„Tolóerővektor-eltérítés” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A '''tolóerővektor-eltérítés''' a sugár- vagy rakétahajtással működő járművek (elsősorban [[repülőgép]]ek, [[rakéta|rakéták]]) kormányzására szolgáló módszer, melynek során a kiáramló gázsugár a hossztengellyel párhuzamos irány helyett valamilyen más irányba hagyja el a hajtóművet, így a járműre forgatónyomatékot gyakorol.
 
A módszert elsőként a második világháborúban tömegesen alkalmazott német [[V–2]] ballisztikus rakéta irányításánál alkalmazták, bár akkor még nem így nevezték. A mai értelemben vett tolóerővektor-eltérítést először a [[helyből felszálló repülőgép]]ek (például a [[Harrier]]) számára fejlesztették ki az [[1950-es évek]]ben, ezeknél a repülőgépeknél a gázsugarat akár 90°-nál jobban is el lehet téríteni. Az [[1980-as évek]]től a [[kísérleti repülőgép|kísérleti]], majd az [[ötödik generációs vadászrepülőgép]]eken ([[X–31]], [[F–22 Raptor|F–22]], [[Szu–35]]) a manőverezőképesség javítására használják, az ilyen berendezéssel felszerelt repülőgép ugyanis kis sebességeknél (amikor az [[aerodinamikai kormányfelület]]ek kevésbé hatásosak) is képes intenzív manőverezésre.
 
Hasonló elven működnek a [[helikopter]]ek és a repülőgépek keresztezésével született [[konvertiplán]]ok is, ez esetben a [[rotor]]ok elforgatásával érik el a vonó- vagy emelőerő vektorának megváltoztatását.