„Olaszország” változatai közötti eltérés

18 602 bájt törölve ,  2 évvel ezelőtt
→‎Kultúra: külön cikkbe
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 31.171.238.8 (vita) szerkesztéséről Pagony szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
(→‎Kultúra: külön cikkbe)
 
== Kultúra ==
{{Bővebben|Olaszország művészetekultúrája}}
[[Fájl:Archiginnasio-teatroanatomico.jpg|bélyeg|180px|Bolognai Egyetem, Teatro Anatomico]]
[[Fájl:Cathedral and Campanary - Pisa 2014 (2).JPG|bélyeg|200px|A pisai dóm és ferde torony]]
[[Fájl:Canal Grande Chiesa della Salute e Dogana dal ponte dell Accademia.jpg|bélyeg|200px|Velence]]
=== Oktatási rendszer ===
 
* Általános iskola ''(Scuola elementare)'' 6–11 éveseknek
* Középiskola ''(Scuola media)'' 11–14 éveseknek
* Gimnázium ''(Scuola superiore)'' 14–19 éveseknek
* Egyetemek: Olaszországban 77 állami, 14 magán és 2 egyéb (külföldi érdekeltségű) egyetem található. A [[Bolognai Egyetem]] ''(Università di Bologna)'' Európa első felsőfokú oktatási intézménye, 1088-ban alapították, s jelenleg 80 000 diákot képez. Az egyetemek jelentős hányada nagy múltú tradíciókon alapul, a 12-14. században jött létre, mint [[Ferrara]], [[Firenze]], [[Nápoly]], [[Padova]], [[Parma]], [[Pavia]], [[Perugia]], [[Pisa (település)|Pisa]], [[Róma]] és [[Torinó]] egyeteme. A legnagyobb számban Rómában tanulnak a diákok (kb. 200 000 egyetemista), a legtöbb felsőfokú tanintézmény viszont Milánóban található (Statale, Politecnico, Bocconi, Cattolica del Sacro Cuore, Istituto universitario di lingue moderne (IULM)). Lásd még: [[Olaszország egyetemei]].
 
=== Kulturális intézmények és rendezvények ===
{| class="navbox mw-collapsible mw-collapsed" style="text-align: left; border: 0px; margin-top: 0.2em; background-color: transparent; clear:none; width:85%;"
==== Nagyobb múzeumok ====
|-
! class="navbox-title" style="background-color: #f2dfce;" | Nagyobb múzeumok
|-
|
* '''Galleria Spada''' ''(Galleria Spada)'', (Róma): a Borromini által tervezett palotában 17-18. századi festmények kínálnak emlékezetes látnivalót.
* '''Palazzo Corsini Nemzeti Galéria''' ''(Galleria Nazionale di Palazzo Corsini)'', (Róma): Rubens, Vand Dyck, Caravaggio alkotásai tekinthetők meg e képtárban.
* '''[[Bargello Nemzeti Múzeum]]''' ''(Museo Nazionale del Bargello)'', (Firenze)
* '''[[Szent Márk Múzeum]]''' ''(Museo San Marco di Firenze)'', (Firenze)…
|}
 
==== KönyvtárakKulturális világörökség ====
==== Színházak ====
==== Kulturális világörökség ====
 
Itáliának mindig nagy befolyása volt a világ kulturájára. Ezt elismerve az [[UNESCO]] kulturális [[világörökség]]gé nyilvánította a következő helyszíneket:
* A rhaetiai vasútvonal Albulában és a [[Bernina kultúrtáj]] (Svájccal közös);
|}
==== Gasztronómia ====
 
==== Fesztiválok, rendezvénysorozatok ====
[[Fájl:Luciano Pavarotti 15.06.02 cropped2.jpg|bélyeg|180px|[[Luciano Pavarotti]], minden idők egyik legnagyobb operaénekese]]
* A [[velencei biennálé]] ''(La Biennale di Venezia)'': A Biennálé Alapítványa ''(Fondazione della Biennale)'' szervezi a Velencei Nemzetközi Művészeti Kiállítást (''Esposizione Internazionale d'Arte''), a [[Velencei Építészeti Biennálé]]t ''(Mostra Internazionale di Achitettura)'', a [[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]]t (''Mostra Internazionale d'Arte Cinematografica''). További rendezvényei: a Zenei Fesztivál ''(Festival della Musica)'', a Táncfesztivál ''(Festival della Danza)'' illetve a Színházfesztivál ''(Festival del Teatro)''. Fontos szerepet játszik a kortárs művészeti irányzatok bemutatásában.
* A [[sanremói dalfesztivál]] (''Festival di Sanremo'' vagy ''Festival della canzone italiana''): A Liguri Riviéra partján [[1953]] óta rendezik az "Olasz dal fesztiválját", amelyen neves könnyűzenei előadók mutathatják be tehetségüket.
* Pavarotti és barátai (Modena)
* Operarendezvények sorozata (Verona)
* [[Festivalbar]], koncertsorozat, ami nyáron Olaszország különböző helyszínein van. Egy-egy ilyen koncert alkalmával egy külföldi előadót is meghívnak. A fontosabb koncerteket a Mediaset [[Italia 1]] csatornája közvetíti. Május végén kezdődik rendszerint [[Milánó]]ban a [[Dóm tér (Milánó)|Dóm téren]] és szeptember közepe tájékán ér véget a [[Verona (Olaszország)|veronai]] Arénában, ahol kiosztják a legjobb lemez- és legjobb előadói díjakat.
 
=== Művészetek ===
{{Bővebben|Olaszország művészete}}
{{lásd|Az ókori Itália művészete}}
{{művészet/e|Olaszország|Olasz}}
Az Appennini-félsziget az ókortól kezdődően a művészetek hazája, a római, ókeresztény és bizánci művészetek talaján fejlődött a szűkebb értelemben vett olasz művészet a 12. század óta. Jellegzetessége a regionális tagoltság, amely egyúttal rendkívül színes, sokoldalú és mégis egységes kultúrát teremtett.
 
==== Építészet ====
[[Fájl:CampanileGiotto-01.jpg|bélyeg|150px|[[Giotto di Bondone]]: a Campanile Giotto, a firenzei dóm harangtornya]]
A korai román korszak még merít a bizánci kultúrából, különösen a templomépítészet terén. Az érett [[romanika|román stílus]] tipikus építményeit az északi területeken fedezhetjük fel (például ''San Zeno Maggiore Verona'', ferrarai dóm.) A déli vidékeken még befolyásolja az építkezéseket a bizánci és az arab hatás (palermói dóm). Az itáliai gótikában a késő román és a kora reneszánsz elemek vegyülnek, ekkor épült a firenzei Santa Croce, a milánói dóm. Különleges ötvözete a gótikának a velencei, amely keleties elemeket sorakoztat fel ([[Dózsepalota (Velence)|dózsepalota]], ''Ca' d'Oro''). A 16. század elejétől bontakozik ki a reneszánsz, építészetének első központja [[Firenze]], kiválósága [[Filippo Brunelleschi]] ([[1377]]–[[1446]]) alkotásaival. Az építészet elméletét [[Leon Battista Alberti]] ([[1404]]–[[1472]]) vetette meg. Míg Velencében a [[Lombardo család]], addig Lombardiában [[Donato Bramante]] ([[1444]]–[[1514]]) képviselte a korai [[reneszánsz]] stílusát. Az érett reneszánsz korszak építészetének is meghatározó képviselőjeként lépett fel [[Michelangelo Buonarroti]] ([[1475]]–[[1564]]) Firenzében ([[Medici-kápolna]]). [[Vicenza]] és [[Velence (Olaszország)|Velence]] területén [[Andrea Palladio]] ([[1508]]–[[1580]]) összegezte a reneszánszot villáival, templomaival. A következő nagy korstílus, a [[barokk]] központja azonban már [[Róma]] lett, az első ilyen jellegű épület az [[Il Gesù]] temploma volt. A stílus képviselői [[Giacomo della Porta]], [[Giovanni Lorenzo Bernini]] ([[1598]]–[[1680]]), [[Francesco Borromini]] ([[1599]]–[[1667]]), [[Carlo Maderno]], [[Domenico Fontana]]. Velence városa e korszakban [[Baldassare Longhena]] épületeinek sokaságával gazdagodott. A 19. században Itália elveszítette vezető szerepét a művészetek, így az építészet mezsgyéjén s főképp az [[eklektika]] és a [[neoreneszánsz]] stílus követőivé váltak alkotói.
 
{{Lásd|Olasz építészek listája}}
 
==== Festészet ====
[[Fájl:Creación de Adám.jpg|bélyeg|220px|[[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]]: Részlet a [[A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója|Sixtus-kápolna mennyezetfreskójából]]: [[Ádám teremtése]] (1509–1510)]]
 
A szobrászattal egyidejűleg kezdett kifejlődni az ókeresztény művészetből, de először merevség, élettelenség jellemezte. A [[11. század]]ban a [[Monte Cassino]]-i apát a lehanyatlott mozaikfestészet újjáteremtésére művészeket hozatott [[Bizánci Birodalom|Bizánc]]ból, akik aztán Velencében, [[Salerno|Salernóban]], [[Monreale|Monrealéban]] és [[Palermo|Palermóban]] dolgoztak. A művészi önállóság kezdeteivel a [[13. század]] vége felé találkozunk [[Cimabue]] és [[Duccio di Buoninsegna]] munkáiban, ők alakjaikba már némi mozgékonyságot és életet öntöttek. [[Giotto di Bondone]] tekinthető az olasz festészet első mesterének, ki a természethez közelebb álló, realisztikus modorban dolgozott, s magának a festészetnek technikáját is javította (temperafestés). Hatását egész Itália érezte, s a [[14. század]]i olasz festők többé-kevésbé Giotto utánzói és továbbfejlesztői lettek. A [[15. század]]ban új fordulatot vett az olasz festészet: az alakrajzot a természet után kezdték készíteni, a festőanyagot pedig lágyabb, egyöntetűbb ábrázolásra alkalmasabbá tették. Az első lépést a magasabb tökély felé a firenzei [[Paolo Uccello]] tette meg, aki a vonaltávlattal foglalkozott, de őt jóval felülmúlta korának három legtehetségesebb művésze: [[Masaccio]] plasztikussá tette alakjait, [[Fra Filippo Lippi]] az életet a valóságnak megfelelően törekedett ábrázolni és [[Fra Angelico]] a kedélyvilágot jelenítette meg alakjaiban. Másfelől a festészet fő törekvését a természet valósághű ábrázolására és a technika kiművelődésére fordította, ide tartoznak: [[Sandro Botticelli]], [[Filippino Lippi]], [[Cosimo Rosselli]] és [[Alessio Baldovinetti]], de mindnyájukon túlmutató [[Benozzo Gozzoli]] és [[Domenico Ghirlandaio]] művészete. Ugyanebben a korban kezdté tanulmányozni a meztelen testet és az anatómiát, élen jártak e téren [[Andrea del Castagno]], [[Antonio Pollajulo]], [[Andrea del Verrocchio]] illetve [[Luca Signorelli]]. A padovai [[Andrea Mantegna]] természetességre és történelmi hűségre törekvő műveiben látszanak [[anatómiai]], perspektivai, történelmi ismeretei. A velencei [[Giovanni Bellini]], az umbriai [[Pietro Perugino]] és [[Francesco Francia]] festményein mély vallásos érzelem tapasztalható. A [[16. század]] elején hat kiváló mester lépett fel, kik egyúttal korszakot is alkottak a művészet történetében: [[Leonardo da Vinci]] anatómiai jártasságával s éles megfigyelő tehetséggel a rajzot a művészi befejezettség soha utol nem ért magaslatára fejlesztette. A mozdulatok élénkségét és a formák változatosságát [[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]] vitte be a festészetbe, amely [[Raffaello Sanzio]] műveiben megnemesül az ideális felfogástól, s egyben az élet és valószerűség hű ábrázolásává is lesz. Hozzájuk sorakozik [[Antonio da Correggio|Correggio]], kinek technikája és színezése sok tekintetben páratlan és különösen alkalmas arra, hogy a meztelen testnek lágyságot adjon. A velencei [[Giorgione da Castelfranco|Giorgione]] a kompozícióban élénkségre és kifejezésre törekedett. Nyomába [[Tiziano Vecellio|Tiziano]] lépett, ő erőt öntött alakjaiba, s egyúttal a ragyogó kolorit valódi mestere volt. A 16. század közepétől az olasz festészet hanyatlásnak indult. Csak a [[velencei iskola]] tartotta fenn a művészet magas színvonalát, legjelesebb tagjai [[Jacopo Tintoretto|Tintoretto]] és [[Paolo Veronese]], a legnagyobb dekoratív festők egyike, a sokoldalú [[Jacopo Bassano]], aki csendéleteket és tájképeket is festett. A naturalisták feje és jeles mestere [[Caravaggio]] volt. A többiek fölött messze kimagaslott [[Giovanni Domenico Tiepolo]], kinek művészete az olasz festészet fénykorára emlékeztetett. A távlati festészetben [[Grimaldi (il Bolognese)]] s a velencei [[Canaletto]], s tanítványa [[Francesco Guardi]] még ma is utolérhetetlenek. A zsánerfestészetben [[Aniello Falcone]], [[Michelangelo Cerguozzi]], [[Giovanni Benedetto Castiglione]] és [[Mario de' Fiori]] jeleskedtek. A [[18. század]]i olasz történeti festők közül csak [[Pompeo Batoni]] emelkedett ki. Önmagából indult és önállóan fejlődött tovább a nápolyi iskola ([[Domenico Morelli]] és a két Palizzi), amely az erőteljes realizmusnak hódolt.
 
{{Lásd|Olasz festők listája}}
 
==== Szobrászat ====
[[Fájl:Michelangelo's David 2015.jpg|bal|bélyeg|150px|[[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]]: Dávid (1501–1504)]]A 6. század után a félszigeten a szobrászat hanyatlásnak indult, így a 11. század elején mind a technika, mind a formaérzék merev, élettelen és konvencionális. A tulajdonképpeni olasz szobrászat a 13. század közepén kezdődik, [[Niccolò Pisano]] (†1278) tevékenységével kezdődik, ki az alakjaiba életet lehelt. Fia, [[Giovanni Pisano]] szobraiba több természetességet és szenvedélyt vitt, míg [[Andrea Pisano]] a gyöngédebb és egyszerűbb formák felé nyúlt. A firenzeieken kívül még a [[Pisa (település)|pisa]]i [[Giovanni de Balduccio]] alapított iskolát Észak-Olaszországban. A természet tanulmányozása s utánzása még jobban megnyilatkozik a 15. század toscanai művészeiben, kik ezáltal a szobrászat önálló fejlődését is biztosították [[Jacopo delle Quercia]], [[Lorenzo Ghiberti]], [[Donatello]] jártak élen a szobrászatban. [[Luca della Robbia]] az antik felé hajlott, ő teremtette meg a [[terrakotta]] szobrászatot, amelyet később családja a tökély magas fokára emelt. A többi olasz szobrász, kik közt a legkimagaslóbb volt [[Andrea Verrocchio]] és [[Antonio Pollajuolo]], inkább Donatello naturalisztikus irányát követte. Luca della Robbia tanítványai: Antonio Rossellino, Desiderio da Settignano, Mino da Fiesole, Benedetto da Majano…Az olasz mesterek közül említésre méltó még a velencei Alessandro Leopardi (†1521) és a padovai Andrea Riccio (†1532). A korabeli szobrászat leginkább a templomok és síremlékek díszítésére szorítkozott, de lassan az allegóriát, a mitológiát, a történelmet is méltatni kezdték. Az átmenetet a Cinquecento szabad fölfogásához s formai tökélyéhez, Giovanni Franc. Rustici, a két [[Sansovino]] (Andrea és Jacopo) találta meg, míg a ferrarai Alfonso Lombardi, a modenai Antonio Begarelli, a nápolyi iskola feje, már egyszersmind a kor legjelesebb művészei voltak. Mindannyiukat felülmúlta Michelangelo Buonarroti, kinek a természetes nagyságot meghaladó, mesterien faragott emberalakjai mély anatómiai ismeretekről, jellemábrázolási képességről tesznek tanúságot. Munkájában tanítványai, Raffaele da Montelupo és Fra Giovanni Angelo Montorsoli segédkeztek; követői voltak: Guglielmo della Porta, [[Benvenuto Cellini]], Niccolò Pericoli (Tribolo). Művészete uralkodott sokáig: a bámulatos formaérzék és technika, a dekoratív hatás. Csak a 16. század utolsó negyedében hozott új irányzatot a szobrászatba Giovanni da Bologna. A 17. századiak az erősebb hatást keresték, a festői stílusba mentek át, fő képviselői: Alessandro Algardi, [[Giovanni Lorenzo Bernini]], Stefano Moderno, Duquesnoy stb. [[Antonio Canova]] volt az első, aki művészetének irányát a klasszicizmus szigorú tanaihoz szabta s az új szobrászatban ma is mint az egyik fő irány megteremtője szerepel, míg a másik irány illetőleg iskola [[Bertel Thorvaldsen|Thorvaldsen]] nyomdokain halad. Eredeti tehetségek voltak Lorenzo Bartolini, Pompeo Marchesi, a lombard Tantardini és Vela, a romantikus lány képviselője, továbbá Tabacchi, ki a frivolabb tárgyakat dolgozza föl, Monteverde gróf a nagy realista, Marochetti, Barzaghi, Dupré, Fedi. A 19. századi modern olasz szobrászatban a naturalizmus hatalmas lökést adott a művészetnek, monumentális emlékszobrok, síremlékek keletkeztek, majd a [[verizmus]] áramlata jelentkezett.
 
{{Lásd|Olasz szobrászművészek listája}}
 
==== Irodalom ====
[[Fájl:Portrait de Dante.jpg|138px|bélyeg|Dante Alighieri]]
A [[Római Birodalom]] felbomlásától a [[16. század]]ig jórészt a [[latin nyelv|latin]] volt az irodalom nyelve [[Itália|Itáliában]]. A [[Városállam (politika)|városállamok]] létrejötte, demokratizmusa viszont hozzájárul az olasz nyelvű irodalom kialakulásához és gyors fejlődéséhez. Jelentős volt az Észak és Közép-itáliai vallásos költészet is, amelynek két jelentős alakja: [[Assisi Szent Ferenc]] (Giovanni Bernardone, 1181–1226) olasz vallási reformer, költő Naphimnusza révén lett ismert. [[Jacopone da Todi]] (1230–1306), laudákat írt, himnuszokat szerzett. A 13. században [[Marco Polo]] (1254–1323) emlékirataival tűnt fel, ezt az alkotást fordították le saját korában a legtöbb nyelvre. Az olasz irodalom világirodalmi szintre emelkedése Dante, Bocaccio, és Petrarca nevével függ össze. [[Dante Alighieri]] (1265–1321) a középkor és a [[reneszánsz]] határán állt. Fő műve az [[Isteni színjáték]] (Divina Commedia, 1307–1320), középkori vallási elképzeléseken alapul, de részleteiben már humanista értékek hirdetője. E művével a [[toszkán nyelv]] az irodalmi [[olasz nyelv]] alapjává vált. [[Francesco Petrarca]] (1304–1374) az első humanista, [[Daloskönyv]]e révén ismert, koszorús költő. [[Giovanni Boccaccio]] (1313–1375) az olasz és európai novellairodalom mestere, Dekameron (1348–55) című novelláskötete egyedülálló. A [[16. század]] irodalmának két kimagasló egyénisége az eposz műfajának kezdeményezője [[Ludovico Ariosto]] (1474–1533) Őrjöngő Roland illetve [[Torquato Tasso]] (1544–1595) a [[Megszabadított Jeruzsálem]] (1575) című alkotásával. A 18. században [[Carlo Goldoni]] (1707–1793) velencei komédiaíró tűnik fel a vígjáték és a színház megújításával. A drámairodalom kimagasló alakja a 19-20. század fordulóján [[Luigi Pirandello]] (1867–1936) volt. A 20. században a [[neorealizmus]] képviselői, főleg [[Alberto Moravia]] (Pincherle) (1907–1990) említésre méltó, míg az avantgárd áramlatok terén a [[futurizmus]] [[Filippo Tommaso Marinetti]] (1876–1944) programja által jutott vezető szerephez. A [[hermetika]] képviselői közül [[Giuseppe Ungaretti]] (1888–1970) az irányzat legreprezentatívabb alakja. A [[posztmodern]] olasz irodalom vezéregyénisége [[Umberto Eco]] (1932–2016).
 
{{Lásd|Olasz irodalom|Olasz költők, írók listája}}
 
==== Filmművészet ====
A filmtörténethez Olaszország két jelentős irányzattal is hozzájárult. A [[verizmus]] a [[némafilm]] korában gyökerező stílus volt, amely ragaszkodott a természetszerű beállításokhoz. A II. világháború után egész Európa filmművészetére nagy hatást gyakorolt az olasz [[neorealizmus]]. Az olasz új hullám nagy rendezői [[Federico Fellini]] (1920–1993), [[Michelangelo Antonioni]] (1912–2007), [[Pier Paolo Pasolini]] (1922–1975). Az olasz filmcsillagok névsorából kiemelkedik [[Anna Magnani]], az egyetemes filmtörténet tehetsége [[Sophia Loren]] (1934), a szépségével hódító [[Gina Lollobrigida]] (1927) és a sokoldaú jellemábrázolás mestereként ismert [[Marcello Mastroianni]] (1924–1996). A 90-es évek nagy filmsikerei [[Giuseppe Tornatore]] és [[Roberto Benigni]] nevéhez fűződnek.
 
{{Lásd|Olasz film|Olasz filmszínészek listája}}
 
==== Zene ====
[[Fájl:Vivaldi.jpg|150px|bélyeg|Antonio Vivaldi]]
[[Fájl:Giuseppi Verdi by Ferdinand Mulnier c1870.jpg|bélyeg|150px|Giuseppe Verdi]]
Itália alkotó- és előadóművészei elsősorban az opera terén nyújtottak magas teljesítményt. Híres klasszikus zeneszerzők: [[Antonio Vivaldi]] (1678–1741), [[Gioachino Rossini]] (1792–1868), [[Gaetano Donizetti]] (1797–1848), [[Giuseppe Verdi]] (1813–1901), [[Giacomo Puccini]] (1858–1924). Az előadóművészek között [[Luciano Pavarotti]] (1935–2007) és [[Andrea Bocelli]] (1958) népszerűsíti a klasszikus zenei műfajokat.
 
A dallamos, esetenként szentimentális olasz könnyűzene az 1960-as években egész Európában népszerű volt. Néhány jelentős képviselője: [[Domenico Modugno]], [[Adriano Celentano]], [[Gianni Morandi]], [[Gigliola Cinquetti]], [[Rita Pavone]]. Az 1980-as években az ún. [[italodisco]] stílussal Olaszország egy időre ismét meghatározta a zenei divatot. E műfajban [[Sabrina Salerno]], [[Ken Laszlo]], [[Mike Mareen]] és [[Den Harrow]] tartoztak Európa-szerte a legnépszerűbbek közé.
 
{{Lásd|Olasz operaénekesek listája}} {{Lásd|Olasz zeneszerzők listája}} {{Lásd|Olaszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon}}
 
=== Hagyományok ===
==== Gasztronómia ====
{{Bővebben|Olasz gasztronómia}}