„A Muravidék elcsatolásának ünnepe” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor:
A Vendvidéken már a [[19. század]] vége óta voltak katolikus népi mozgalmak [[Borovnyák József]], [[Ivanóczy Ferenc]], majd [[Klekl József (politikus)|Klekl József]] vezetésével. Ezek a mozgalmak szembeszálltak az állam által erőltetett [[magyarosítás]]sal, illetve olyan törvényekkel, amelyek szerintük a katolikus egyházat hátrányosan érintették. A vezetők némelyike (különösen Klekl) széleskörű autonómiát szeretett volna a [[magyarországi szlovének|magyarországi szlovénoknak]], amennyiben nem lehetséges, hogy egyesüljenek az [[osztrák örökös tartományok]] területén (elsősorban [[Stájerország]], [[Krajna]], [[Karintia]]) élő szlovénekkel. A Vendvidéknek jelentékeny számú evangélikus lakosa volt, amely nem pártolta a katolikusok célkitűzéseit, mindamellett a magyarosítással sem értettek egyet. Számukra viszont nem volt vonzó a Vendvidék és az örökös tartományok szlovénségének egyesülése, mivel egy ilyen területen még kisebb lenne a számuk, ugyanis a szlovének elsöprő többsége katolikus vallású volt.
Az [[első világháború]] után, amikor az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] felbomlott és [[Magyarország]] meggyengült a katolikus [[Szlovén Néppárt]] Klekl vezetésével egyre határozottabban követelte az autonómiát, vagy az egyesülést a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal. A párt és a katolikusok támogatói (mintegy 20 ezren) [[Belatinc]]on követelték az egyesülést. [[1918]]
A [[Magyar Tanácsköztársaság]] összeomlását követően nem maradt katonai erő a Vendvidéken, így az augusztusban benyomuló szerb-horvát csapatok néhány apróbb megmozdulástól eltekintve a vidék többségét hatalmukba kerítették, jó néhány magyar településsel együtt. A további elcsatolásokat csak az [[1920]]-as szomoróci felkelés (a mai [[Kercaszomor]]) akadályozta meg. A [[trianoni békeszerződés]] az elcsatolást véglegesítette.
| |||