„Bábur kertje” változatai közötti eltérés

Mint a mogul dinasztia alapítójának nyughelye, a kert nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett a következő évszázadokban is. Bábur örökösei, főként [[Dzsahángír mogul sah|Dzsahángír sah]] és fia, [[Sáh Dzsahán mogul sah|Sáh Dzsahán sah]] az akkori közízlést tükröző stílusban kivitelezett építkezések támogatásával segítették elő a kert fennmaradását és szépülését. Eme spirituális vonatkozáson kívül a politikai térben is jelentőséggel bírt a park, mivel az uralkodói jelenlétet is hirdette. Ennek köszönhető, hogy bár folyamatos változáson ment át egészen a 20. század elejéig, de fennmaradt a mogulok bukása után is. [[Abdur Rahman]] emír a 19. század végén az 1842-es földrengésben megrongálódott parkot felújíttatta,<ref name="tele">{{hiv-web |url=https://www.telegraph.co.uk/gardening/gardenstovisit/3315819/A-symbol-of-hope-in-a-war-torn-nation.html |cím=A symbol of hope in a war-torn nation |kiadó=The Telegraph |nyelv=angol |dátum=2003-11-22 |elérés=2019-11-27}}</ref> de az általa véghezvitt építkezések különösen „tolakodóak” voltak: ebből az időszakból származik a délkeleti sarokban álló haram szeráj, valamint a 9. terasz tengelyén álló pavilon, amely eltakarta a kilátást Sáh Dzsahán mecsetje és Bábur ezekben az időkben egy fallal körbeépített sírja irányába a nyugati bejárat felől. 1930 körül azonban ''Nadir Sah'' király a szeráj és a pavilon kivételével eltávolíttatta az új építményeket, visszaállította a sír könnyed kinézetét, teaházakat és vendéglőket létesített a parkban, és megnyitotta azt a nagyközönség számára.<ref name="unes"/>

 

 

==Leírás==