„Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Alternatív elméletek: Nem jól volt megfogalmazva a nyelv besorolása (ugor nyelvcsalád nem létezik).
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
→‎Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során: Régészettel akar nyelvrokonságot bizonyítani? Valami ősi CD vagy magnókazettát találtak a régészek? Vagy mifene?
130. sor:
 
=== Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során ===
A '''türk rokonítás'''t a [[régészet]] alátámasztja. A finnugristák szerint azonban a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén sokkal távolabb esik az úgynevezett [[alapszókincs]]től (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. Az „alapszókincs” meghatározása azonban erősen szubjektív. A finnugor-elmélet hívei szerint a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel rokonítható szavak. A magyar nyelvben fellelhető alig 500, finnugor nyelvekkel rokon szó azonban egy alapszókincsnek is csak a nagyon kis töredékét alkotja (és ezek többsége sem kizárólagos a finnugor nyelvekre), nagyobb része azonban vagy török, vagy valamilyen egyéb nem-finnugor, éppenséggel az indoeurópai körbe (is) vezet. [[Marácz László]] szerint a finnugor elmélet aluldeterminál: nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem. A finnugor elmélet támogatói viszont ezeket a szavakat rendre uráli eredetűnek sorolják be, nem foglakoznak azok nyelvcsaládokon átívelő párhuzamaival, így az az érvelés, hogy az uráli eredetű szavaink ősibbek lennének a többi nyelvcsaláddal rokon szavaknál, Marácz szerint módszertani hibán (körérvelésen) alapul.<ref>[http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból]</ref> [[Szilágyi N. Sándor]] így fogalmazta meg a problémát: „''A családfa a széttartó irányú mozgásra irányítja az ember figyelmét... Ezzel szemben a gyökerek sok helyről indulnak, némelyek közülük egyesülnek, így egyre kevesebben lesznek, míg végül egyesülnek a fa tövében. Legvastagabbnak a finnugor látszik, de a honfoglalás előtti török sem éppen hajszálgyökér. (És tán még vastagabbnak is látszhatna, ha nem akarták volna annyian és annyira vékonyabbra faragni.)”<ref name="mnytud.arts.klte.hu"/>
 
Az alapszókincs elmélete még az indoeurópai nyelveket sem képes önmagában rokonítani. Így például az indoeurópai nyelvek többségében közös a ''vas'' szó. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy az indoeurópai nyelvi egység a vaskorban még fennállt. Ugyanakkor a ''tej'' szó már nem közös, holott a vaskort jóval megelőzően létezett már a tej. Még inkább alapszókincsbe illőnek látszik a ''láb'', ami közös, míg a ''kéz'' már nem közös. Az alapszókincshez tartozónak gondolt ''lazac'' jelentésű germán ''lox'' (német Lachs) alapján komoly elméletté vált az indoeurópaiak északi származására vonatkozó elgondolás. Azonban ennek rokonát a hindi ''lak'' szóban találták meg, amelynek jelentése „rózsaszínű máz”. (Magyarban: '''laz'''ac!) Ez épp olyan délibábos, célorientált nyelvi bűvészkedés az indoeurópai nyelvészektől, mint amilyeneket az alternatív elméletek fejére olvasnak. Ezért az alapszókincs elmélete csak erős megszorításokkal, fenntartásokkal tekinthető tudományos módszernek. A magyar-türk nyelvrokonság elmélete mellett szól másrészről az is, hogy nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza. Ezeket ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelezi.