„XV. Gergely pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
28. sor:
[[Fájl:Medallion Ludovico Ludovisi Sant Ignazio.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[Ludovico Ludovisi]] bíboros arcképe]]
Az összegyűlt kardinálisok [[1621]]. [[február 9.|február 9-én]] választották meg Alessandro Ludovisit egyházfőnek, nagyrészt a Borghese család támogatásának köszönhetően. Az akkor hatvanhét éves Alessandro a XV. Gergely uralkodói nevet vette fel, és szinte azonnal határozott intézkedésekkel indította el uralmát.<br />
Gergely rendkívül okos és elkötelezett egyházfő volt, így gyorsan átgondolta teendőit és legfőbb politikai irányvonalait. Már pontifikátusának harmadik napján rájött, hogy túlságosan megviselt állapotban van ahhoz, hogy a kigondolt reformokat és intézkedéseket kellő lendülettel és energiával töltse fel. Ezért bíborossá szenteltenevezte felki unokaöccsét, [[Ludovico Ludovisi]]t, aki mindössze 25 évesen került a Szent Kollégium tagjai közé. A [[nepotizmus]] miatt a kardinálisok kezdetben zúgolódtak, de hamar kiderült, hogy Ludovico kiváló [[bíboros-nepos]]. A római köznyelv ''il cardinale padrone'' néven, vagyis a főnök bíborosként emlegette az unokaöccsöt, hiszen a pápa legfőbb bizalmasa lett, és kettejük összehangolt munkájával sikerült meghatározó reformokat és átgondolt külpolitikát véghez vinni. Minden gondolat és intézkedés Gergely fejében született meg, amelyet Ludovico kivételes engedelmességgel hajtott végre.
 
A nepotizmus vádja a pápa uralkodásának harmadik napján nem csak Ludovico kinevezése miatt kapott szárnyra. Gergely egyik testvérét, Orazio Ludovisit tette meg a pápai seregek főparancsnokává. Orazio emellett megkapta a római nemességet és [[Fiano]] hercegi rangját is. Ludovico [[1622]]-ben Zagarolo hercegségét kapta meg nagybátyjától. A pápa tehát jelentős szerepet játszott a Ludovisi család felemelkedésében, de minden nepotizmus ellenére a történelem igazolta mindkét választását.