„Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2” változatai közötti eltérés

1953. március 5-án meghalt Sztálin és ezt követően a zsidó orvosok perét felfüggesztették, a letartóztatottakat elengedték. Rákosi pozíciója is meggyengült, júniusban át kellett adnia a kormányfői pozíciót [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imrének]]. Péter Gábor ügyéből ejtették a cionista vonalat és azok az őrizetesek, akiket ehhez kötöttek, kiszabadultak. A vád ezután hivatali visszaélésre, népellenes tevékenységre, halált okozó testi sértésre, társadalmi tulajdon elleni bűntettre változott. A zárt tárgyalás négy napig tartott és 1953. december 24-én Pétert Gábort a fenti vádpontokban bűnösnek találták és életfogytig tartó börtönre ítélték.<ref>Müller 209. o.</ref> Fellebbezés után a másodfokú Katonai Felsőbíróság 1954. január 15-én helybenhagyta az ítéletet. Felesége államtitoksértésért és társadalmi tulajdon elleni bűntettért két és fél évi börtönt kapott, de közkegyelemre hivatkozva egyharmaddal csökkentették büntetését. A közvélemény az egész ügyről - egyáltalán Péter letartóztatásáról - csak 1954 márciusában értesült a ''Szabad Nép'' egy rövidke híre alapján.
==A börtönben==
A kormányzat a sztálinista túlkapásokat - [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov]] tanácsára - igyekezett Péter Gábor nyakába varrni és a börtönben önkritikát írattak vele korábbi munkájáról, de figyelmeztették, hogy ne próbálja másra kenni a felelősséget. Péter ennek megfelelően azt írta, hogy a pártvezetésnek nem volt tudomása a vallomások erőszakos kikényszerítéséről. Később makacskodott, a kihallgatásokon Rákosit okolta (erről nem vettek fel jegyzőkönyvet), sőt egy ideig éhségsztrájkolt is, mert nem engedélyeztek találkozót feleségével.<ref>Müller 215. o.</ref> 1955 nyarán Rákosi helyzete ismét megerősödött, sikerült leváltatnia Nagy Imrét és bizalmasát, [[Hegedüs András (politikus)|Hegedüs Andrást]] ültetnie a kormányfői székbe. Ezzel párhuzamosan Péter Gábort ügyében perújrafelvételt rendeltek el, hogy őt tegyék felelőssé a magyar-jugoszláv viszony megrontásáért is. 1956 elején a Szovjetunióban a XX. pártkongresszus elítélte a sztálinizmust és ezzel megroppant Rákosi politikai támogatottsága. Péter Gábor július elején "Mi az igazság?" címmel újabb feljegyzést írt, amelyben az ÁVH túlkapásaiért a volt pártfőtitkárt hibáztatta.<ref>[http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/dokument/peter.htm Mi az igazság? Péter Gábor beadványa a börtönben]</ref><ref>[https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/92-056/ch30.html Péter Gábor Rákosiról, a szovjet elvtársakról] História 1992-056</ref> A feljegyzést a szovjet nagykövethez, [[Jurij Vlagyimirovics Andropov|Andropovhoz]] is eljuttatta. Rákosit július 18-án leváltották, helyére Gerő Ernő került. Októberben letartóztatták Farkas Mihályt és ügyében többször kihallgatták Péter Gábort is, aki - az új pártvezetés szándéka szerint - lelkesen vallott a volt hadügyminiszter ellen.<ref>Müller 220. o.</ref> Kihallgatásait az [[1956-os forradalom|október 23-i forradalom]] félbeszakította. November 3-án a Gyűjtőfogházból 800 foglyot szabadon bocsátottak; Péter Gábort csak egy újságíró látogatta meg. Éjjel a forradalmárok kivitték a siralomházba, de november 4-én reggel a bevonuló szovjet csapatok kiszabadították.
 
A forradalom leverése után, 1957. márciusában az ügyészség elrendelte a vizsgálat folytatását. A május-júniusban tartott zárt tárgyaláson Péter Rákosit és Farkas Mihályt okolta a verések és kínzások elrendeléséért. A bíróság hamis vád, hivatali hatalommal való visszaélés és halált okozó testi sértés miatt 14 év börtönre ítélte, amit az 1953-as évi közkegyelem alapján felezett és beszámította az addig letöltött négy és fél évet is. 1958 márciusában a volt ÁVH-vezér gyenge egészségi állapotára való tekintettel kérte [[Biszku Béla]] belügyminisztertől maradék büntetésének elengedését. 1959 januárjában elhagyhatta a börtönt.<ref>Müller 224. o.</ref>