|
}}
'''II. Honoriusz''' (Fanagno [ma [Fanagno[Casalfiumanese]] község része], [[1060]]. [[február 9.]] – [[Róma]], [[1130]]. [[február 13.]]) a [[katolikus egyház]] fejeként a 163. [[pápa (egyházfő)|pápa]]. Az eredetileg szegény családból származó Honoriusz korának egyik legkiválóbb politikusa és diplomatája volt, akinek tisztelete nem volt kérdéses az egyházon belül. Mégis a [[wormsi konkordátum]] oroszlánrészét magára vállaló Honoriusz csak nehezen tudta elfoglalni a pápai trónt. Ezen felül azonban diplomáciai sikereit nem zárta le a konkordátum megszületése után. A [[Német-római Birodalom]] élére pontifikátusa alatt új uralkodót választottak, ugyanis a makacs [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]] császár meghalt.
== Életének és pályájának kezdetén ==
Eredetileg ''Lamberto Scannabecchi'' avagy későbbi nevén ''Ostiai Lambert'' néven született az [[Imola (Olaszország)|Imola]] környékén elterülő [[Fagnano]] városában. Sok elődjéhez képest ő nem nemesi családból származott, sőt igen szerény körülmények között nőtt fel. A vallásos család, gyermeke egyetlen lehetőségét a jobb életre, az egyházban látta, ezért fiatalon az [[Úr]] szolgálatába állították. Az évek során fény derül Lambert kivételes fogékonyságára és tudására. [[Bologna]] archidiakónusa lett, és hamarosan az egyházfő, [[II. Paszkál pápa|II. Paszkál]] is felfigyelt az ifjú archidiakónus tudására, ezért [[Róma|Rómába]] hívta, ahol hamarosan a [[Laterán]] egyik [[kanonok]]ja lett. [[1099]]-ben a ''Santa Prassede-templom'' címzetes [[bíboros]]ává szentelték fel, majd [[1117]]-ben [[Ostia]] és [[Velletri]] püspöke lett.
Rangja és tisztelete az egyházon belül azonban sokkal több lábon állt, mint kizárólag csak a tudásán. Egyike volt azon hűséges kardinálisoknak, akik [[II. Geláz pápa]] mellett kiálltak, és elkísérték [[franciaország]]i száműzetésébe. Geláz halála után ott volt [[ClunyClunyi apátság|Cluny]]-benban [[II. Kallixtusz pápa|Kallixtusz]] megválasztásánál. A törekvő, új pápa fontos tanácsadója és közeli barátja lett, akit Kallixtusz megbízott az [[invesztitúraharc|invesztitúrakérdés]] rendezésével, és [[1119]]-ben [[Strasbourg]]ba küldte, hogy tárgyaljon [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]] császár követeivel. A tárgyalások lezártával részt vett a [[reims]]i zsinaton, ahol végül Kallixtusz [[kiközösítés#vallási kiközösítés|kiközösítette]] Henriket, ugyanis az nem tartotta be a strasbourgi egyezményt. Az átok kihirdetése után Lambert visszatért [[Németország]]ba, és éveken keresztül próbált közvetíteni a pápa és a császár között. Igen nagy része volt a [[wormsi konkordátum]] létrejöttében, és egyes egyházi krónikák Lambert iránti tiszteletük jeleként néha ''Pactum Lamberti''nek nevezik a konkordátumot. Érdemeinek elismeréseképpen Kallixtusz megengedte Lambertnek, hogy ő vonja vissza Henrik fejéről az egyházi átkot. [[1124]]. [[december 13.|december 13-án]] meghalt Kallixtusz, és ezzel elkezdődött Lambert egyik legzavarosabb időszaka.
== Pápaként az egyház élén ==
|
