[[Fájl:Carburetor Gaznik SVG.svg|bélyeg|250px|Porlasztó elvi vázlata (magyarázat a szövegben)]]
A '''karburátor''', más néven - a működési elvére utaló - '''porlasztónak''' is nevezik, az [[Otto-motor]]ok által igényelt levegő-üzemanyag keverék előállítására szolgáló szerkezet. A karburátort 1893-ban [[BánkiPapp DonátÁlmos]] és [[CsonkaScheiber JánosMartin]] találta föl, majd ugyanabban az évben, de a magyar feltalálópárosnál hónapokkal később [[:en:Wilhelm Maybach|Wilhelm Maybach]] is szabadalmaztatta. [[1887]]-ben [[Edward Butler]] szabadalmaztatott ugyan egy, általa inspiratornak nevezett gázosítót, de az a Bánki–Csonka-féle karburátortól eltérő elven működött, és bonyolultsága miatt a gyakorlatban nem lehetett jól hasznosítani.[https://web.archive.org/web/20180405090428/http://www.csonkamuzeum.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=62&Itemid=153] Kisebb, egyszerűbb [[motor]]okon és [[motorkerékpár]]okon még ma is meg lehet találni a porlasztót, de a gépkocsiknál gyakorlatilag az üzemanyagbefecskendezés – amit az [[1950-es évek]] óta sikerült kereskedelmileg elfogadtatni és folyamatosan teret nyert – teljesen kiszorította, az [[1990-es évek]] elejétől kezdve már általánosan elterjedtek az elektromos befecskendezőrendszerek gépjárműveknél. Motorkerékpárokon, mopedeken (quadokon, hómobilokon, Jet-Ski-ken stb.) tovább voltak általánosan elterjedtek olcsóságuk és egyszerűségük – esetenként ezen járművek alacsonyabb ára – miatt, illetve az alacsonyabb károsanyag kibocsátási normák is tovább tartották piacon. De nagyjából a 2000-es évek első évtizede közepétől, főleg a szigorúbb károsanyag-kibocsátási normák miatt a befecskendező rendszerek innen is kiszorították a karburátort a legalacsonyabb hengerűrtartalmú (50-125 ccm) kategóriákból is.
A karburátorokat napjainkban főleg kerti kisgépek, láncfűrészek, fűnyírók, modellmotorok és kétütemű krosszmotorok esetében alkalmazzák, bár utóbbiak esetében már injektorral ellátott sorozatgyártású) modellek is megjelentek a piacon.
