„Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Budapest-Terror Museum.jpg|bélyegkép|balra|Az Andrássy út 60. az Államvédelmi Hatóság központja (ma Terror Háza múzeum)]]

Péter Gábor a párt öklének tartotta az államvédelmi hatóságot és a pártvezetéstől (Rákosi Mátyástól) érkezett utasításokat vakon, kritika nélkül végrehajtotta. Már 1946-ban megkezdődtek a sztálinista mintára rendezett monstre [[Koncepciós per|kirakatperek]]. Az első ilyen persorozat a [[Magyar Közösség|Magyar Testvéri Közösség]] ügye volt, amelybe amellett, hogy csapást mértek vele a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Kisgazdapárt]] támogatóira, beszuszakolták Rákosi kommunista ellenfeleit is (mint Demény Pált vagy [[Weisshaus Aladár]]t). Az elsőrendű vádlottat, [[Donáth György]]öt felakasztották, további 257 személyt elítéltek, 120-at pedig internáltak. Ezt követte a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselőinek "összeesküvése", a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. ügye, majd 1948 decemberében letartóztatták [[Mindszenty József]] esztergomi érseket, akit már 1945 óta szemmel tartott a politikai rendőrség. A közvetlenül Rákosi által felügyelt és instruált kihallgatások során a testileg és lelkileg megkínzott főpap aláírta a vallomását, 1949 februárjában pedig el is ítélték. A következő nagyobb lélegzetű üggyel kezdetben igazodtak a Szovjetunióban folyó „kozmopolita” koncepciós perekhez, amely a nyugati emigrációban élő régi kommunista politikusok ellen irányult. Az eljárás azonban egyre húzódott és bonyolódott és végül egy nagy port felverő, monstre párttisztogatási kirakatperré alakult, a [[Rajk László (politikus)#A Rajk-per|Rajk-perré]]. Nehezen megállapítható, hogy Rajk László vádlottak közé való bevonása Péter Gábor (akinek közismerten rossz viszonya volt az egykori belügyminiszterrel) vagy Rákosi ötlete volt-e. <ref>Müller 150. o.</ref> Az mindenesetre bizonyos, hogy a pártvezető (és Moszkva) engedélye nélkül a perre nem kerülhetett volna sor. A vádak koncepciós jellegét jól mutatja, hogy Rajkot eleinte [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] rendőrsége számára végzett spicliskedéssel, valamint miniszterként szándékos károkozással vádolták meg; a sztálini külpolitika változása miatt aztán ezt [[Josip Broz Tito|Tito]] számára végzett kémkedésre cserélték. Mivel Péter és nyomozói nem voltak képesek vallomást kicsikarni Rajkból, eleinte a pártvezetés tagjai (Kádár és Farkas Mihály), később a szovjetek ([[Mihail Iljics Belkin|M. I. Belkin]], az MGB (a szovjet állambiztonsági minisztérium) magyarországi kirendeltségének feje) is egyre nagyobb hangsúllyal vettek részt az eljárásban. Péter későbbi vallomásai szerint ő háttérbe is szorult, a kihallgatásokat inkább a szovjetek és [[Szücs Ernő]] irányították. Végül – talán féltékenységből – a magyar pártvezetés megkerülésével levelet írt a szovjet politikai rendőrség vezetőjének, [[Viktor Szemjonovics Abakumov|Abakumovnak]], amelyben figyelmeztette őt, hogy Rákosi túlságosan erőlteti a Rajk-ügyet. <ref>Müller 154. o.</ref> Később a tanúk instruálásban, a per megkoreografálásában ismét főszerepet kapott. A tárgyalás szüneteiben egy szomszédos klubhelyiségben Péter közvetlenül elbeszélgetett a fővádlottal („Nagyszerű voltál Lacikám, köszönöm szépen” mondta neki állítólag, egy emigráns szerint, akinek szavait [[Márai Sándor]] írta le), aki a megegyezés szerint rövid börtönbüntetésre számított, ám halálra ítélték és két nappal később felakasztották.

1951 tavaszán újabb belső tisztogatási ügyre készültek és elkezdték [[Zöld Sándor]] belügyminiszter ÁVH-s megfigyelését. Ő azonban felismerte helyzetének változását és öngyilkos lett. Helyette a korábbi tárcavezető, Kádár János került – Rákosi és Farkas ötlete nyomán - az államvédelem látókörébe. Péter Gábor később igyekezett kisebbíteni szerepét ebben a perben (azt állította, hogy egyhónapos szabadságra ment és mire visszatért, már minden készen állt), bár személyesen tartóztatta le Kádárt és folyamatosan jelentéseket kapott a kihallgatások menetéről. Végül Kádár Jánost pártbéli népszerűsége miatt csak csendben, zárt tárgyaláson ítélték el életfogytiglanra 1952 decemberében.<ref>Müller 162. o.</ref>