„Gulag” változatai közötti eltérés

1939. szeptember 19-ben [[Lavrentyij Pavlovics Berija]] belügyi népbiztos elrendelte a Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága (''Glavnoje Upravlenyije po Delam Vojennoplennih i Intyernyirovannih'', oroszul: ''Главное управление по делам военнопленных и интернированных''), rövid nevén '''GUPVI''' felállítását, ami a hadifoglyok és külföldről internáltak táborhálózata – a külföldiek Gulagja – lett.{{refhely|Stark, 2008.}} Egy 1943. április 14-én hozott új törvény tette lehetővé, hogy a hadifoglyokat is 15–20 év kényszermunkára ítélhessék («''репарации трудом''»).<ref>[https://russian7.ru/post/reparaciya-trudom-skolko-nemcev-by/ «Репарация трудом»: сколько немцев были депортировано в СССР на работы], russian7.ru {{ru}}</ref> Amikor 1943 őszén megkezdődött a német hadsereg kiszorítása a Szovjetunió sűrűn lakott nyugati területeiről, illetve Kelet-Európából, ismét jelentősen megnövekedett a táborban élők létszáma. 1945-ös átszervezése után ez a táborhálózat 350 főtáborból és körülbelül 4000 melléktáborból állt.{{refhely|Stark, 2008.}} A németek által korábban megszállt nyugati területek lakosságának nagy százalékával, a hadifoglyokkal, és a szovjet [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] által felszabadított és megszállt területekről ([[Lengyel Népköztársaság|Lengyelország]], [[Német Demokratikus Köztársaság|NDK]], [[Csehszlovákia]], [[Magyarország]], [[Románia]]) elhurcoltakkal növekedett a táborok lakossága.