„Irán világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rita (vitalap | szerkesztései) Adatok bővítése, csinosítás |
Rita (vitalap | szerkesztései) Adatok bővítése, csinosítás |
||
169. sor:
|A helyszín kilenc, [[Irán]] különböző részén található eltérő típusú kertből áll, amelyek bemutatják a [[Perzsa Birodalom|perzsa]] kerttervezés fejlődését, valamint a helyi klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodását. A perzsa kertépítészet hagyományai egészen az [[i. e. 6. század]]ig, [[II. Kurus perzsa király|Nagy Kürosz]] uralkodásának idejére nyúlnak vissza. Alapvető formájuk kétezer éven keresztül csaknem változatlan maradt. A perzsa kertek az Édenkertet szimbolizálták, területüket mindig négy részre osztották, ez a [[Zoroasztrizmus]] négy fő elemére az égre, a földre, a vízre és a nővényekre utal. A víz mindig fontos szerepet játszott bennük, öntözésre és díszítőelemként is használták. A falakkal körbevett, sokszor teraszos területek kialakításakor bonyolult öntözőrendszereket hoztak létre, épületeket, pavilonokat emeltek bennük. Perzsia kertépítészete nagymértékben hatott az [[india]]i és kerttervezésre és még [[Spanyolország]]ban is éreztette a hatását. Számos korabeli miniatúrán és szőnyegen is megjelennek, valamint irodalmi művekben is olvashatunk róluk.
|}
{| {{széptáblázat}}
|[[Gonbad-e Kávusz]] || [[kép:Gabos tower.JPG |center|90px]] ||Az ország északi részén, [[Golesztán]] tartományban található Gonbad-e Kábusz 53 méter magas tornyát 1006-ban Kábusz Vusmgír Zirájida emír építtette családi temetkezőhelynek a 14. és [[15. század]]i mongol hadjáratok alatt később teljesen elpusztult Gurgán város, az egykor fontos tudományos és művészeti központ közelében. A torony tövében épült ma is létező települést a [[20. század]] elején alapították. A máz nélküli téglákból épület torony alaprajza egy tízágú csillag, amit egy egyszerű kúp alakú tetővel fedtek le. Átmérője a torony tövében 17 méter, közvetlenül a tető alatt viszont már csak 15,5 méter. Oldalán és a tető alatt két [[Kufikus írás|kufi írás]] emlékezik meg az alapító emírről és az építkezés évéről. A torony a korai [[iszlám építészet|iszlám téglaépítészet]] egyik kiemelkedő és technikailag is nehezen megvalósítható alkotása, ami bizonyítja az iszlám világ első ezredforduló körüli [[matematika]]i és tudományos fejlettségét. Az épület hamarosan a térség torony-síremlékeinek és az emléktornyainak egyik prototípusa lett, ami az iráni civilizáció és a [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] nomádok közötti szoros kulturális kapcsolatokra utal. ||kulturális || 2012 ▼
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Gabos tower.JPG|250px]]
| Az [[iszfaháni nagymecset]] || [[kép:۲ (مسجد جامع (اصفهان.jpg |150px]] || A [[9. század]]ban alapított iszfaháni Nagymecset, vagy Péntek-mecset (Dzsama Maszdzsid) a város történelmi központjában mintegy húszezer négyzetméteren terül el. Az épület a legkorábbi fennmaradt Péntek-mecset Iránban és jelenlegi állapotában ötvözi az elmúlt 12 évszázad [[Abbászidák|abbászida]], [[Szeldzsuk-dinasztia|szeldzsuk]], [[Ilhánok|ilhánida]], [[Timuridák|timurida]] és [[Szafavidák|szafavida]] építészetének jellegzetességeit. A 841-ben elkezdett mecset a [[Nagyszeldzsuk Birodalom|szeldzsuk terjeszkedéssel]] egy időben a [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] mecsetek prototípusává vált, ami az egész régióban éreztette hatását. Az épület nagyjából ekkor nyerte el jelenlegi alaprajzát és szerkezetét. Díszítésén nyomon követhető a díszítőművészetek évszázadok során történt változása. A mecset az első iszlám építmény amelyik a [[Szászánida Birodalom|szásszánida]] palotaépítészet jellegzetes elemét a [[Íván (építészet)|négyejvános elrendezés]]t egy vallási épületen alkalmazta. Kettős héjú, bordás mennyezetű kupolája a legkorábbi ilyen jellegű épületelem az iszlám építészetben. A szeldzsuk kor után is többször kibővítették és átalakították, de alapvetően megőrizte akkori szerkezetét. Ezek a módosítások is magas művészi színvonalat képviselnek. Az elmúlt évszázadok alatt folyamatosan renoválták, nagyobb helyreállítási munkákra egy 1984-es légitámadás után került sor, amit szakszerűen, hagyományos alapanyagokkal és technikákkal végeztek el. Az épület megőrizte eredeti funkcióját, jelenleg is fontos vallási központ. ||kulturális || 2012 ▼
| ''' [[Gonbad-e Kávusz]] '''
|-
| 2012
|[[Golesztán palota]] || [[kép:Ivane marmar (5).JPG |150px]] || A Golesztán palota az 1779-ben hatalomra kerülő [[Kádzsárok|Kádzsár-dinasztia]] korának egyik remekműve, az egyik első épület ami egyesíti magában a hagyományos perzsa és a nyugati építészet stíluselemeit. Megfigyelhető benne az [[európa]]i építési technikáknak korai alkalmazása, mint például az [[öntöttvas]]nak tartóelemként való használata. A falakkal körülvett épületegyüttes Teherán történelmi városközpontjában található, és eredetileg egy, a [[Szafavidák|Szafavida-dinasztia]] korában épült palota többszörösen átépített és kibővített változata. Jelenlegi formáját a [[19. század]]ban kapta, nem sokkal azután, hogy az uralkodó Teheránba helyezte át a fővárost és ezt a helyet választotta lakóhelynek és politikai központnak is. A nagyméretű kert köré épített palota nyolc elkülöníthető részből áll, ezeknek nagyobb része jelenleg múzeumként üzemel. A 19. században a helyi kortárs művészet egyik központjává vált és nagy hatást gyakorolt az ország 19. század végi és 20. század eleji építészetére. Mai, jól konzervált állapotában helyiségeinek nagy része elvesztette eredeti funkcióját de minimális állami tevékenységet ma is folytatnak benne.||kulturális || 2013▼
|-
| Kulturális (I)(II)(III)(IV)
|-
| Védett terület: 1,47 ha, puffer zóna: 17,85 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1398 1398]
|-
▲
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: ۲ (مسجد جامع (اصفهان.jpg |250px]]
| ''' Az [[iszfaháni nagymecset]] '''
|-
| 2012
|-
| Kulturális (II)
|-
| Védett terület: 2,07 ha, puffer zóna: 18,63 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1397 1397]
|-
▲
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Ivane marmar (5).JPG |250px]]
| ''' [[Golesztán palota]] '''
|-
| 2013
|-
| Kulturális (II)(III)(IV)
|-
| Védett terület: 5,3 ha, puffer zóna: 26,2 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1422 1422]
|-
▲
|}
| [[Shahr-i Sokhta]], a leégett város || [[kép:محوطه شهر سوخته.JPG |150px]] ||Az i. e. 3200 körül alapított és i. e. 1800 körül elnéptelenedett Shahr-i Sokhta vályogtégla romjai az Iráni fennsík [[bronzkor]]i kereskedelmi útvonalainak csomópontjában fekszenek. A településnek négy virágzó korszaka volt, ezek alatt a város területén belül külön lakónegyedeket, ipari körzeteket és temetőket alakítottak ki. Lakosai feltételezhetően éghajlati változások és a közeli folyómedrek áthelyeződése miatti hagyták el az [[i. e. 2. évezred]] vége felé. Az [[Régészet|ásatások]] során a száraz [[sivatag]]i éghajlatnak köszönhetően számos jó állapotú lelet került elő, temetkezési helyeket tártak fel, valamint épületek maradványait. Ezekből jól rekonstruálható az átmenet a [[Kőrézkor|rézkorból]] a korai bronzkorba és tanulmányozható a városiasodás folyamata, amelynek során bonyolult társadalom jött létre. A településen komoly ipari tevékenységet folytattak, fémeket dolgoztak fel, kővázákat készítettek, jelentős volt a kőmetszés és az agyagedény-készítés is. Shahr-i Sokhta kiterjedt kulturális kapcsolatokkal rendelkezett és kereskedett az [[Indus-völgyi civilizáció|Indus-völgyben]], a [[Perzsa-öböl]] déli részén, Délnyugat-Iránban és Közép-Ázsiában fekvő településekkel. ||kulturális ||2014
|-
| |||