„Genetikai kód” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
Sotineolog (vitalap | szerkesztései)
a →‎Felfedezése: Tett helyett tesz
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés
6. sor:
A szervezet felépítésére vonatkozó információ a DNS-ben található, annak bázissorrendjében, szekvenciájában. A DNS-en elhelyezkedő egyes génekről hírvivő RNS (mRNS) íródik át ami a sejtmagból ([[Eukarióták|eukarióta]] sejt esetén) kikerül a [[Citoplazma|citoplazmába]] és a riboszómák at RNS bázissorrendje alapján a tRNSek segítségével összeállítják a szintén láncszerű (a láncot aminosavak alkotják) fehérjéket. A fehérjék határozzák meg, hogy egy sejtnek milyen a felépítése és milyen kémiai reakciók zajlanak le benne.
== Felfedezése ==
Miután [[James D. Watson|Watson]] és [[Francis Crick|Crick]] felfedezte a DNS szerkezetét, a következő lépés a sejtek működésének megértésben az volt, hogy a nukleinsavak nukleotid- vagy bázissorrendje hogyan fordítódik le a fehérjék aminosavsorrendjére. Mivel négyfajta nukleotidnak ([[adenin]], [[guanin]], [[citozin]], [[timin]] -illetve az RNS-ben timin helyett [[uracil]]; rövidítve A, G, C, T és U) 20 aminosavat kell kódolnia, a kód nem állhatott két nukleotidból, mert az csak 16 különböző variációt tetttesz lehetővé. Feltételezték, hogy egy aminosavat legalább három bázis kódol, amelyek 64-féleképpen tudnak kapcsolódni egymás után.
 
1961-ben Crick és munkatársai bebizonyították, hogy a kód három bázisból áll. Ugyanebben az évben [[Marshall Warren Nirenberg|Marshall Nirenberg]] és Heinrich J. Matthaei sejtmentes transzlációs rendszerben kimutatta, hogy a poliuracilról (melynek szekvenciája UUUUU...) csak [[fenil-alanin]]t tartalmazó peptidlánc íródik át, vagyis a fenil-alanin kódja UUU. Ezután [[Severo Ochoa]] laboratóriumában hasonló módszerrel kiderítették, hogy az AAA [[lizin]]t kódol, a CCC pedig [[prolin]]t. A kód többi részét [[Har Gobind Khorana]] fejtette meg többféle bázist tartalmazó (pld. ACACAC...) nukleotidláncok segítségével. Tőle függetlenül Nirenberg is sok kódot meghatározott a t-RNSek aminosavkötőképességének segítségével. [[Robert W. Holley]] a transzfer-RNS szerkezetét határozta meg, amely megköti az aminosavakat és az mRNS megfelelő kodonjához kapcsolódik. A három kutató 1968-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|fiziológiai Nobel-díjban]] részesült.