„Habsburg-család” változatai közötti eltérés

(→‎A Habsburgok és Magyarország: bécsújhelyi béke)
A magyar trónon az első [[Habsburg-ház]]i uralkodó [[1437]] és [[1439]] között [[Albert magyar király|Albert király]] volt, ''V. Albert'' néven osztrák uralkodó herceg, ''II. Albert'' néven német király, ''I. Albert'' néven cseh király, aki a feleségének, [[Luxemburgi Erzsébet magyar királyné|Luxemburgi Erzsébetnek]], [[Zsigmond magyar király]] és német-római császár leányának jogcíme révén jutott a magyar trónra. Az ő fia lett [[V. László magyar király|V. László]], magyar és cseh király.
 
V. László halála után 1459-ben egyes főurak [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]] magyar királlyá választását szorgalmazták, de koronázására nem került sor (noha a korona László révén az ő birtokában volt), hanem [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] lett a király. [[1463]]-ban a [[bécsújhelyi béke|bécsújhelyi béke]] értelmében Frigyes használhatta a magyar királyi címet, visszaszolgáltatta a magyar koronát, Mátyást fiává fogadta, ezáltal Frigyes elismerte Mátyást, ugyanakkor Mátyás örökösének ismerte el Frigyest, vagy fiát, [[I. Miksa német-római császár|Miksa hercegetfőherceget]], amennyiben Mátyásnak nem születik fiúgyermeke.<ref>{{KatLex|1||B/bécsújhelyi%20béke.html}}</ref> Ennek ellenére a két uralkodó között az 1470-es években újabb háborúk zajlottak, amelyek során Frigyes kénytelen volt elismerni Mátyást csehCsehország királynakkirályának, majd elveszítette ausztriai tartományai egy részét is, amelyeket csak Mátyás halála után sikerült visszaszereznie.
 
Noha Mátyás halála után a Habsburgok több jogcímen is igényt formálhattak volna a magyar trónra, a magyar rendek [[II. Ulászló magyar király|Jagelló Ulászló]] cseh király mellett döntöttek.