„Admiral Graf Spee” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
Javítgatások átolvasás közben Címke: HTML-sortörés |
||
1. sor:
{{egyért2|a zsebcsatahajóról|||A névadó admirálishoz lásd: [[Maximilian von Spee]]}}
{{Hajó infobox
| név = '''''Admiral Graf Spee'''''
| kép = Panzerschiff Admiral Graf Spee in 1936.jpg
| hajótípus = nehézcirkáló ([[Zsebcsatahajó]])<br /> Schwerer Kreuzer (Panzerschiff)
| üzemeltető = [[Fájl:War ensign of Germany (1938-1945).svg|20px|A Kriegsmarine zászlaja]] [[Kriegsmarine]]
| hajóosztály = [[Zsebcsatahajó|''Deutschland
| építő = Deutsche Werke ([[Kiel]])
| építés kezdete = [[1932]]. [[október 1.]]
39. sor:
}}
Az '''''Admiral Graf Spee''''' a [[Kriegsmarine]] harmadik, egyben utolsóként elkészült [[Zsebcsatahajó|''Deutschland''-osztály]]ú hadihajója volt. Nevét a [[Kelet-ázsiai Hajóraj]] utolsó parancsnoka után, a [[Falklandi csata|falklandi csatá]]ban elesett [[Maximilian von Spee]] altengernagy után kapta. Vízrebocsátására 1934-ben került sor [[Kiel]]ben. Az osztály egységei a versailles-i békeszerződés megkötései alapján megépíthető legerősebb németegységei voltak az engedélyezett vízkiszorítást kisebb mértékben túllépve. Ezen lényegében új hajótípust a németek hivatalosan 1940 februárjáig a ''Panzerschiff'' (kb. páncélos hajó) megjelöléssel illették, ezt követően pedig nehézcirkálókként sorolták be őket. A britek viszonylag kis méretük, gyenge páncélzatuk, ugyanakkor ehhez mérten erős fegyverzetük után a „zsebcsatahajó” ''(pocket battleship)'' megnevezéssel illették.
Amásodik világháború elején az Atlanti- és az Indiai-óceán déli részén kereskedelmi háborút folytató hadihajó 1939. december 13-án a [[La Plata-i csata|La Plata-i tengeri ütközetben]] három brit cirkálóval csapott össze, közülük kettőt jelentősen megrongált. A harc során szerzett saját sérüléseinek kijavításához a közeli Uruguay fővárosához, [[Montevideo|Montevideó]]hoz hajózott tovább. A hajót csak kisebb rongálódások érték, de ezek lehetetlenné tették számára a Németországba való hazatérést. Miután a javítási munkálatokra kért két hetet az uruguayi kormányzat nem volt hajlandó biztosítani és a maximális tartózkodási időt 72 órában szabta meg, illetve mert a La Platához erős brit hajórajok érkeztek, parancsnoka, [[Hans Langsdorff]] sorhajókapitány, a ''Graf Spee'' megsemmisítése mellett döntött. A tartózkodásra megszabott határidő lejártakor, [[1939]]. [[december 17.|december 17-én]] este a német hadihajó az uruguayi vizeket elhagyta, majd a legénysége a sekély vízben a megmaradt lőszerkészletével felrobbantotta.
== Története ==▼
1934-ben az utolsó
Az ''Admiral Graf Spee'' 1939. augusztus 21-én [[Hans Langsdorff]] sorhajókapitány parancsnoksága alatt hagyta el [[Wilhelmshaven]] kikötőjét és [[Feröer]]t megkerülve kihajózott az [[Atlanti-óceán]]ra. Titkos utasításai szerint bevetésre készen kellett várakoznia [[Zöld-foki-szigetek]]nél.
Miután a nyugati szövetségesek elzárkóztak a Németországgal való megegyezéstől, [[szeptember 26.|Szeptember 26-án]] az ''Admiral Graf Spee'' parancsot kapott a brit kereskedelmi hajók ellen folytatandó kereskedelmi háború megkezdésére.
▲== Története ==
[[1939]]. [[szeptember 30.]] és [[december 7.]] között az [[Atlanti-óceán|atlanti]] és [[Indiai-óceán]]on összesen kilenc brit kereskedelmi hajót, együttesen mintegy 50 089 [[bruttó regisztertonna|bruttó
▲1934-ben az utolsó és legmodernebb [[zsebcsatahajó]]ként (gyenge páncélzatú, lassú, de erős főfegyverzetű nehézcirkáló) bocsátották vízre, 1936. január 6-án állt szolgálatba. 28,5 [[A sebesség mértékegységei#Csomó|csomós]] [[sebesség]]e jóval túlszárnyalta az akkor szolgálatban álló brit és francia [[csatahajó]]k 21–25 csomós sebességét, ugyanakkor a [[csatacirkáló]]knál lassúbb, sokkal kisebb méretű, gyengébb fegyverzetű és páncélzatú volt. Maguk a németek az ellenséges nehéz egységek (csatahajók és csatacirkálók) elleni harcra teljesen alkalmatlannak tartották, legfeljebb nehéz- és könnyűcirkálók ellen tervezték bevetni. 1939-ben elsőként szerelték fel [[Rádiólokátor|radarral]] a német hajók közül.
Szeptember 26-án a ''Graf Spee'' találkozott ellátó hajójával, az
Két nappal később a ''Spee'' találkozott a brit ''Ashlea''-vel. A 4000 tonnás hajó Fokvárosba, majd [[Liverpool]]ba tartott. A hajó elfoglalása után az egész legénységét a ''Newton Beech''-re szállították, a hajót pedig elsüllyesztették. Két nappal később, a legénység evakuálása után a ''Newton Beech''et is a tenger fenekére süllyesztették, mivel üzemanyaga fogytán volt, illetve őrzése nagy terhet rótt volna a ''Spee'' legénységére. Október 10-én a ''Spee'' elfogta a 8000 tonnás ''
[[File: Panzerschiff_Admiral_Graf_Spee_in_1936.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>A ''Graf Spee egy 1936-os felvételen</center>]]
▲[[1939]]. [[szeptember 30.]] és [[december 7.]] között az [[Atlanti-óceán|atlanti]] és [[Indiai-óceán]]on összesen kilenc brit kereskedelmi hajót, mintegy 50 089 [[bruttó regisztertonna|bruttó regisztertonnát]] süllyesztett el.
▲Halálos áldozatok nem voltak, Langsdorff kapitány a hajók elsüllyesztése előtt lehetővé tette legénységük számára, hogy elhagyják a hajójukat.-->
▲Szeptember 26-án a ''Graf Spee'' találkozott ellátó hajójával, az Altmarkkal, amely feltöltötte üzemanyagtartályait, illetve élelmiszer és ivóvíz utánpótlást hozott. Négy nappal később a hadihajó elfogta a ''Clement'' nevű 5000 tonnás brit tartályhajót, amely 1200 tonna paraffint szállított [[New York]]ból [[Fokváros]]ba. A ''Spee'' különleges kommandója a tartályhajó fedélzetére lépett, a kapitányt és a főmérnököt a támadó hajóra szállították, a legénységet a mentőcsónakokba parancsolták. A ''Clement''en robbanótölteteket helyeztek el, amelyek nem robbantak fel, így a ''Graf Spee'' torpedókkal, majd a 280 mm-es lövegekkel elsüllyesztette a tartályhajót. A ''Spee'' értesítette a brazil partiőrséget a hajótöröttekről, azonban az üzenetet az ''Admiral Scheer'' hajó nevében küldte. A ''Clement'' két tisztjét később átszállíttatták a ''Papelemos'' nevű görög gőzösre. A ''Clement'' elsüllyesztése után a brit [[admiralitás]] kilenc harci köteléket állított össze 23 hajóval, köztük a ''[[HMS Eagle]]'', a ''[[HMS Glorious]]'', a ''[[HMS Ark Royal (91)]]'', a ''[[HMS Furious]]'' és a ''[[HMS Hermes]]'' [[repülőgép-hordozó]]kkal. A csoporthoz csatlakozott francia részről a ''[[Strasbourg (csatahajó)|Strasbourg]]'' [[csatahajó]], illetve két másik [[cirkáló]]. A kötelékek kizárólagos célja az ''Admiral Graf Spee'' felkutatása és elpusztítása volt. Október 5-én újabb hajó került a ''Spee'' látókörébe, a 4651 tonnás ''Newton Beech'' teherhajó. Rakománya kukorica volt, s Fokvárosból tartott [[Newcastle upon Tyne|Newcastle]]-ba. Langsdorff a hajóra egy erős csapategységet küldött, s tervei szerint a hajót Németországba akarta küldeni hadizsákmányként.
▲Két nappal később a ''Spee'' találkozott a brit ''Ashlea''-vel. A 4000 tonnás hajó Fokvárosba, majd [[Liverpool]]ba tartott. A hajó elfoglalása után az egész legénységét a ''Newton Beech''-re szállították, a hajót pedig elsüllyesztették. Két nappal később, a legénység evakuálása után a ''Newton Beech''et is a tenger fenekére süllyesztették, mivel üzemanyaga fogytán volt, illetve őrzése nagy terhet rótt volna a ''Spee'' legénységére. Október 10-én a ''Spee'' elfogta a 8000 tonnás ''Huntsmant''. A hajó Calcuttából tartott Liverpoolba, szőnyeget, jutát, teát és trópusi öltözéket szállított. A legénységet nem tudták elhelyezni, így a ''Huntsman''t a ''Spee'' követésére kötelezték. A ''Spee'' eltávolodott a fogoly hajótól, és feltöltette tartályait, illetve készleteit az ''Altmark''kal. Újabb találkozóra október 17-én került sor, ekkor a ''Huntsman'' rakományának nagy részét, illetve a ''Huntsman'', az ''Ashlea'' és a ''Newton Beech'' legénységét áthajózták az ''Altmark''ra. A szállítás végeztével a ''Spee'' robbanótöltetek és gránátok segítségével elsüllyesztette a ''Huntsman''t.
Október 22-én a ''Graf Spee'' felderítő repülőgépe megtalálta a ''Trevanien''t. Az 5000 tonnás gőzös Fokvárosból hajózott ki, s a német hajó jelzése ellenére leadta rádión a támadás tényét és pontos helyzetét. A ''Graf Spee'' erre tüzet nyitott lövegeiből, s a rádióantennák mellett a gőzöst is súlyosan megrongálta. A legénységet evakuálták, majd a ''Trevanien'' elsüllyedt. Hat nappal később a ''Spee'' újból találkozott az ''Altmark''kal, ahova – a tisztek kivételével – átszállították az újabb foglyokat.▼
▲Október 22-én a ''Graf Spee'' felderítő repülőgépe
November 15-én a 700 tonnás, ''Africa Shell'' nevű tartályhajó került a ''Spee'' útjába. A hajó Madagaszkárról tartott Lourenço Marques kikötője felé, s a ''Spee''t látva portugál felségvizekre menekült. A nyersolaj reményében Langsdorff mégis megtámadta a tartályhajót, ám az üres volt, így elsüllyesztették. Másnap a ''Spee'' megállította a ''Mapia'' nevű holland gőzhajót, és iratainak formális ellenőrzése után továbbengedte. Langsdorff ezzel a hadicsellel tervezte azt biztosítani, hogy a szövetséges haderő a nyugat-afrikai vizeken keresse hajóját, a ''Graf Spee'' pedig tovább hajózott a dél-atlanti vizekre. November 26-án a náci hadihajó ismét találkozott az ''Altmark''kal, és feltöltötte készleteit, illetve üzemanyagot vételezett.▼
▲November 15-én a 700 tonnás, ''Africa Shell'' nevű tartályhajó került a ''Spee'' útjába. A hajó Madagaszkárról tartott Lourenço Marques kikötője felé, s a ''Spee''t látva megpróbált portugál felségvizekre
December 2-án a ''Spee'' keresztezte a {{szám|11000|tonnás}} brit ''Doric Star'' hűtőhajó útját, amely Fokvárosból [[Freetown]]ba tartott. A legénység elhagyta a hajót, a távírász pedig leadta a támadás helyszínének koordinátáit. A ''Graf Spee'' kommandója a ''Doric Star'' fedélzetére lépett, a mentőcsónakokban lévő legénységet pedig a német hadihajóra deportálták. A brit hajó birka-, illetve bárányhúst és sajtot szállított, amit a kapitány néhány bála gyapjúval álcázott, így a ''Graf Spee'' az értékes élelmiszerkészlettel együtt küldte hullámsírba a hajót.▼
▲December 2-án a ''Spee'' keresztezte a {{szám|11000|tonnás}} brit ''Doric Star'' hűtőhajó útját, amely Fokvárosból [[Freetown]]ba tartott. A legénység elhagyta a hajót, a távírász pedig leadta a támadás helyszínének koordinátáit
A ''Doric Star'' vészjelzései után a térségbe érkezett a szövetséges erők „Force H” (R''enown'' páncéloscirkáló és ''Ark Royal'' repülőgép-hordozó) köteléke, azonban a ''Graf Spee''nek sikerült idejében távoznia.▼
▲A ''Doric Star'' vészjelzései után a térségbe érkezett a
A menekülő német hajó a ''Doric Star'' elsüllyesztésének helyétől mindössze 150 mérföldnyire rátalált a 7900 tonnás brit ''Tairoa'' gőzösre, amely húst, sajtot és vajat szállított Ausztráliából Angliába. A hajó megtámadása előtt azonban a ''Spee'' hidroplánja megsérült, s kiemelése a tengerből két órát vett igénybe, ezalatt a ''Tairoa'' leadta helyzetét és egy segélykérő hívást. A ''Spee'' kommandója a gőzös fedélzetére lépett, legénységét elszállították, a hajót elsüllyesztették.▼
▲A
December 6-án a ''Graf Spee'' találkozott az ''Altmark''kal, s készletei feltöltése után újabb 144 foglyot bízott az ellátóhajóra. Másnap a német hadihajó elérte az angol ''Streonshaln'' gőzöst, amely gabonát szállított Dél-Amerikából Angliába. Elsüllyesztése előtt legénységét evakuálták. A hajó elsüllyesztésével a ''Graf Spee'' által elsüllyesztett hajók vízkiszorítása meghaladta az {{szám|50000|tonnát}}. 1939. december 6.-ának éjjelén Langsdorff kapitány reflektorgyakorlatot tartott, amivel később a vesztét okozta. A reflektorok bemértek egy ismeretlen teherhajót, melynek zászlaja németnek hatott a távolból (pedig norvég volt). Mivel azt hitte, hogy német hajó, elengedte, még csak nem is ellenőrizte. A hajó rádióüzenetéből tudta meg Harwood, hogy nagyjából hol van a Spee, és mikor érkezik Dél-Amerika partjaihoz.▼
▲December 6-án a ''Graf Spee'' találkozott az ''Altmark''kal, s készletei feltöltése után újabb 144 foglyot bízott az ellátóhajóra. Másnap a német hadihajó elérte az angol ''Streonshaln'' gőzöst, amely gabonát szállított Dél-Amerikából Angliába. Elsüllyesztése előtt legénységét evakuálták.
[[Fájl:Hanslangsdorff.jpg|bélyegkép|Hans Wilhelm Langsdorff, a kapitány]]▼
[[Fájl:Graf_Spee_Seetakt.jpg|bélyegkép|balra|300px|A sérült zsebcsatahajó [[Montevideói kikötő|Montevideo kikötőjében]]]]▼
[[
[[File:Exeter'sDamage1939.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Az ''Exeter'' kilőtt elülső lövegtornyai, mögöttük a repeszek lyuggatta parancsnoki híd]]
1939. december 13-án a [[Río de la Plata]] torkolatánál a ''Graf Spee''ről ellenségesnek vélt köteléket észleltek nagy távolságban. Abban a hitben, hogy egy korábbi értesülés szerinti brit konvojt észleltek amit egy cirkáló biztosít, valamint azt feltételezve, hogy a britek is észlelték őket, Langsdorff támadásra indult ellenük. Az észlelt kötelék azonban nem egy gyengén védett kereskedelmi konvoj volt, hanem a britek dél-amerikai divízióját alkotó hajóraj három egysége: az ''[[HMS Exeter|Exeter]]'' nehézcirkáló illetve az ''[[HMS Ajax (könnyűcirkáló)|Ajax]]'' (Harwood sorhajókapitány zászlóshajója) és az új-zélandi ''[[HMNZS Achilles|Achilles]]'' könnyűcirkálók.
A [[La Plata-i csata|tengeri ütközet]] során a ''Graf Spee'' kiiktatta fő ellenfele, az ''Exeter'' mindhárom lövegtornyát. A harcképtelenné vált brit nehézcirkáló 61 halálos áldozatot és 23 sebesültet szerezve, jobb oldalára megdőlve vissza kellett vonuljon az ütközetből. A brit zászlóshajónak, az ''Ajax''nak is kiiktatta a két hátsó lövegtornyát, miközben maga csak a közepes tüzérségének egy lövegét (ill. pár légvédelmi löveget) veszítette el, így harcértéke lényegében változatlan maradt. Az ütközet során Langdsdorff a csekély védelemmel rendelkező parancsnoki hídon tartózkodott az eseményekre való jobb rálátás érdekében. Ennek köszönhetően kétszer is megsebesült és a második alkalommal rövidebb időre eszméletét is elveszítette. Részben talán ennek is köszönhetően úgy ítélte meg, hogy a harcot megszakítva biztonságos kikötőben ki kell javíttatni a hajót ért károkat. Ezzel lényegében egy már megnyert csatát szalasztott el, mivel az Exeter kiválásával jó eséllyel leszámolhatott volna a túl közel merészkedő két könnyűcirkálóval. Így ahelyett, hogy üldözőbe vette volna őket, nyugati irányba folytatta az útját és Montevideo felé vette az irányt.
▲[[Fájl:Graf_Spee_Seetakt.jpg|bélyegkép|
A ''Graf Spee'' húsz ellenséges találatot szenvedett el, melyek bár nem számítottak súlyosnak, kettő közülük az adott helyzetben kritikusnak ítélt károkat okozott. Legénységéből 36 fő veszítette életét, 59 megsebesült. Montevideóban kezdetben 24 órára kapott tartózkodási engedélyt, amit uruguayi elnöki rendelettel később 72 órára terjesztettek ki.
A montevideói kikötőben szabadon engedték a kereskedelmi hajók legénységét, akiket korábban, hajójuk elsüllyesztésekor az ''Admiral Graf Spee'' fedélzetére vettek.
Bár a hajó a továbbra is harcképes maradt, kérdéses volt, hogyan viselné el a nyílt tenger heves időjárását
[[Fájl:Graf Spee Wreck USNphoto 1.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A felrobbantott ''Admiral Graf Spee'' maradványai 1940-ben]]
Miután a 72 órás határidő lejárt, 1939. december 17-én az ''Admiral Graf Spee'', legénysége egy részével elhagyta a kikötőt. Bár még 80 percnyi ágyúzáshoz elegendő muníciója maradt és mindössze három brit cirkáló várakozott rá a kikötőn kívül, Langsdorff kapitány, túlbecsülve a brit hajókötelék erejét, a montevideói kikötőtől 4 mérföldnyire inkább felrobbantotta saját hajóját, mintsem hogy egy reménytelennek hitt küzdelemben feláldozza legénységét. A hajó elsüllyesztését több ezer kíváncsi érdeklődő nézte végig a partról, és a kiégett roncs teteje még napokig látható volt a vízfelszín felett, ahogy lassan belesüllyedt az iszapba.▼
▲Miután a 72 órás határidő lejárt, 1939. december 17-én az ''Admiral Graf Spee'', legénysége egy részével elhagyta a kikötőt. Bár még 80 percnyi ágyúzáshoz elegendő muníciója maradt és mindössze három brit cirkáló várakozott rá a kikötőn kívül, Langsdorff kapitány, túlbecsülve a brit hajókötelék erejét, a montevideói kikötőtől 4 mérföldnyire inkább felrobbantotta saját hajóját, mintsem hogy egy reménytelennek hitt küzdelemben feláldozza legénységét. A hajó elsüllyesztését több ezer kíváncsi érdeklődő nézte végig a partról
Az uruguayi hatóságok engedélyével a hajó legénysége argentínai fogságban várta ki a háború végét, bár egy részük argentin szimpatizánsok segítségével hazatért és részt vett a háború további eseményeiben. Sokan a háború után is [[Argentína|Argentínában]] maradtak. Három nappal az ''Admiral Graf Spee'' felrobbantása után Langsdorff kapitány [[Buenos Aires]]-i szállodaszobájában főbe lőtte magát.▼
▲Az uruguayi hatóságok engedélyével a hajó legénysége
== Parancsnokok ==▼
▲== Parancsnokok ==
* Konrad Patzig: 1936. január – 1937. október
* Walter Warzecha: 1937. október – 1938. október
97. sor:
== További ''Graf Spee'' nevű hajók ==
* Az első világháború
▲* Az első világháború bejezetlen ''Graf Spee'' [[csatacirkáló]]ja (1917)
* A Bundesmarine ''Graf Spee'' iskolahajója (1959–1967)
== Források ==
* John Ward: Hadihajók, Hajja&Fiai Könyvkiadó, 2001, {{ISBN|963-9329-18-5}}, 14. o.
* Miloš Hubáček: Lángoló óceán, Kossuth Könyvkiadó/Zrínyi Katonai Kiadó, 1978, {{ISBN|963-09-1147-7}} (Kossuth) és {{ISBN|963-326-641-6}} (Zrínyi)
* [http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/ships/spee.html A Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár honlapján]
|