„Csupaszszemű kakadu” változatai közötti eltérés

A madár testhossza 36-40 centiméter, [[szárny]]fesztávolsága 56 centiméter, [[csőr]]e 3 centiméteres, a farka 14 centiméter, testtömege 370–630 gramm, átlagosan 525 gramm.<ref name = "CRC">''CRC Handbook of Avian Body Masses'' by John B. Dunning Jr. (Editor). CRC Press (1992), {{ISBN|978-0-8493-4258-5}}.</ref> Más adatok szerint a testtömeg 480 és 800 gramm között változik.<ref>Forshaw, S. 196</ref> A tojó és a hím nagyon hasonlatos egymáshoz, a hímek kicsit nagyobbak.<ref>{{cite journal|last=Sauders|first=D. A.|title=Measurements of the Little Corella from Kununurra, WA|url=http://www.publish.csiro.au/?act=view_file&file_id=MU9780037.pdf|publisher=CSIRO}}</ref> Tollazatuk és széles, rövid tollakból álló bóbitájuk fehér. A bóbita a fejtető meghosszabbodott tollaiból áll. Külső kormánytollaik alapja és belső zászlójuk sárga. A madár kantárján, fején, nyakán, begyén, hátán lévő tollak lazacszínűek. Egyes alfajok feje, nyaka és melle halvány rózsaszín vagy narancssárga. Az írisze sötétbarna, szeme körül széles, szürkéskék, csupasz gyűrű van. Csőre szaruszínű és kicsi. A madarak várható élettartama 40 év. A fiatal egyedeknél megfigyelhető, hogy a felső csőrkáva rövidebb, a szem alatti bőr szürkés és a szemgyűrű halványkék.<ref>[http://papagajok.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=523656 A papagájok világa]</ref>▼

Hasonlít az [[ormányos kakadu]]ra és a [[Pasztinator-kakadu]]ra. Könnyű megkülönböztetni az előbbitől, mivel nincs narancssárga torokcsíkja.<ref name="pizzey" /> A normantoni alfaj egyedei kisebbek, mint a névadó alak. Szárny- és faroktollaik enyhén barnák.<ref name="parr" /> A gymnopis alfaj kék szemgyűrűi sötétebbek, alsó fülfedőjük sárgás.<ref name="parr" />▼

Lapos szárnycsapásokkal gyorsan repül. Röptét gyakran rövid siklás szakítja meg, és hasonlít a galambok repülésére.<ref>Forshaw, S. 205</ref>▼

==Hangja==▼

Magas, visító hívóhangja nagyon hasonlít a sárgabóbitás kakaduéra. A nagy csapatok egyszerre visítoznak, így a hang kilométerekre elhallatszik. Játék közben nagyon hangosak, körberepülnek, csőrük és lábuk fel-le billegtetésével mutogatják magukat.▼

Gyümölcsökkel, magokkal táplálkozik, de szívesen fogyaszt állati eredetű eledelt is. Ausztrália gabonaföldjein kártevőnek számít. Vad és termesztett növényeket egyaránt fogyaszt. Többnyire a földön gyűjti táplálékát, alkalmanként a fákon. Ha a földön eszik, akkor sokszor kisebb lyukakat ás, így különösen a hasa lesz földes.<ref name="Hoppe 173">Hoppe, S. 173</ref> A termesztett növények mellett egy elszaporodott gyomnövény, az Emex Australia magvait is szívesen eszi.<ref>Forshaw, S. 206</ref> Emiatt Ausztrália északnyugati részein védett. Városokban rendszeresen táplálkozik a sövényeken.▼

Ausztrália belsejében nomád életet él, csak a költés idejére telepszik le. A partvidékeken, illetve az ahhoz közeli területeken megtalálható egyedek azonban állandó lakók.<ref name="Hoppe 177">Hoppe, S. 177</ref> Többek között a wheatbelt régióban gyorsan gyarapodott a létszáma. Különösen a Pastinator-kakadut szorítják ki az újonnan meghódított területekről.<ref name="Forshaw 203">Forshaw, S. 203</ref>▼

Egy 1980-ban Sandringham közelében megfigyelt raj méretét több mint 6000 egyedre becsülték. Amikor leszálltak enni, akkor egy teljes négyzetkilométert foglaltak el. Az alvófákat megrongálták, mivel pihenés közben csipegették a leveleket. Azonban a rajok még nagyobbak is lehetnek. Egy 1970-es években megfigyelt raj 60-70 ezer egyedet számlált. Egy 1980-as években megfigyelt raj több mint 32 ezer egyedből állt.<ref name="Hoppe 177" /><ref name="Forshaw 204">Forshaw, S. 204</ref>▼

Az Ausztrália papagájait tanulmányozó Joseph M. Forshaw szerint a rajok méretének növekedését a mezőgazdaság által kínált táplálékbőség okozza. Rendszerint májustól októberig van bőven fűmag, amit a nagy nomád rajok ki is használnak. Több részre szakadnak, hogy jobban kihasználhassák ezt a táplálékot. Ezek a kisebb rajok néhány száz egyedből állnak. Ahol egész évben [[cirok]]ot termesztenek, ott az éves ritmus kimarad, és a rajok egész évben rájárnak a termésre.<ref name="Forshaw 204" />▼

Robusztusságuk miatt jól tűrik a fogságot. A londoni állatkertben már 1907-ben költött. A [[San Diego|San Diegó-i]] állatkertben egy szülőpár több mint 50 fiókát nevelt fel 1933 és 1966 között.<ref>Hoppe, S. 180</ref> Az 1960-as években bevezetett exporttilalom miatt Ausztrálián kívül viszonylag ritka. Tágas röpdében érzi jól magát, ahol a röpdét vasrács határolja, amire fel tud mászni. Agresszív természete miatt nem tartható együtt más kakadufajokkal.▼

A kakadufajták közül a legkisebb termetű madár, mely könnyen szelídíthető, ezért szívesen tartják fogságban. Egy rossz tulajdonsága van, hogy nagyon hangos, de könnyen megtanulja a szavakat, és jelentős szókincset gyűjthet, ha szorgalmasan tanítják. Emiatt Ausztráliában gyakran tartják röpdében. A gazdájához nagyon tud ragaszkodni.▼