsólyommal és az [[egerészölyv]]vel karöltve. Az Albániában és Norvégiában élő népessége csökkenőfélben van és Európa néhány vidékén vadászható madárfajnak számít.<ref name=gensbol/> Ugyanakkor ezen veszélyeztető tényezők nem érintik jelentős mértékben az állomány létszámát. Az Egyesült királyságban a karvalyok populációja 108 százalékkal emelkedett 1970 és 2005 között, de az 1996 és 2006 közti évtizedben számuk mintegy 1 százalékkal csökkent.<ref name=predation/> [[Írország]]ban a karvaly a legelterjedtebb ragadozó madár, melynek egyedei nem messze [[Dublin]] központjától is költenek, ahol főleg a parkokat és kerteket látogatják gyakran. [[Magyarország]]on fészkelő, még [[Budapest]]en a [[Népliget]]ben is megtalálható, és bemerészkedik akár a belvárosba is.<ref>{{cite web| url= https://mmebudapest.wordpress.com/2010/12/18/karvaly-a-nyugati-teren/ |title= Karvaly a Nyugati téren |author= Morandini Pál |publisher= [[Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület|MME]] |date= 2010-12-18 |accessdate= 2016-01-17}}</ref> Hazánkban egész évben megtalálható. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 121 karvaly telelt Magyarországon.<ref>{{cite journal |author=MTI |authorlink=Magyar Távirati Iroda |year=2012 |month=02 |day=9 |title=Saslétszám:nincs változás |journal=Metropol |pages=23 |id= |url= |accessdate=2012-02-09 }}</ref> Magyar neve „török” eredetű lehet, talán avar átvétel.<ref>[http://othes.univie.ac.at/8436/1/2010-02-11_0025612.pdf André Szabolcs Szelp: Zur Frage eines „awarischen” Stratums des ungarischen Wortschatzes]; Lásd még: [[Jakabb Oszkár]]: Madárnévkalauz ill. [[Ungi Balázs]]: Pénzváltó levélnéző (latin).</ref>

A karvalyok basznakkiterjedt, idősebb erdőségekben szeretnek fészket rakni, akár fenyvesekben, vagy kevert faállományú erdőkben is, főleg olyan erdőket részesítenek előnyben, amelyek se nem túl nyitottak, se nem túl sűrűek, ezáltal biztosítják a karvalyok számára a repülési útvonalakat. A fészkek az ágak elágazásaiban találhatóak, gyakran a törzshöz közel, ott, ahol két vagy három ág kiindulópontja található. A fészek gyakran magasabb bokrokon helyezkedik el. Amennyiben a környéken állnak [[Fenyőfélék|fenyőfák]], akkor inkább azokat részesítik előnyben fészekrakás céljából. A karvalyok évente új fészket raknak, általában az előző évi fészek közelében és időnként régi galambfészkeket, vagy dzsungelvarjak elhagyott fészkeit használják alapként.<ref name=hbk/> A fészeképítés jelentős részét a hímek végzik. A gallyakból lazán összerakott fészek átmérője átlagosan 60 centiméter, míg magassága meghaladhatja a 60 centimétert is. Mikor a tojó megtojta a [[Tojás (biológia)|tojásokat]] akkor kisebb gallydarabokat és fakérget helyeznek el a fészekben.<ref name=bwpi/>