„Egervár” változatai közötti eltérés

| járás = Zalaegerszegi

| rang = [[község]]

| irányítószám = 8913

| körzethívószám = 92

Nevét 1281-ben említette először oklevél, erődjét pedig 1288-ban említették először az írásos forrásokban, amikor a vár éppen gazdát cserélt: János nádor cserélte el polosniczai várát és birtokait Miklós bánnal Egervár váráért és tartozékaiért. Ez a – korban szokásos építkezési módokból következtethetően fából épült, vesszőfonatokkal és karósorral megerősített – mocsaras rét közepén álló építmény 1313–1325 között, a belháborúk során elpusztult. 1325-ben, a [[Geregye nemzetség]]ből származó Kalmer fiai, a később magukat Egervárinak nevező János és Mihály birtoka volt, akik birtokaikon megosztoznak, a várat ekkor már nem említették.

 

A település a [[14. század|14.]]–[[15. század]]ban az Egerváriak birtoka volt. Az Egervári család legkiemelkedőbb tagja, [[Egervári László]] volt, aki [[Mátyás király]] uralkodása alatt mint bizalmi ember szerepelt, a főrendek sorába emelkedett, és akit [[Ulászló király]] tett az ország tárnokmesterévé. Egervári László építtette a mai vár elődjét és a település ma is álló templomát, mely 1495-re Szent Katalin tiszteletére épült fel, és a templom mellett 1510-re ferences kolostor is épült, melynek befejezése Egervári Bereck püspök nevéhez fűződik. A kolostor azonban az idők folyamán elpusztult.

 

Egervár 1497-ben Ulászló királytól [[mezőváros]]i jogokat kapott. Egervár a [[15. század]]ban élte fénykorát.

 

A település az Egerváriak után a [[Kanizsai család]], majd a [[Nádasdy család|Nádasdyak]] birtoka lett. A település történetéhez a család tagjai közül [[Nádasdy Tamás]], [[Nádasdy Ferenc]] és [[Nádasdy Kristóf]] neve és tevékenysége kötődik. Nádasdy Tamás 1542-ben országbíró, 1554-ben az ország nádora lett. A fennmaradt adatok szerint nem sokat tartózkodhatott itt, nevében az ügyeket apja, [[Nádasdy Ferenc]], [[Vas vármegye]] főispánja intézte, helyreállíttatta az ekkor már erősen romló várat is.

 

1600 körül Kanizsa is török kézre kerül, mely idő után az erődítmény a nyugati országrész egyik legfontosabb végvára lett. Törvénycikkek sora rendelkezett megerősítéséről. A [[Török hódoltság]] idején Egervár nem pusztult el teljesen, bár megmaradt lakói ebben az időszakban magyar földesuruk mellett a töröknek is adóztak.

 

1676-tól 1873-ig a [[Széchényi család]] Egervár birtokosa. A család tgjai közül Széchényi György állította helyre romjaiból a templomot, újra betelepítette a falut, termelőképessé tette a szétzilált uradalmat. Fia, [[Széchényi Zsigmond]] a [[mezőváros]] számára helyi törvénykönyvet alkotott, szabályozta a szőlőhegy rendjét is. Széchényi Ignác nevéhez a templom teljes barokk átalakítása kötődik 1749–1757 között. Ekkor készült a templom szószéke és oltára, melyek a magyar barokk művészet kiemelkedő alkotásai.

 

A [[18. század]] végén [[Széchényi Ferenc]] birtoklásának időszakában komoly gazdasági fellendülés volt érezhető, majd a [[19. század]] második felére Egervár jelentősége erősen háttérbe szorult a Széchényi család más, sokkal jobban jövedelmező birtokai közt. A Széchényiek 1873-ban Solymosy Lászlónak adták el a várat és az uradalmat.

 

A Solymosy család kiemelkedő képviselője volt ifjú báró Solymosy László, aki 1930-tól 1945-ig élt Egerváron.

 

A falu élete az 1940-es évek végétől kezdődően ismét jelentősen megváltozott. 1948-ban Egervár néven egyesült Egervár és Déneslak, majd 1991-ben a hajdani Déneslak részét képező Lakhegy önálló településként kivált Egervárból.

 

 

Egervár a középkortól napjainkig megőrizte körzeti központ szerepét. Az 1940-es évektől kezdődő jelentős mértékű elvándorlás az 1980-as évek végén megállt, az 1990-es évektől ismét a lélekszám gyarapodása jellemzi a települést.

 

== Népesség ==