„Matematika” változatai közötti eltérés

418 bájt hozzáadva ,  1 hónappal ezelőtt
a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 91.82.45.130 (vita) szerkesztéséről Apród szerkesztésére
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 91.82.45.130 (vita) szerkesztéséről Apród szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
{{Bővebben|A matematika története}}
 
A matematika tudományának kialakulásával, változásaival, vagyis a matematika történetével a [[tudománytörténet]] megfelelő ága, a [[A matematika története|matematikatörténet]] foglalkozik.
 
unalom aA matematika szó a [[ógörög nyelv|görög]] „manthano” (tanulni) igéből származik, származékai: (anunaloma μάθημα ''(máthema)'' szó jelentése „tan, tudomány, tudás”, a μαθηματικός ''(mathematikós)'' pedig azt jelenti, „tudásra vágyik”. A „ta mathematika” a [[preszókratikus filozófia|preszókratikus]] filozófusok korában „megtanulható/megtanulandó, gondolattal felfogható dolgok”-at (vagyis, mai szóval, „tudományt”) jelentett: a matematika körébe soroltak minden elméleti jellegű ismeretet. [[Püthagorasz]]tól kezdve már inkább csak az elméleti jellegű, „tiszta” mennyiségtant; szemben az alkalmazott mennyiségtani tudományokkal, mint a csillagászat vagy az optika [http://mek.niif.hu/03400/03410/html/4972.html].
 
Gyakori álláspont, hogy történelmileg a matematika legalapvetőbb szabályai – amennyire ez a legkorábbi ismert matematikai tárgyú iratokból (például [[Rhind-papirusz|Ahmesz-papirusz]]) kiderül, gabonaszétosztási, űrmérték-, térfogat- és földterület-mérési, és hasonló egyszerű, a „való életből” vett, élelmezési, kereskedelmi, gazdasági jellegű problémák megoldásából adódik. Ez az állapot jellemző lehetett az ókori keletre. Mások hangsúlyozzák a korai matematika [[szakrális]], vallásokkal, ill. filozófiákkal kapcsolatos jellegét is. Az ókorban, ha nem is mindig a mai teljességgel, de ismert volt rengeteg olyan eredmény (például az összeadás és szorzás fogalma, a törtek, a fontosabb geometriai idomok és több esetben ezek [[terület (matematika)|terület]]- és [[térfogat]]-[[képlet]]ei, a [[Pí (szám)|π szám]] közelítése, az algebrai egyenletekhez vezető gondolkodásmód stb.), melyet ma általános iskolákban tanítanak.
 
A görög civilizáció felemelkedésével a matematika óriási elméleti fejlődésen ment át anélkül, hogy gyakorlati alkalmazásaitól elfordultak volna. A folyamat az elméleti matematika kibontakozásával, a [[püthagoreusok]] [[számelmélet]]i és [[Thalész]] geometriai felfedezéseivel indult (Kr. e. VI. szd.), viszont az egyik legnagyobb görög matematikust, [[Arkhimédész]]t az alkalmazott matematika legfontosabb korai alakjának tartjuk. A – mai szóval – [[irracionális szám]]ok püthagoreusok általi felfedezése hatalmas lökést adott a geometriai felfedezéseknek, és e folyamat végül [[Eukleidész (matematikus)|Eukleidész]] híres tankönyvéhez, az [[Elemek]]hez vezetett; ugyanakkor a tiszta algebra fejlődését némileg visszavetette. A korszak (vagy annak vége) fontos és híres, megoldhatatlannak bizonyult problémái a [[kockakettőzés]] és a [[körnégyszögesítés]], a korszak eredményei közt van még a [[kúpszelet]]ek felfedezése.
 
E fényesként számontartott korszak azzal ért véget, hogy a római civilizáció (gyakorta erőszakos módon) rátelepedett a görögre, és megszerezte az akkori művelt világ feletti uralmat. A matematika szempontjából a mediterrán római és az azt követő kontinentális korai keresztény civilizációt (kb. a [[reneszánsz]] idejéig) a stagnálás, ha nem a hanyatlás korszakának szokás tekinteni. Egy fontos kivétel azért akad: a [[skolasztikus filozófia|skolasztikus]] keresztény műveltségben fontos szerepet kapott a [[logika]]. A korszak fontos lépése volt, hogy megkezdődött a [[negatív és nemnegatív számok|negatív számok]] felfedezése és sok vitát kiváltó elismerése, illetve a [[római számírás|római]] helyett az [[Hindu-arab számírás|arab számírás]] legalább ennyi vitát kiváltó bevezetése.