„Csiffáry Jenő” változatai közötti eltérés

Az [[első világháború]] előtt [[Nyitra (település)|Nyitrán]] és [[Léva|Léván]] szolgált. 1915 januárjában állást kapott a nemespanni iskolában, esküt is tett, azonban már a következő hónapban besorozták, majd május 15-én, mint önkéntes karpaszományos őrmester bevonult a Nyitrai [[14. honvéd gyalogezred]]hez.<ref>Képeslapja tanúsága szerint a nyitrai József főherceg laktanyában volt.</ref> 1915. november 1-én tartalékos tisztjelöltként rangot szerzett.<ref>Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek 44/140, 2642 (1917. október 27.)</ref> 1916. január 7-én került az orosz frontra a [[312. gyalogezred]]hez mint szakaszparancsnok. [[Olika|Olikától]] 5&nbsp;km-re délre részt vett a [[Bruszilov-offenzíva]] elleni hadműveletekben. 1916. június 5-én szakaszával fedezte az ezred visszavonulását, illetve a június 16-i ellentámadásban tanúsított magatartásáért nagyezüst vitézségi érmet kapott. Ekkor bal karján megsebesült és ujjai átmenetileg megbénultak. A [[pozsony]]i hadikórházban rehabilitálták. 1917. február 1-én hadnaggyá léptették elő.<ref>Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek 44/172, 3324 (1917. december 29.; 669.1 rangszám); [[Budapesti Közlöny]] 52/1, 4 (1918. január 1.)</ref> 1917. decemberében önként jelentkezett, előbb a román, majd egész zászlóaljával az olasz harctérre került a 41. (?) közös gyalogezredhez. [[Gorizia]]-val szemben, San Marco hegyén (Markov hrib) volt az állásuk 1917. november 26-ig. Ezután kórházban kezelték, s egy operációt követően Léván géppuskásnak képezték ki, majd 1918. márciusa és júniusa között (?) [[Bécsújhely]]en felderítő pilóta kiképzésen vett részt. Ezt követően a [[314. honvéd gyalogezred]]hez került a [[Piave]]hoz, mint géppuskás századparancsnok. 1918. június 3-tól utazva november 16-án tért haza. A [[Magyar Aëro Szövetség]] 1918. június 10-i választmányi ülésén vette fel rendes tagjai közé Horváth Ernő választmányi tag javaslatára.<ref>Aëro 1918/13, 264.</ref>