„Attila hun király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
A hunok [[Ruga]] vezetésével [[432]]-re egyesültek. [[434]]-ben támadást indítottak a [[Bizánci Birodalom]] ellen, ami félbeszakadt Ruga halála miatt. Az uralom unokaöccseire, Bendegúz fiaira, Attilára és [[Bleda|Bledára]] szállt. A hun uralkodói székhely 434–445 között a mai [[Bodza (folyó)|Bodza folyó]] völgyében volt.
 
Ebben az időben a hunok [[II. Theodosius bizánci császár|II. Theodosius]] császártól követelték a Bizánci Birodalomba menekült néhány „renegát” törzs kiadatását. A következő évben Attila és Bleda a Duna északi partján, Castra Constantia erődjénél, Margus (ma [[Pozsarevác]]) városával szemben{{refhely|Bóna enciklopédia}} fogadta Bizánc küldöttét, és hun szokás szerint mindannyian lóháton ülve [[Margusi szerződésbékeszerződés|szerződést]] kötöttek: a keletrómaiak nemcsak a menekült törzseket (akiknek jó hasznát vették a [[vandálok]] ellen) fordították vissza, hanem meg is duplázták 350 római [[Font (mértékegység)|fontnyi]] (kb. 114,5 kg) aranyra az adójukat (tributum), megnyitották a piacaikat a hun kereskedők előtt, és a hunok által ejtett valamennyi fogolyért 8 solidust fizettek váltságdíjként.
 
Theodosius felhasználta az alkalmat Konstantinápoly falainak megerősítésére, és felépíttette a tenger felől védő első falat is, illetve a birodalom Duna menti határának védvonalát is megerősítette. A következő öt évre a hunok eltűntek a bizánciak szeme elől, de [[440]]-ben újra felbukkantak a birodalom határainál, megtámadva a szerződés alapján a Duna északi partján működő piac kalmárait.