„Mohamed próféta” változatai közötti eltérés

 

A behódolókhoz megbízottakat is küldött, akik a szükséges [[rítus]]okra megtanították őket és beszedték az őt megillető adót. A legenda szerint ebben az időben szólította fel a [[Bizánci Birodalom]] császárát, az [[egyiptom]]i helytartót és a [[perzsa]] királyt is, hogy térjenek át az iszlámra, vejét, [[Ali kalifa|Alit]] pedig [[631]]-ben Mekkába küldte és elrendelte, hogy a mekkai szent helyekre hitetlennek nem szabad a lábát tennie. Az ellen, aki nem ad szabad vallásgyakorlatot az iszlámnak, vagy aki megtámadja az iszlámot, háborút kell viselni.

 

[[632]]-ben, a nagy ünnep alkalmával járt utoljára Mekkában. Ekkor mondott prédikációjában<ref>„Búcsúszónoklat” megnevezéssel illetett tanítás</ref> szent életre, egymás testvéri megbecsülésére hívta fel hallgatóit és a házastársak egymás iránt való kötelességeiről is prédikált. Ennek a beszédnek rendkívüli jelentősége van az iszlám további alakulása, illetve a humanista erkölcstan fejlődése szempontjából is. Legkimagaslóbb és az iszlám erkölcstanára nézve legfontosabb részében, Mohamed az arab törzsrendszerrel kapcsolatos addigi társadalmi felfogást eltörli és helyébe az egyenlőség tanát helyezi: „''Ó emberek! Íme Alláh eltávolította tőletek a hitetlenség korszakának híreskedését és a származásból merített pöffeszkedést. Mindnyájan Ádámtól származtok, Ádám pedig porból vette eredetét. Az arab embernek nincs semmi előbbrevalósága a nem arab fölött; Alláh csak az igaz hitet tekinti''”.<ref>Goldziher Ignác: Az Iszlám 18.o</ref> Ezzel akart véget vetni az arabok társadalmi életét meghatározó, felsőbbrendűségi szemléletnek és egyúttal, a törzsek folytonos torzsalkodásának is. Ezzel az összes muszlim törzsi, faji és nemzetiségi egyenlőségét hirdette, és az iszlám hit segítségével egy nemzettestté kovácsolta az arab törzseket. [[Germanus Gyula]] [[Orientalisztika|orientalista]] szerint "''Forradalmár volt, de tudta, hogy a forradalom csak a régi hagyományok felhasználásával és a tömeg lelkiségének és anyagi érdekének együttes irányításával lehet sikeres.''".<ref>Germanus Gyula: Allah Akbar! 222.o</ref>

 

* Egy görög nyelvű szöveg, a „[[Jákób tanítása]]” említ egy hamis prófétát (mivel az igaz próféták nem karddal jönnek), aki az arabok vezére, és valamilyen zsidó messiási mozgalmat vezet.

Az ismert történetek leghitelesebb forrása [[Ibn Isak]] írása, mely mintegy száz évvel Mohamed halálát követően született, és a Mohamed életére vonatkozó történetek gyűjteményét tartalmazza. Ám ennek eredetije sem ismert, csupán későbbi – még száz évvel későbbi – másolatait birtokoljuk. Mégis Ibn Isak feljegyzései tekinthetők leginkább autentikusnak Mohamed személyét illetően.<ref>{{CitLib|aut=Sebēos, Bishop of Bagratunikʻ, active 7th century,|tit=The Armenian history attributed to Sebeos|ass=Thomson, Robert W., 1934-|ass2=Howard-Johnston, James,|ass3=Greenwood, Tim.|ann=1999|isbn=0853235643|url=https://www.worldcat.org/oclc/44228890}}</ref>