„Mikoviny Sámuel” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
4 forrás archiválása és 2 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
||
33. sor:
Feltételezhetően a [[Nógrád vármegye|Nógrád vármegyéhez]] tartozó [[Ábelfalva|Ábelfalván]] született 1698-ban,<ref>Tóth Gergely: Adalékok Mikoviny Sámuel életrajzához. In: Magyar Könyvszemle 2007. 4. sz. (l. alább, a külső hivatkozásoknál)</ref><!-- - nem pedig 1700-ban, ahogy sok helyen szerepel - --> elszegényedett nemesi családban. Édesapja, Mikoviny Sámuel [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] lelkész volt, édesanyja nem sokkal születése után meghalt. 1718–1721 között a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, ahol édesapja barátja, [[Bél Mátyás]] is tanította.<ref>Ugyanott</ref> A tehetséges ifjú vélhetőleg az ő közbenjárásának és kapcsolatainak köszönhetően jutott el Németországba, ahol 1721–1722-ben az [[Altdorf bei Nürnberg|altdorf]]i, majd 1723-1724-ben a [[jéna]]i egyetemen tanult. Kedvenc tárgya a [[matematika]] volt, ezért nagy jártasságot szerzett benne, de térképkészítést, csillagászati helymeghatározást, rajzolást, [[rézmetszet|rézmetszés]]t is tanult. Miután 1723 októberében mérnöki diplomát szerzett, európai körútra indult. Ennek részletei nem ismertek, de feltehetően [[Bécs]]ben is tanult térképészetet, és esetleg megfordult [[Berlin]]ben, talán [[Párizs]]ban is.{{refhely|Tudósnaptár}}
1725-ben tért haza és [[Pozsony vármegye]] mérnöke lett, ahol elsőként folyószabályozási, gátépítési munkákkal bízták meg. 1735-ig töltötte be ezt a tisztséget, de közben – mivel szakértelmére nagy szükség volt az elmaradott országban – sok kisebb munka mellett felmérte az [[Esterházy család]] [[tata]]i birtokát, majd 1729-től az [[Udvari Kamara]] első mérnökeként is dolgozott, ''geometria és építész'' minőségben. 1731-től megkezdte [[Bél Mátyás]] Notitia Hungariae című, [[Magyarország]] történelmét és földrajzát bemutató könyve számára a vármegyék [[térkép]]einek elkészítését, amelyhez alapos terepi felméréseket végzett. Ehhez a munkájához – annak jelentőségét felismerve – segítséget nyújtottak az ország vezetői is. Gyakran megfordult [[Selmecbánya|Selmecbányán]], ahol mérnökként segítette a termelést, és 1735-től a téli hónapokban a selmeci [[Selmeci Akadémia|Selmecbányai Bányászati Akadémia]] első tanáraként oktatott. A Selmeci Akadémia volt az első nem egyházi alapítású felsőoktatási intézmény a Habsburg Birodalmon belül, amely két- illetve hároméves képzési idő alatt biztosította olyan műszaki szakemberek képzését, akik a bányaművelés (ércbányászat, szénbányászat, sóbányászat) különböző elméleti és gyakorlati területeiről szerezhettek korszerű ismereteket.<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-kemia/ch06.html Szabadváry Ferenc: A magyar kémia művelődéstörténete 6. fejezet - A Selmecbányai Bányászati Akadémia ] {{Wayback|url=http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-kemia/ch06.html |date=20150505100218 }}, tankonyvtar.hu</ref> Az év egyik felében matematikát, mechanikát és hidraulikát tanított valamint föld- és bányamérési gyakorlatokat vezetett, és az uralkodó megbízásából nyaranta az ország topográfiai felmérésén dolgozott.<ref>[http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/rudabanya/mikoviny_samuel_az_elso_banyatisztkepzo_iskola_alapitasa.pdf Az első bányatisztképző tanintézet alapítása Magyarországon, Mikoviny Sámuel, a selmeci bányatísztképző tanintézet első tanára] {{Wayback|url=http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/rudabanya/mikoviny_samuel_az_elso_banyatisztkepzo_iskola_alapitasa.pdf# |date=20150518054549 }}, rfmlib.hu</ref>
Kamarai mérnökként szolgálataira a császári hadsereg is igényt tartott; őrnagyi rangot kapott, és az [[osztrák örökösödési háború]] során, 1742-ben a [[Magyarország|magyar]]-[[Morvaország|morva]] határvidék felmérésével és védelmének kiépítésével bízták meg. 1745-ben részt vett a sziléziai hadjáratban, ahol szintén műszaki feladatokat, erődítmények tervezését, építését, valamint térképészeti felméréseket végzett, gyakran a harcok közvetlen közelében, élete kockáztatásával. 1749-ben a tervei alapján kezdődött a [[Budai Várnegyed|budai vár]] újjáépítése. 1750-ben, a [[Vág (folyó)|Vág]] folyó szabályozási munkálatai közben a gátakon súlyosan megfázott és [[március 23.|március 23-án]] [[Trencsén]] közelében meghalt, sírjának helye ismeretlen.{{refhely|Nagy 1997||Török 2000}}
59. sor:
Elrendelte, hogy a fokozott veszélynek kitett szakaszokat jobban erősítsék meg, magasabb gátakat építsenek, és az építkezés során fát, nádat is használjanak a töltésekhez. Felhívta a figyelmet az összefüggő gátrendszerek, a védekezés összehangolásának fontosságára, ugyanis gyakran megesett, hogy egy-egy elárasztott falu lakói a szomszéd település földjére vezették a vizet, tönkretéve azt, továbbá javasolta, hogy árvíz idején folyamatos figyelőszolgálatot tartsanak a gátakon, így időben észrevehették és kijavíthatták a szivárgásokat. Felismerte, hogy a vízimalmok fokozzák az árvízveszélyt, mert felduzzasztják és eltömítik a folyómedreket, sokat leromboltatott.
Jelentős szerepe volt a [[tata]]i és a környékbeli mocsarak lecsapolásában.<ref>{{cite web
[[Kép:Mikoviny Sámuel A Dunán inneni kerület térképének részlete 1739.jpg|balra|bélyegkép|290px|Mikoviny Sámuel és munkatársa munka közben]]
Alapos tanulmányozás és gondos, hidraulikai számítások után ma is korszerű javaslatot fogalmazott meg Esterházy József volt országbíró számára. Esterházy a kincstár beleegyezésével (ugyanis a mocsár nagyobb része almási terület, akkor királyi birtok volt) bízta meg ezzel, majd Mikoviny irányítása mellett nekiláttak a kivitelezésnek. A munkálatok 1747-ben készültek el, korabeli feljegyzések szerint nemegyszer katonai segítséget kellett igénybe venni, ugyanis az érintett vízimalom-tulajdonosok, akiknek malmát a mocsárvizek hajtották, a jobbágyokat fellázítva elrontották a földműveket, és visszatemették az átvágásokat. Ekkor csapolták le a [[Almásfüzitő|füzitő]]–[[szőny]]i úgynevezett Fekete-ér mocsarait is. Mikoviny a mocsarat tápláló [[Által-ér]]–[[Öreg-tó]] vizét jobbra, az almási dombvonulat peremén, míg a [[Fényes fürdő (Tata)#Múltja|Fényes-források]] vizét balra, [[Naszály (település)|Naszály]] irányában szintén a dombok lábánál mesterséges mederben vezette el. Az így utánpótlás nélkül maradt mocsárvizet temérdek ágból álló csatornahálózat gyűjtötte össze, és vezette a [[Duna|Dunába]] Almás felett. Ezért nevezik a Fényes-patakot más néven Királyné árkának, míg a mai Által-eret Kühtreiber-pataknak („Tehénhajtó” pataknak), utóbbi ugyanis a Tatáról Almás felé, az ottani dunai nagy rév irányába tartó marhahajtó úttal párhuzamosan haladt. A kincstár a rá eső részt fedezte. Tata klímája egészségesebbé vált, megváltozott. 1751-ben [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] a Dunán hajózva Almásnál partra szállt, és „bőrös csézán” végighajtatva a falun személyesen is megtekintette a lecsapolt területeken virágzásnak induló gazdálkodást.
115. sor:
* ''A magyar térképészet nagyjai, tudományos emlékülések előadásai és kiállítási katalógus'', 2001, Osiris
* [https://web.archive.org/web/20160309162150/http://ngt-erdeszet.emk.nyme.hu/soproni-muhely/16_szam/43/43.htm Patvaros József: Mikoviny Sámuel (1700-1750) tudós polihisztor életútja és munkássága]
* [https://web.archive.org/web/20110928071931/http://www.joszerencset.hu/eletrajz/mikoviny.htm Mikoviny Sámuel életrajza a Jó szerencsét! honlapján]
* Mihalovits János, Tárczy-Hornoch Antal: Az első bányatisztképző iskola alapítása Magyarországon. Mikoviny Sámuel, a selmeci bányatisztképző tanintézet első tanára, 1938 [http://mek.niif.hu/09500/09564/09564.pdf MEK online]{{Halott link|url=http://mek.niif.hu/09500/09564/09564.pdf |date=2019-12 }}
* [http://mek.niif.hu/06400/06422/html/keretek/irodalomjegyzek_sl.html Irodalomjegyzék - Írások Mikoviny Sámuelről]{{Halott link|url=http://mek.niif.hu/06400/06422/html/keretek/irodalomjegyzek_sl.html |date=2019-12 }}
* [http://real-eod.mtak.hu/112/ Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei] Budapest, 1976
* [[Ján Purgina]] 1958: Samuel Mikovíni 1700-1750 - život a dielo.
* {{cite journal|journal=Térképészeti Közlöny |title=Adatok Mikoviny Sámuel udvari-kamarai mérnök és építész életéhez |author=Faller Jenő |year=1932 |issue=4 |pages=255–265 |url=https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_TerkepeszetiKozlony_01/?query=Bulovszky&pg=316&layout=s}}
* Török Enikő: [https://web.archive.org/web/20180324101625/https://blog.oszk.hu/foldabrosz/mikoviny-terkep-22-000-euroert Mikoviny-térkép 22 000 euróért!]
<!-- Direkt így! User:Pasztilla -->
| |||