„A termodinamika második főtétele” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kukaccka (vitalap | szerkesztései)
Kiegészítettem néhány információval az oldalt, az információk a jelölt forrásokból származnak.
a ponotsítás
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
1. sor:
A természetben lejátszódó folyamatok többsége egy irányban zajlik le, fordított irányban maguktól nem mennek végbe (külső hatás egyes esetekben megfordíthatja a folyamatot). Az ilyen folyamatokat [[Irreverzibilitás|irreverzibilis folyamatok]]<nowiki/>nak nevezzük. Például ha összetöltünk hideg és meleg vizet, akkor a langyos keverékéből, amit kapunk külső hatás nélkül az eredeti hideg és meleg víz nem nyerhető vissza. Egy másik példa, ha egy talajon csúszó testet nézünk, a test a [[súrlódás]] hatására egy idő után megáll, közben pedig [[hő]] termelődik. A test sohasem fog magától felgyorsulni a lehűlése árán. Mindkét fordított folyamat eleget tenne a [[A termodinamika első főtétele|termodinamika első főtételé]]<nowiki/>nek, de mégsem történnek meg.
[[Fájl:Heat flow hot to cold.png|bélyegkép|201x201px|A hő a meleg víztől átadódik a hideg víznek]]
A fenti példákat általánosabban is megfogalmazhatjuk. Az első példa kapcsán kijelenthetjük, hogy hő önként (spontán lezajló folyamatokban) csak melegebb testről hidegebbre mehet át, vagyis a természetben a [[hőmérséklet]]<nowiki/>ek arra törekednek, hogy kiegyenlítődjenek. A második példa kapcsán megfogalmazható, hogy nem lehet olyan gépet készíteni, amely hőtartály lehűlése révén munkát végezne. Ezek az állítások a termodinamika második főtételének legkorábbi, egymással ekvivalens megfogalmazásai.
 
A második főtétel a termodinamikai folyamatok eléggé nyilvánvaló irányát mutatja, mélyebb tartalma azonban csak a [[Statisztikus fizika|molekuláris hőelmélet]] keretében érthető meg. Az egyik általános szemléletű megfogalmazás szerint azt mondja ki, hogy egy [[izolált (elszigetelt) rendszer]] állapota [[termikus egyensúly]] felé halad.
 
Találóan nevezték az l. főtételt az elsőfajú, a II. főtételt a másodfajú [[Örökmozgó|perpetuum mobile]] lehetetlensége elvének. Másodfajú perpetuum mobile lenne pl. az a gép, amely minden befektetett hőt [[Termodinamikai körfolyamat|körfolyamatok]]<nowiki/>kal folyamatosan munkavégzésre fordítana. A körfolyamatok tárgyalása során látszik, hogy ilyen gépet akkor sem lehetne készíteni, ha a súrlódást teljesen ki tudnánk küszöbölni, mert a hő egy része mindig elvész, vagyis a befektetett hőnek csak egy részét lehet munkává alakítani.