„Nikolaus Harnoncourt” változatai közötti eltérés

'''Nikolaus Harnoncourt''' ([{{IPA|ˈharnõkuːr}}]) (eredeti nevén ''Johann Nicolaus Graf de la Fontaine und d’Harnoncourt-Unverzagt'') ([[Berlin]], [[1929]]. [[december 6.]] – [[St. Georgen im Attergau]], [[2016]]. [[március 5.]]<ref name="Standard060316">[http://derstandard.at/2000032373537/Dirigent-Nikolaus-Harnoncourt-gestorben ''Dirigent Nikolaus Harnoncourt gestorben.''] ''[[Der Standard]].'' Hozzáférés: 2016. március 8.</ref>) [[Erasmus-díj|Erasmus-]] és [[Grammy-díj]]as [[osztrákok|osztrák]] [[cselló|gordonkaművész]], [[karmester]], zenei szakíró, a historikus zenei előadásmód egyik apostola. A [[bécsi klasszika]] és a [[barokk zene|barokk]] zenéjének előadási gyakorlatára döntő hatást gyakorolt az általa alapított [[Concentus Musicus]] kamarazenekar koncertjeivel és hangfelvételeivel, valamint írásaival, elsősorban 1982-ben írt ''Musik als Klangrede'' című könyvével (magyarul ''A beszédszerű zene'', [[Zeneműkiadó]], 1989). 1972-től dirigálta a világ jelentős [[szimfonikus zenekar]]ait, két alkalommal, 2001-ben és 2003-ban vezényelte [[A Bécsi Filharmonikus Zenekar újévi koncertje|a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét]].

 

Harnoncourt édesanyja, Ladislaja Gräfin von Meran révén, aki [[Habsburg–Lotaringiai János főherceg]] leszármazottja, számos európai uralkodóház rokonságába tartozott. Apja, Eberhard de la Fontaine Graf d’Harnoncourt-Unverzagt berlini mérnök, akinek előző házasságából már volt két gyermeke.

 

== Pályafutása ==